Egyszer már megnéztem magamnak ezt a két kastélyt, melyet egy hete, hétvégén néztem meg. Vasárnap úgy gondoltam, megnézem őket. Nem mintha sürgős lett volna, de szükségem egy kis kikapcsolódásra.
Ezekkel a kastélyokkal, és más múzeumokkal nyáron az a gond, hogy délben nagy szieszta van. Tizenegy körül határoztam el magam indulásra, lett volna egy fél órán Breteuil-ra, úgy gondoltam, hogy azt még megnézem a délelőtti műszakban, aztán ebédelek, és délután Dampierre. Ebédre vittem magammal rákos rudakat, meg banánt, csak egy kenyeret kellett vennem.
Azonban. mivel a Breteuil kastély nincs benne a GPS-ben, ezért tábla irányába mentem, és végül valahol elrontottam a dolgot. Így jutottam el egy egészen más helyre, szintén tábla irányában: a Vaux Cernay apátságba. Nézegettem, hogy most akkor adjak-e a katolikusoknak 5 eurót, de hát most pár óráig mi a fenét kezdjek az időmmel? Bementem, és egészen érdekes volt.
Az apátság bizonyos századokban teljesen lepusztult, nem is a forradalom idején, hanem jóval hamarabb. Aztán valamilyen gazdag befektető megvette, és most luxusszállodát csinált belőle. Szakrális dolgokra egyáltalán nem szolgál. A templom teljesen lepusztult, a központi lakóépületekből hotel lett, az étkezőből étterem. Egyébként nagyon jól néz ki, és láthatóan különféle újgazdag, vagy régigazdag emberek mindenféle összejövetelt rendeztek ott.
A helikopterről meg egy francia jegyezte meg, hogy "micsoda kontraszt". Először azt gondoltam, hogy a fotózásra és a tűző napra gondol, csak aztán fogtam fel, hogy a modern és az antik ellentétére.
Az időbeosztásom így tökéletesen alakult: Dampierre-ben vettem egy baguette-t, és megebédeltem. Utána futotta még egy sétára a tó körül.
Aztán a kastély következett, amely kötelezően vezetéses, és emiatt kellett várni. A kastély nem olyan nagy, mint Versailles, a király itt csak látogatóban volt, minisztereket tulajdonolták. De emiatt végül is egészen érdekes volt, stílusában elütött más kastélyoktól. Fényképezni tilos volt, szóval a belsőről nincs fényképem, csak a Minerva szoborról, az is a netről.
A Breteuil kastély nem volt nagyobb, vagy szebb, de különféle szempontokból sokkal érdekesebb. Az egyik, hogy vannak fényképeim az idegenvezetésről, és az idegenvezetőről, aki egészen aranyos volt.
Itt is csak valami miniszterek éltek, de ezen kívül Henry de Breteuil, politikus, Gambetta és Marcel Proust barátja, és Emilie de Breteuil, aki Newton Principiáját fordította franciára, rendkívül tehetséges volt, és 6 szeretőjén kívül Voltaire szeretője is volt. Igen, neki volt 6 szeretője, erre rákérdeztem az idegenvezetőnél. Azokban a libertinus időkben ilyen is volt.
Azon kívül van egy másolata Marie Antoinette nyakláncának, amely egy érdekes botrány középpontja volt, és van valami köze a kastélyhoz, de nem tudom, pontosan mi. A kastély kertjében ezen kívül pár kis érdekes kiállítás, illetve néznivaló van, ezek közül csak azt említeném meg, hogy az "öregtoronyban" 3D makettek voltak híres, lakomát ábrázoló festményekről, amelyek közül én Renoir egy festményét ismertem fel.
Külön élmény volt, hogy egy balett-együttes Apocalypticára táncolt, illetve, hogy a kertben "velencei karnevál" volt, azaz beöltöztek színes ruhába, és álarcban lehetett őket fényképezni, sőt, külön meg-megálltak. Egészen jókor értem tehát oda, valószínűleg sok nyári vasárnapon van hasonló látványosság.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.