A visszatérés folytatódik... Erre a hétvégére továbbra sem mondtak jó időt, sőt... A sőt az ma eléggé itt is van a nyakamon, vagyis odakint az udvaron, ha kinézek az ablakon. Ezért most csak szombaton lehetett valamit betervezni.
Az jutott nekem eszembe, hogy nem voltam én Fontainebleau-ben a kastély belsejében anno, hanem, ahogy emlékszünk, biciklivel éppen csak beestem a városba, és megnéztem a kertet. Barátaiméknál láttam, hogy a kastély belseje igazán lenyűgöző, tehát azt be kellett pótolni.
Sikerült viszonylag korán elindulni, bár, mint később ki fog derülni, akár még korábban is lehetett volna. Fontainebleau kb félszáz kilométerre van, több autópályán kell átfűzni magunkat, de még olyan is van a l'Autoroute de Soleil-en, ahol százharminccal is lehet menni, és olyan is, ahol jobb, ha száztízzel se megyünk, mert szétesik a kocsi. Olyan, mintha ezt a részt még Hitler építette volna.:)
Arra gondoltam, hogy elnézek Barbizonba is, mert teljesen útba esik. Megálltam még itt-ott, mint aki ráér. Végülis ráértem, ha úgy nézzük, senki nem mondta, hogy meg kell néznem mindazt, amit terveztem. Találtam aranyos kis falut, meg egy másik kastélyt, amibe bemenni talán nem volt érdemes, de megállni miért ne.
Barbizonban aztán megnéztem a barbizoni iskola múzeumát, ami valami három euro volt, és hát simán megérte. Itt tulajdonképpen azok a festők voltak, akik az előtte levő ún. akadémikus festészettel szembe szálltak, kimentek a természetbe, tájat festettek, és ezért jöttek ide. Barbizon ugyanis egy tanya volt a fontainebleaue-i erdő mellett. Ennél közelebb nem lehetett menni az erdőhöz, és ez a fogadó lett az otthonuk, az Auberge Ganne.
A barbizoni iskola az impresszionizmus elődje volt. A korszak végén voltak impresszionisták is, akik itt kezdték, de aztán Rousseau, Corot, Millet halálával vége lett, az impresszionisták pedig máshova költöztek, többek között visszamentek Párizsba is.
A barbizoni iskolát egy egész jó film mutatta be. Ezek a festők a Ganne fogadóban éltek, és minden nap felkerekedtek az erdőbe, hogy fessenek valamit. Vagy a helybéli parasztokat, vagy a Biere fennsíkot. Aztán este hazatértek, ettek, ittak, buliztak. Ganne egyik különlegessége volt, hogy itt a festők a falra, berendezésre is, festettek ezen bulizások alkalmával, és ilyen bútorok még ma is megvannak.
Jó volt még, hogy mindenfele mindenféle festmények voltak kint, bár kőmozaikpos megoldásban, és nem tudtam felfedezni, hogy a helyszínhez kapcsolódtak volna. Peidg talán lehetett volna.
Az erdőben megálltam, mert a múzeumban láttam, hogy bizonyos dolgokat kihagytam. Van ugyanis mindjárt a sarkon, Barbizonnál egy plakett Rousseau-val és Millet-vel. Hát én emellett anno úgy elbicikliztem, hogy csak na. Persze, emlékszem, hogy tükre megörültem ennek a kicsi Finnországnak itt Franciaország közepén, és egyenesen felmentem az első fenyves sziklára. Közben a plakett még látható is volt, de nem figyeltem oda.
Kicsit arrébb van egy elefánt formájú szikla. Ez gyalog már nincs olyan közel, és kicsit bosszankodtam, mert messzebb volt, mint gondoltam, és nehezen találtam meg. Sok tábla volt, de nem pont ezt jelölték. Persze az erdő szép, és felfedezni jó dolog, csak azért bosszankodtam, mert siettem volna.
Jóval arrébb, már kocsival megálltam egy helyen, amit Franchardnak hívnak, és itt nagyon érdekes mocsaras, sziklás, páfrányos, homokos erdő volt. Volt erről térképem a múzeumból, de elég nehezen lőttem be, hogy hogy is vannak a dolgok. Van itt egy kút, és egy templomrom, ami már a 12. században itt volt. Persze nem rom volt.
Ugyanitt láttam ezt a jelenetet, amit csak és kizárólag egy rossz vicc kedvéért teszek be ide. Ő ugyanis igazi fontenb ló. Igaz, nem tud róla, és nem érti a viccet. Ajánlom Farkasházy Tivadar majdani emlékének.:)
Mire Fontainebleau-be értem, elég késő lett, de mivel nyitva van hétig, előbb ebédeltem egyet. Mivel steaket ettem mustárral, és majonézes tojás volt a kezdőfogás, kitaláltam az ismert rendőrös vicc egy politikai változatát. Azt mondták, kicsit esős idő lesz, de eddig nem esett, sőt, időnként kifejezetten meleg volt, itt a főtéren is.
Az a helyzet, hogy Fontainebleau-t kihagyni igazán kár lett volna. Nem csak Napoleon volt itt, az Elba előtti utolsó napokban, de I. Ferenc, a Lajosok is sok időt töltöttek itt. Az erdő igen híres vadászterületük volt. És Ferenc idejében, ahogy én tudom, nem is volt állandó kastélya a királynak, hanem járt körbe az országban. Ezért fűződik hozzá Chambord, és még pár másik kastély is.
Az elején egy Napoleon kiállítás volt, és még itt is volt pár dolog, holott van az Invalidusokban és a Louvre-ban is. Például itt látszott igazán, hogy mekkora családi személyi kultusz volt itt, hogy a család minden érdemtelen tagja rangokat, országokat kapott, és egy egész galéria végig van "tapétázva" a királyi képeikkel.
Érdekes volt egy porcelánterem, ahol Saint Cloudból való tányérok voltak, amik mindenféle kastélyt, és látványosságot ábrázoltak, többek között a Niagara vízesést is. Magyar helyszín nem volt.
Aztán jött a pápa lakosztálya, ő ugyanis nem csak megkoronázta Napoleont de egy fél évet itt töltött. Hát kérem ezeket Napoleon pár nap alatt rendezte be, azóta is ez a berendezésük. Ez a jutalom annak, aki semmi mást nem tesz, mint isten földi helytartójának hazudja magát.
Egészen ledöbbentem egy nagy termen, amiről kiderült, hogy egy kápolna, csak kicsit szokatlan, és egy felső-hátsó bejáraton át került a szemem elé. A nemesek itt ültek.
Többek között például Ferenc is, aki viszont ehhez egy folyosót építtetett a kápolna és a kastély többi része között, hogy épületen belül mehessen misére. Ez a folyosó egy olyan lenyűgöző galéria, hogy tátva maradt a szám. A fa berakások, a stukkók és a képek megfelelő kombinációja az, amit az első fontainebleau-i iskolának neveznek.
Utána azok a régi lakosztályok, amelyekhez a folyosó épült, és a szokásos kemencés, faliszőnyeges és rusztikus bútoros szalonok és hálószobák voltak.
Volt egy az előbbi folyosóval talán párhuzamos folyosó, ami ha jól emlékszem, a királynőé volt, és később lett belőle könyvtár. Sajnos ezen nem mehettünk át.
Aztán jöttek Napoleon korának lakosztályai. A hálószoba, ahol úgy emlékszem, még valamelyik Lajos is aludt, vagy neki készítették,d e a forradalom miatt már nem járt erre. Napoleon trónterme, és munkaszobája. Állítólag munkamániás volt, emiatt a munkaszobában is volt tábori sátor. És tisztaságmániás is (mai fogalmakkal normális higiéniás igényei voltak), így a fürdőszobáját is láttuk. És azt a viszonylag egyszerűbb kis asztalt is, ahol a lemondását aláírta.
Képzeljük el, Napolen arról a lépcsőről ment el Elbára, ami a kastély homlokzatán látható. Az illusztráció szerint elég nagy tömeg háborgott.
Aztán jött még egy tanácsterem, ahol egy olyan kerekasztal volt, ami azt sugallta, hogy talán miniszterek itt érdemben kormányoztak és beleszóltak a dologba. A király vagy császár széke itt nem volt különösebben kiemelt.
Ebben a kandallóban meg azt mondták, hogy a kínos iratokat égették el. Különösen a sukorói tárgyalásokat.:)
Voltak még kisebb lakosztályok személyzetnek őrségnek, vendégeknek, rokonoknak, stb. Egy széket találtam érdekesnek, amelynek egyik karja magas volt, hogy védjen a hideg ellen, a másik oldala alacsony, hogy a kandalló melege elhatolhasson az ember átfázott csontjaihoz. Roppant praktikus volt akkoriban. Ennek volt valami neve is, érdekes, hogy a sezlony (chaise longue) mellett ez nem terjedt el, illetve nem név szerint, mint például a a rekamié (Juliette Recamier).
Kiderült, hogy azért már hatra a kastélyból kitessékelik az embereket, udvariasan terelős stílusban. És ekkor bejött a napra beígért eső. ami nem volt éppen jó, mert vissza kellett volna menni a kocsihoz, ami pár száz méterre volt, hiszen szombat volt, fizetős nap. A pár száz méterért nem fogok fizetni, de az eső az így nem jött jól. Sajnos még az esernyő is a kocsiban maradt.
Hát vártuk az árkádok alatt az eső végét, és csak úgy, mint tavaly, most is jött egy fényképezős házaspár. Csak hát szegényeknek az eső még rosszabb volt, mint nekünk. Az árkádoknál voltak kénytelen fényképezni, ami nekem jó volt. Utána a menyasszony meg nézhette, hogy megy el fátyolban az esőbe. Szegény, biztos álmodozott egy képről a lépcsőnél is, de hát ez nem jött össze.
Később kisütött a nap, csak én ezt nem láthattam előre, mert ha tudtam volna, maradok pár naplementés fényképre. Azért így is szép nap volt, sose rosszabb szombatot!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.