Île-de-France

De 2010.10.18.metz-brussels

Amikor előkészültem az utazásra, láttam egy fényképen a google maps-en egy római kori akvaduktot. Este már ezt nem akartam megnézni, de éjjel a hotelban megnéztem, hogy hol is van. Nagy kerülőt nem tettem volna érte, de kiderült, hogy ott van pár kilométerre, szóval megnéztem.

De 2010.10.18.metz-brussels

Az akvadukt alatt parkoltam, és megpillantottam egy pékséget, ahova betértem. Megkérdeztem, hogy milyen helyi süti van, és ezt a strausel-szerű töltött fánkot ajánlották nekem. Gyerekkoromból ismerem a streuselkuchent, és nagyon szeretem. Azért örültem meg ennek, mert a nevében volt streusel, és tényleg olyan morzsaszerű dolog volt a tetején. Ugyanakkor vaníliás krémes töltelék volt benne. Eredetileg gondolom krém, amit most pudinggal helyettesítettek.

De 2010.10.18.metz-brussels

De 2010.10.18.metz-brussels

No ezután irány egyenesen Luxemburg. Az út végig autópályán vezetett, csak a Cattenom atomerőmű említésre méltó. Ez már a harmadik atomerőmű, amit itt látok, lassan elkezdem gyűjteni őket.

De 2010.10.18.metz-brussels

Luxemburgba érkezvén igazából nagyon nem tudtam, hogy hol álljak meg. Nem volt tervem arról, hogy hogy járom körbe a várost. A helyzet, hogy a GPS-ben ezer POI volt, emiatt bíztam a rögtönzésben. Végül egy parkolóház mellett döntöttem, mivel itt utólag kell fizetni, és könnyedén lehet parkolni meghatározatlan ideig.

De 2010.10.18.metz-brussels

Luxemburg egy óriási "árokváros". A központi része folyóvölgyek által körbevett magas szikla. Mivel a nagy város most már a másik oldalon is elterpeszkedik, mindenhol óriási kilátás van.

De 2010.10.18.metz-brussels

Először a bankmúzeumba mentem be, mivel a Pont Adolphe híd másik oldalán van, és mert Luxemburgban jó ötletnek tűnt bankmúzeumba menni. Tényleg érdekes volt valamennyire. Mindenesetre mivel korán volt, és rossz idő, nem bántam egy ilyen kis nyugodtabb menedéket egy ideig.

De 2010.10.18.metz-brussels

Luxemburg csodálatos város. A francia órákra jár egy Új-Zélandi nő, Rona, akinek a barátja luxemburgi. Ő angolul, németül, franciául és luxemburgiul beszél olyan könnyedséggel és természetességgel, ahogy mi a tévécsatornákat váltjuk. Innen tudtam, hogy lehet próbálkozni franciával és némettel is. Udvariasságból mindig megkérdeztem, hogy milyen nyelven beszélnek, de mindig lehetett franciául és németül is. Láttam kétnyelvű újságokat, és például a kávézóban a kiszolgálólány két barátjával franciául és luxemburgiul beszélt. Ahogy ki be jöttek, váltotta a nyelvet.

De 2010.10.18.metz-brussels

Én magam is általában franciával kezdtem, de például az étteremben csak átváltottam németre, mert meg akartam kérdezni, hogy a knedl az olyasmi-e, mint a német. Hát nem burgonyagombóc volt, és nem is zsemle, de azért egy kicsit hasonlított. Elfogadható volt, finom volt, és még az is megesett, hogy a végét ott hagytam, annyira nehéz volt. Ez azért nálam elég ritka. De ez a körsétám egy későbbi időpontja.

De 2010.10.18.metz-brussels

Először végighaladtam a várárok mentén. Luxemburg pont azért, mert a németek, franciák, angolok között próbált független lenni, igen erős várrendszerrel rendelkezett. Sokkal több erőd volt régen, mint ami most meg van, de a megmaradt központi részben nagyon érdekes kazamata-rendszer van. A világon a leghosszabb, azt olvastam. És valóban.

De 2010.10.18.metz-brussels

Megvettem a jegyet, és csak azután döbbentem rá, hogy egyedül fogok bemenni, mert nem volt ott más látogató, és a pénztáros néni csak jegyet adott, onnan minden automatikus volt. Az ember bement egy forgókapun, és bent volt a sötétségbe. Ahol esetleg még ősi szarkofágok is lehetnek... Valami ilyesmit olvastam, de aztán nem bukkantam bele ilyenbe.

De 2010.10.18.metz-brussels

A kazamaták tényleg igen hosszan nyúltak. Több szűk csigalépcsőn kellett le és felmenni, nagyon zegzugos volt. Ugyanakkor a nagy része a du Bock sziklában volt, és ezért mindig voltak kis ablakok, meg ágyúk. Végül is ezek a kazamaták az erődöt képezték. Katonák szaladgáltak ide-oda és lövöldöztek kifelé az ablakokon.

De 2010.10.18.metz-brussels

Utána mentem be a belvárosba, és találtam egy olyan árkádos-zegzugos átjárót, hogy nagyon megtetszett, és itt volt az étterem is, ahol ettem. Utána még a hercegi palotát néztem meg, sétálgattam, és visszamentem a kocsihoz. Sajnos még folytatnom kellett az utam, és jobban érzem magam, ha a célhoz közelebb csellengélek.

De 2010.10.18.metz-brussels

A sok-sok POI közül a Koerisch kastélyromot néztem ki, az az autópálya mellett volt, de olyan nagy durranás nem volt. Utána tankoltam, mert Luxemburgban olcsóbb a benzin, és a határ közel volt. A határba végül is egy falu végén bukkantam bele, de úgy kellett megkeresni, hol van. Az egyik ház még Luxemburg, a másik már Belgium.

De 2010.10.18.metz-brussels

Megálltam még Arlonban, mert egy POI itt azt mondta, hogy római kori termálforrások vannak. Hát nagy nehezen leparkoltam, fizettem egy eurót a város közepén. Aztán egy félreeső kis utcában egy régi temetőre bukkantam. Hát ez volt az. Nem volt ott senki. Na, ha már fizettem egy eurót, akkor beszaladtam, kiszaladtam, csináltam pár fényképet. Tényleg hangulatos volt egyébként, nagyon szépek az őszi levelek.

De 2010.10.18.metz-brussels

Namurban akartam volna még megállni, de útközben elkezdett a fékem valami furcsa hangokat adni, és féltem. Féltem, hogy hogy jutok én haza, még olyan messze van az otthon. Ugyanakkor nagy hiba nem látszódott, a fék fogott. És megnyugtatásul elmondom, hogy gond nélkül hazaértem, bár még meg kell javíttatni a kocsit.

Mert ugye Schmitt Pál óta tudjuk, hogy a fékek és egyensúlyok rendszere milyen fontos. Kár, hogy ő maga ezt csak hangoztatja, de nem gyakorolja.

Végig autópályán mentem, mert Belgiumban ingyenes, és hamar felértem Brüsszelbe. Hát nem tudom. Namurban lehet, hogy úgy sincs semmi, hacsak nem a namúri partizánok.:)

De 2010.10.18.metz-brussels

Útközben még egy űrközpontba bukkantam bele, de ennek kedvéért sem mentem le az autópályáról. Onnan is lehetett készíteni egy képet. Úgy se lett volna már nyitva. Kár, mert talán érdekes dolgot hagytam ki.

Ja és láttam kiírva, hogy Verlaine, talán innen származik Verlaine családja. De nem volt olyan POI, amely arra utalt volna, hogy itt van valami múzeum. Miért is lenne? Biztos az ük-ükapja származott innen.

A szállásom Brüsszel keleti külvárosában volt. Könnyen odaértem, de nehezen azonosítottam. Egy külvárosi út sokezredik számánál volt a cím, és bizonytalan voltam, ugyanis az útnak a francia neve volt megadva, de a GPS flamand neveket tudott. Azért csak megtaláltam, kiderült, hogy egy sportcsarnok sportszállásait adták ki. De elég olcsó is volt.