Oxfordban már voltam. Sőt, mindenki volt, még Rita is, kivétel Tamás. Sőt, Rita volt a leginkább, mert az egyetemen volt tanulni. Ő azért akart elmenni, illetve megmutatni Tamásnak. Igazából azt terveztük, hogy az egyik kocsi elmegy Oxfordba, a másik pedig valahova máshova. Csak hát István kocsijáról addigra kiderült, hogy több olajat fogyaszt, mint benzint, és nem akart vele sehova menni, így megnéztem még egyeszer Oxfordot.
Bizonyos helyeken már voltam, és nem néztem meg még egyszer, vagy megnéztük, de nem fényképeztem le. Vagy hát olyan is bizonyára akadt, hogy hát nem lefényképeztem, már megint? Nem tehetek róla, nem lehet ezt ilyen pontosan csinálni. A belvárosban sokszor ugyanazokon a helyeken sétáltunk, sőt, még ugyanott is parkoltunk, mert az egy jó hely volt. Oxford központjában az ember ugyanis örül, ha talál fizetős parkolót.
Azért Oxfordban az mégiscsak lenyűgöző, hogy ennyi kis college van a városban, és az egyetem igazából ezekből a sok kis "kollégiumokból" áll. Nincs olyan, hogy valami nagy, központi épületm vagy egy kiterjedt campus. Ez egészen speciális hangulatot ad a városnak, továbbá szerintem az oktatás minőségét is jelentősen befolyásolja. És itt nem csak arra gondolok, hogy jó, vagy rossz, hanem az alakuló közösségekre, az összetartásra, az egész hangulatára.
Valami, ami teljesen kimaradt, az a vár volt. Persze azért maradt ki, mert annyira nem is fontos. Szép-szép, de ki nem látott már ilyet?:)
Visszamentem a belvárosba, hogy azt a bizonyos hidat lefényképezzem, amit a múltkor felújítottak, emiatt be volt fóliázva. A közelben találtam egy csomó könyvesboltot, ami mind a Blackwell Publishinghez tartozik. Csak éppen vagy egy tucat különféle bolt volt téma szerint. Tehát ahelyett, hogy egy óriási könyváruház lett volna, mint Helsinkiben az Akateeminen Kirjakauppa, hanem sok kis üzlet, ami együtt kitesz egy ilyen nagyot.
Utána kifele indultam, céltalanul ballagtam, hiszen tudja a fene, hogy mit érdemes megnézni. Egyébként meg sok idő nem volt, hogy esetleg utána néztem, vagy turista irodába mentem volna. és egyszer csak befordultam egy parkos udvarra, ahol valami zenészek is gyakoroltak, meg kriketteztek.
Tovább mentem, gondoltam, ameddig megyek, megyek át a parkon. Lassan kiderült, hogy én a Trinity College-be jutottam. Majdnem a közös étkezőbe is be tudtam menni, ami nagy dolog lett volna, mert még ami a nyitott ablakon kilátszott is érdekes volt. Aztán amikor kimentem az épületből a főkapunk, akkor derült ki, hogy onnan nem is olyan egyszerű bemenni. Nagy sor volt, és nem tudom, beengedték-e az embereket, vagy ingyenes volt-e. Mindenesetre én hátulról szépen bejutottam.
Sajnos a kocsi parkolási ideje lejárt, így vissza kellett menni. Átköltöztünk kocsival, de elég messzire sikerült. Utána mentünk még egy kört a városban, de az szinte már semmi érdekeset nem tartalmazott, mert ettünk is, és megint vissza kellett menni a kocsihoz. Tettem egy nagy kört még a kocsival, és egy kicsit többet láttam a folyóból, az evezős csónakokról, amiről Oxford olyannyira híres.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.