Île-de-France

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Kicsit még sétálgattam, majd tovább haladtam, ki a völgyből. Egy következő megálló megint tábla és brossúra alapján volt,  ez a Moulin de Faux. Itt kivételesen tábla is volt, 1.2 kilométer gyaloglásról volt szó. Ugyanakkor ez egy kis ösvényen vezetett végig a hegy oldalában, és a nap itt már nagyon tűzött. Azért bevállaltam.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Megérte, a malom a patakvölgyben volt, amely ott bukott ki a sziklákból, és előtte pár kilométeren át a sziklák alatt folyt. Erről, és másról is volt kitéve információ. A malom tüneményes volt a sok kis búvópatakkal. Azt a két és egy kicsi kilométert ki lehetett bírni tűző napon is.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Navacelles másik oldalán is szép kilátás volt, egy étterem is, itt ettem. Visszatérek egy bekezdésnyi erőig az étkezésig. A legjobb fogyókúra szerintem elmenni egy-két hét vakációra, és ott keveset enni. Nyáron az embernek alig van étvágya, egész nap el van foglalva, könnyű megállni, hogy sokat egyen az ember. Azt kell megállni, hogy este bezabáljon az ember, de ha drága az étterem, és egyébként takarékos fajta, akkor itt is van egy segítő motiváció. Azt gondolom, hogy leszokni valamiről is így a legkönnyebb: az ember például nem visz cigarettát, és megállja, hogy vegyen. Én például jóval kevesebb teát ittam ebben a két hétben.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Navacelles után továbbra is szép, sziklás völgyekben haladtam, egy helyen majdnem karamboloztam egy másik kocsival egy szakadék szélén. Eléggé megijedtem. A következő említésre méltó hely viszont lélegzetelállító volt. Ezt is csak úgy vettem bele az útvonalba, hogy valami térképet láttam. De nem tudtam pontosan, hogy ennyire csodálatos.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Képzeljétek el, hogy begördülök a kocsival egy tüneményes kis hídra, és kinézek jobbra, és ott egy folyóvölgy, csodálatos stranddal, az emberek fürödnek mindkét parton, a vízben, és száz méterrel feljebb ott egy vízesés, egy mini-Niagara. Saint-Laurent-le-Minier-ről van szó.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A vízesésben van némi mesterséges rész, de nyilván eredetileg is ott volt. Leraktam a kocsit, nem volt könnyű, de lehetetlen sem. Ahhoz képest, hogy micsoda természeti csodáról van szó, annyian nem voltak, mivel ez nem valami nagyváros környéke.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Több órát töltöttem el a vízesésénél, ilyen csodálatos helyen soha életemben nem fürödtem még. Kristály-tiszta víz, épp annyira hideg, hogy az embernek forróságban jól esik. Hosszú távon egy kicsit hideg, és lemeríti az embert, de rövid távon egyáltalán nem gond.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Az egész olyan volt, mint egy filmben, akár giccses filmben egyfajta oázisról, ahol lehet fürödni, a szikláról a vízbe ugrálni. Olyan idilli volt, mint például a a Paradise c. romantikus szappanfilm Phoebe Cates-szel.:) Ki gondolta volna, hogy ez létezik a valóságban is, és még el is érhető?

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Láttam, hogy sokan ugrálnak a szikláról, és én is kipróbáltam. Fokozatosan: először kisebb sziklákról, aztán egy nagyobbról is. A legveszélyesebb egyébként nem ez volt, hanem az, hogy bármikor elvágódhattam egy sziklán, sima járkálás közben.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Még a hídról is ugráltak, és nagyon kísértésbe estem, hogy én is leugrok. Végól úgy döntöttem, hogy nem, mert tilos volt. Tilos dolgokat meg csinálok, ha nem veszélyes, kicsit veszélyes dolgokat, ha nem tilos, de ha valami veszélyes és tilos, akkor hát inkább nem. Különösen Franciaországban, és távol az otthontól. De elhatároztam, hogy egy ilyen hídról egyszer még leugrok.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Kicsit lejjebb is volt egy hasonló fürdőhely, de ott már nem fürödtem, nem volt olyan nagy szám. Persze ha ez mondjuk Budán lenne, akkor nagy szám lenne, csak a másik árnyékában nem nagy dolog.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Aznapra még a Grotte des Demoiselles volt hátra, azaz a Kisasszonyok Barlangja. Több barlang volt tervben, ugyanakkor nem volt mindenképpen fontos egyik sem, hiszen barlangok Magyarországon is vannak. Sok barlang van Franciaországban, híresek is, szépek is, nagyok is, mélyek is. Ezek közül végül csak ez az egy fért bele a vakációba. Egyébként nem volt benne a GPS-ben, de volt GPS koordináta, és Saint-Bauzille-de-Putois-ban ki van táblázva. Nem volt gond megtalálni.

A barlang egyébként azért jóval nagyobb volt az aggtelekinél, szóval volt azért benne valami plusz, amiért érdemes volt megnézni. Ezután már esteledett, és elkezdtem keresni helyet sátorozni. Ez már egy sűrűbben lakott vidék volt, de még reménykedtem. Találtam egy kis utat, amely egy jó kis erdőbe, dombos vidékre vezetett be. Voltak a közelben tanyák, ez nem tetszett, de még elfogadható volt. Jött egy motoros, aki ott rodeózott, emiatt kicsit be akartam húzódni. A kis útról leálltam, mellette babérleveles, fenyves erdő volt, emelkedő domb. Nem nagyon lehetett bemenni, csak egy még kisebb úton. Ugyanakkor láthatóan oda szemetet, sittet hordtak, és gödrös is volt. Azért én mégis fel akartam állni, aminek sok értelme nem volt, mert annyira úgy sem tudtam volna felállni. De azt szerettem, ha a mellékútról még nem látni a kocsit.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Sajnos fennakadt a kocsi, és megijedtem, hogy itt ragadok, ahol senki nem segít. Gyorsan le akartam állni, de fennakadt a kocsi eleje, és amikor mégis erőltettem, ahelyett, hogy gondolkodtam volna, akkor elment a hűtővíz. Megnéztem, hogy mi a fene van, és láttam, hogy a hűtő alján van egy dugó, amely letört. Hogy minek van ott? Talán pont azért, hogy túlnyomásnál letörjön. Nem tudom pontosan. Mindenesetre ez óriási baj volt. Mit lehet tenni?

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Este volt, sátorozni már eldőlt, hogy ott sátorozok. Volt vizem, mert óvatosságból vittem magammal. Ez szerencse volt. A dugó elvben nem látszott óriási problémának, csakhogy ugye a kérdés, hogy ott mit tudok vele kezdeni. Volt pillanatragasztó, felragasztottam a dugót, nem nézett ki valami jól. Reggel gondoltam, felöntöm vízzel, aztán vagy kitart, vagy nem, de addig talán igen, amíg találok egy szerelőt, aki jobban megcsinálja. Szerda este volt. Szerencsére nem hétvége.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A hely nem volt jó, egész éjjel bőgött egy tehén, egyébként is ideges voltam, teljesen stresszes. Nem aludtam jól, pedig az időjárás jó volt, egyáltalán nem fáztam, nem fújt a szél, nem esett. Olvasgattam, írtam a sátorban, majd aludtam volna, ha nincs a baleset és a tehén.

Másnap láttam, hogy nem ragad az a dugó rendesen, jön a víz. Gyorsan meg kellett találnom a legközelebbi szerelőt. Saint-Hyppolite-du-Fort volt a legközelebbi város. Elindultam, és kérdezősködtem. Ugye milyen jó, hogy beszélek franciául?

From 2011.08.12.saint-hyppolyte-du-fort-nimes

Először egy Peugeot szerelőt találtam, aki nagyon nem volt készséges, azt mondta, esetleg péntekre meg tudja csinálni. Az OK, hogy sok dolga van (annyira nem volt), de hogy nem látta, hogy szükséghelyzet van, és abszolút nem érdekelte, az felbosszantott. Utána egy másik szerelőt találtam, aki ugyanezt mondta, de inkább meg akarta csinálni, és árat is mondott. Háromszáz euróért. Mert ugye lecserélnék a hűtőt. Én naiv azt gondoltam, valamivel betömik a lyukat, oszt elmegy a kocsi. Ez egyébként meggyőződésem, hogy megoldható lett volna, csak persze az autószerelő nem akar ilyet csinálni, Franciaországban talán nem is szabad bevállalniuk. Csakhogy ez nekem sok pénz és idő. Megint hangsúlyozom, hogy franciául intézkedtem, segítség nélkül. Francia nélkül mindez lehetetlen lett volna, pláne, még alkudozni is, nem hagyni átvágni magam. Persze a helyzet miatt így is kihasználtak, de ha még franciául se tudnék...

From 2011.08.12.saint-hyppolyte-du-fort-nimes

Visszamentem a Peugeot-hoz, aki ekkor már egyáltalán nem akart semmit csinálni. Közben meg a dugót a szerelő letörte, mert persze az aljas gondoskodott róla, hogy nehogy tovább tudjak menni. Hát bele kellett menni. Még így is örülhettem, hogy péntekre meglesz a dolog. Nagyon féltem, ha nincs meg, akkor keddig nincs megoldás, mert a hétfő ünnepnap volt.

From 2011.08.12.saint-hyppolyte-du-fort-nimes

Szállodát nem is találtam, csak egyet, de azt csak egy éjjelre. A hétvégére nem volt semmi. És senki nem segített volna, senkit nem érdekelte a dolog. Persze sátorozhatok, meg aludhatok a kocsiban, de hát a kocsi nem jó. Elmentem a kocsival a szállodába, amely egy kilométerre fent volt a domboldalban. Ez is szívás volt. Saint-Hyppolite egyébként egy totál érdektelen város, minek kell nekem itt töltenem két napot? És aztán fizessek háromszáz eurót egy hűtőért, amely egész biztosan nem kerül százötvennél többe.

From 2011.08.12.saint-hyppolyte-du-fort-nimes

A hotel egyébként jó volt, ha valami jó helyen lett volna, és szabad választásból mentem volna oda, tán még meg is engedhettem volna magamnak. Hatvan euró kicsit sok, de volt úszómedence, nagyon hangulatos volt a szoba, afrikai stílusú. A tulajjal beszélgettem, a medencében fürödtem, napoztam, ott is beszéltem a tulajdonosnővel, aki szintén ott pihent. Egészen hangulatos, nyugodt kis dolog volt.

From 2011.08.12.saint-hyppolyte-du-fort-nimes

Délután felmentem a hegyoldalba. Itt már a növényzet nagyon mediterrán. Sok babérleveles bokor, tüskés szukulensek, bokrok, sok szikla. A bokros az utakon kívül járhatatlan. Fel akartam menni a hegy tetejére, de csak oda mehettem, ahova az ösvény vitt. Az ösvény meg egy idő után elhalt a hegyoldalban. Hát ennyi volt a délutáni program. De azért jó kis kirándulás volt, egyébként nem lenne tapasztalatom az ilyen mediterrán, bokros vadonnal.

From 2011.08.12.saint-hyppolyte-du-fort-nimes

 Éjjel kényelmesen aludtam, reggelre pedig már belenyugodtam a helyzetbe, és megpróbáltam a legjobbat kihozni belőle. Bementem a városba, körbenéztem, mégis mit lehet megnézni. Találtam egy selyem-múzeumot, ez meg azért mégiscsak valami. Ilyet még nem láttam, és nem is tudok hasonlóról. Ráadásul még érdekes is volt a selyem franciaországi története, és a selyemipar bemutatása is. Nem is volt rossz az a múzeum, bár régimódi, szokásos volt.

From 2011.08.12.saint-hyppolyte-du-fort-nimes

Lassan az is látszódott, hogy a kocsi tényleg meglesz, nem vernek át, nem használnak ki. Ezért pedig nagyon megkönnyebbültem. Időben kész is lett, este már Nimes felé tartottam. De erről már legközelebb.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A Millau viadukt utáni rész volt a dél-franciaországi utazás egyik fajta csúcspontja. Ebben a szakaszban (ez és a következő bejegyzés), és szinte kizárólag ebben a szakaszban voltak a csodálatos természeti jelenségek, és fordítva: ez a szakasz szinte csak a természetről szólt.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Ebben a szakaszban nagy szerepet játszott az is, ahogy a helyszínen olyan irányokat, célpontokat vettem, amelyek helybeli rögtönzések voltak. Legtöbbször valamelyik turista irodában, vagy látványosságnál találtam valamilyen brosúrát, amelynek hatására megváltoztattam a terveimet. Többször is találtam olyan brossurát, amely valamilyen egészen érdekes dologról szólt, de visszafele kellett volna mennem. Ilyenkor soha nem fordultam vissza, mert azért annyira fontos dolog sosem akadt, és legalább előre menjünk, úgyis nagyon lassan haladtam. Ami nem baj, de azért visszamenni kifejezett luxusnak tűnt.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

az első ilyen irányváltás az volt, hogy Millau völgyéből nem egyenesen délnek mentem ki, hanem először kicsit nyugatnak, majd a Causse du Larzac plateaun át mentem vissza az autópályára.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Először egy kis dombon levő tündéri kis helység, "tanya", Luzencon került az utamba, Saint Georges de Luzencon közelében. Ezt egy tábla miatt vettem útba, ás a fél órás kis kerülő nagyon megérte. Egy egészen kicsi, meredek, "lehetetlen" úton kellett felmenni a domb tetején lévő faluba, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt, például a Millau viaduktra is. A legjobb távolabbi látképet innen lehet készíteni. De a domb tetején van egy régi templom, romok is, úgy rémlik, még római romok is. Csak erről nem sokat lehet kideríteni. Mindenesetre tündéri kis hely volt, az elhagyatott domb tetején, ahonnan belátni az egész kietlen, dombos, sziklás, száraz környéket. A kis helység, a romos kis házaival. De volt egy egészen új, kényelmes kis házikó, olyan, amelyben szívesen laknék. Persze csak ha a közelben lenne a lakásom, lenne kocsim, és nem tudnék hova tenni pár tucat millió forintot.:)

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A kerülő legfontosabb célja Roquefort volt, ahol a híres sajtot készítik, a kék "márvány" nemes-penészes sajtot. Roquefort egy hatalmas, tömbös szikla tövében található, és ennek a sziklának fontos szerepe van a sajtban, mert ebbe vájták a pincéket, amelyekben ez a gomba tenyészni tud. Persze a pincék nem annyira a sziklába vannak belevájva, ez nem holmi Meteorák. A szikla tövében is nyilván van elég kőzet, amelybe a pincéket vájják.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Roquefortban (sur-Soulzon) minden nagyon profin a sajt körül forog. Van egy óriási, hivatalos pincészet, oda nem mentem be, pedig egy igazán nagy pincetúrát ott lehet végigjárni. De számtalan kis boltban is be lehet nézni a pincébe, és sajtok ott is vannak. Ingyen is van a pince, meg nem vesz el annyi időt, és sajtot pincében ott is lehet látni, sokkal többet meg gondolom a nagy pincében sem. Én Gabriel Coulet boltját választottam, szerintem nagyon jó kis pince volt, és bőven jó volt. Sajtot is vettem, amelyet szépen be is csomagoltak díszdobozba, de igazából esélytelen volt hazahozni. Miután elkezdett levet ereszteni, végül Cannesban ettem meg.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

 Larzacban nagyon sok kis lovagvár van, sok brossúra szólt ilyen helyekről: egy-egy kis falu, amelynek közepén templomos erőd van. Én egy helyen álltam meg, úgy hívták, hogy Saint-Jean-d'Alcas. Ez is tündéri kis hely volt a téglalap erődítményével. Volt egy olyan kis átjáró a házak alatt, hogy Párizsban, a metróban is elment volna.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Utána nagyon elhagyatott, vidéki kis utakon mentem, amit nem bántam, nagyon hangulatos volt. Kicsit olyasmi, mint a Zemplén, csak nagyobb , csupasz sziklafalakkal. Kezdett meleg lenni, de közben iszonyatos szél fújt, úgyhogy amikor megálltam ebédelni, fáztam.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Aztán az autópályára felcsatlakozva is megláttam még egy táblát, és ez a kerülő bár hosszabb volt, de teljesen megérte. La Couvertoriade. Ez a templomos erődök közül a legnagyobb, és tényleg egyedi. Persze egyrészt egy középkori várról van csupán szó, de mégis templomos (mármint lovagos) vár, és máig élő kis falu. A falu elnéptelenedését azzal oldották meg, hogy turista-látványosságot csináltak belőle, és nagyon is profit. Be sem lehet menni a faluba, egy nagy parkolóban kell parkolni, három euróért. Ez megéri, mert utána nincs belépő, csak a várfal tetején a körjárathoz, amely kb hasonló összeg volt.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Van egy malom is egy nagyon lenyűgöző helyen, a vár feletti dombon. Ezt például már a turistás bevételből építették újra. A várfalon végig menni, és a házak teteje felett sétálni egyébként fantasztikus dolog.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A La Couvertoriade már olyan természeti környezetben van, amely sziklás, lepusztult, olyasmi, mint a Veszprémi fennsík, csak itt már a babérleveles növények birodalma kezdődik el. Ugyanakkor például vannak kökény-bokrok, itt begyűjtöttem egy kis vitamint, kellett, mert nem étkeztem valami egészségesen. Mindig boltban vásároltam, bagettet, felvágottat, banánt, paprikát, de azért ez nem a legtökéletesebb. Egész végig egyszer sem jártam étteremben, kivétel Arlesben, mert annyira más ételek azért itt sincsenek, mint máshol Franciaországban. Nyilván lehet tök jókat enni, és vannak részleteiben nagyon finom, érdekes, kulináris lehetőségek, de ez sok időt is vesz igénybe, és pénzt is, és most egyikben sem voltam annyira bővében. Ez nem az a fajta kirándulás volt, hiszen eleve sátorral voltam. Ha úgy döntöttem volna, hogy akkor kényelmesen, jómódúan vakációzok, akkor hotelekbe mentem volna. Ahhoz illett volna az étterem. A sátorhoz nem.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A következő célpont nagyon érdekes, mert a GPS-ben találtam. Az volt a neve, hogy Cirque de Navacelles. De fogalmam nem volt, hogy ez mi. Lehetett egy astóversenypálya is. A La Couvertoriade-ban kérdeztem meg, hogy érdemes-e elmenni oda, és azt mondták, mindenképpen, csodálatos. Érdemes megjegyeznem, hogy az egész vakáció folyamán intenzíven használtam a franciát, mert már elértem ezt a szintet, és mert vidéken, kis helyeken legtöbbször szükségem is volt rá.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Navacelles mindenesetre még messze volt. Az autópályáról le kellett térni. Itt mondom el, hogy a Millau viadukton kívül az A75 nagyon jó autópálya. Ingyen van, sokszor 130-cal lehet menni, és hosszú távon át vitt engem le délnek. De Navacelles miatt már le kellett kanyarodni. Montpellier-be levitt volna,d e oda soha nem jutottam végül is el.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Ahogy már írtam, a természet itt már kietlen, szinte már olyan, mint amilyet amerikai filmekben látunk. Megint egy malomra bukkantam, amely látogatható volt, és kocsival meg is lehetett állni. Itt megint kellett a franciát használnom, mert ezek a vidéki emberek igazán nem beszéltek angolul.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Folytattam utamat, és legközelebb egy dolmen kedvéért álltam meg. Ez a Ferrussac dolmen. Egy a sok közül, azért kerestem fel, mert egy tábla jelezte. A baj az, hogy általában ezek a táblák azt nem mondják meg, hogy milyen messze van. Vissza is fordultam, de aztán megkérdeztem valakit, és azt mondta, nincs messze. Hát kicsit azért messze volt, majdnem másodszor is feladtam, mire elértem. Aranyos kis hely volt, teljesen elhagyatott helyen. A nap már ment lefelé, de lám, a sátorozás után már ilyentől nem is féltem, egy dolmen a szabadban. Egyébként ezekben nincsenek hullák, és valahogy a sok ezer éves csontvázak már egyébként is kezdenek más kategóriába tartozni. Tudom, nem teljesen logikus, ez egy érzés nálam, nem racionális. Szóval egészen szép volt.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Még aznap este elértem a Navacelles tetejét. A tető az a plateau tetején egy kilátó. Ezt franciául belvedere-nek nevezik, több helyen találkozni ezzel az elnevezéssel, ami kilátót jelent, de mindig panorámaképes kilátót, és nem mesterséges kilátót, hanem olyan magaslatot, ahonnan szép kilátás van. A Villandry kastélynál a park tetejét is így nevezik.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

 Azonban éjjelre itt visszafordultam, mert a Navacelles természetvédelmi terület, kifejezetten ki volt írva, hogy sátorozni, lakókocsizni tilos. Amit kifejezetten tilos, azt meg mégsem akartam. A vadsátorozás Franciaországban nem kifejezetten törvényellenes, szürke terület. Ezen a vidéken jó esélyem volt jó helyet találni, mert sziklás fennsík volt, eléggé kietlen, ugyanakkor sok bokorral. Kedvemre való volt. De még itt el volt kerítve a legtöbb út menti rész. Most képzeljük el, hogy a veszprémi fennsík minden egyes mezeje el van kerítve!

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Egy olyan helyet találtam, ahol be lehetett menni a kerítések között, egy bokor mögé. Az egyik legjobb sátorozós hely volt. A szikla nem is volt rossz, le lehetett verni a cövekeket. A bokor mögött védett voltam, annyira távol voltam mindentől, hogy nem féltem. Immár melegebb volt, éjjel nem volt gond. Egyébként vettem egy jó derékaljat és még egy hálózsákot. Ezzel együtt soha többé nem fáztam.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Viszonylag nyugodtan olvastam. Ezekben a napokban, a sátorban olvastam el Mérő László Az érzelmek logikája című könyvét, mely eddig az egyetlen Mérő könyv, amelyet ajánlani tudok, a többi pocsék.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Másnap visszamentem a Belvedere-hez, megnéztem megint a kilátást,majd lementem a völgybe. Navacelles egy kanyon. A Vis folyó vágta be magát a fennsíkba, és itt egy olyan meandert épített, amelyet végül annyira kanyargósra alakított a folyó, hogy átvágta magát rajta. Az átvágásnál egy vízesés van, de fentről igazából a kanyargó folyó üres, füves medre, és a közre fogott szikla, valamint a körbevevő sziklás hegység kontrasztja az, amely gyönyörű látványt mutat.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Van lent a vízesésnél egy tündéri kis falu is. A parkolással nem volt gond, annyira nem frekventált hely. A vízesést igazából nem lehet olyan jól megnézni, illetve meg kell dolgozni érte. A triviális kilátó felette van, és alig látni a vízesést. Lehet kerülni a hídon át a szembeni partra, ahol nagyon aranyos kis házak vannak, majd lemászni a vízesés közepére. Ehhez egy kicsit sziklán is kell mászni, és ereken ugrálni.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Amikor ezt kiderítettem, eldöntöttem, hogy én fürödni fogok egyet. Átöltöztem fürdőruhába, és így már át is tudtam gázolni a folyón. A vízesés ugyanakkor egyrészt mellebvágóan hideg volt, másrészt kicsit veszélyes. Kicsit tartottam attól, hogy baj lehet, főleg, hogy nem tudok kimászni belőle. Amikor bele ugrottam, akkor bizony sokkot is kaptam. Az adrenalin és a hideg víz miatt nem kaptam levegőt, is valóban, nagyon nehezen másztam ki. A víz annyira nem volt hideg, voltam már hidegebb vízben is Finnországban, ezért gondolom, hogy az adrenalin is kellett ahhoz, hogy levegő után kapkodjak, és majdnem megfulladjak. Mindenesetre ez egy olyan élmény volt, amely után el tudom képzelni, hogy lehet így megfulladni. Mindenesetre azért büszke voltam, továbbá tisztább.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Két nő is kijött jógázni a vízeséshez, azt hitték, hogy cool dolog, hogy a vízesés közepén jógáznak, de én sokkal jobbat csináltam.:)

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Fürdés közben kiderült, hogy van még egy másik szemben lévő part, ahonnan jól lehet fényképezni a vízesést, igazából szemből, a legjobb képeket itt készítettem, csak ehhez meg bokrosokon kellett végigmászni. Itt az odaút nem volt olyan szép.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Navacellesnél félbevágom ezt a leírást, mert már hosszú lett a bejegyzést, és ez az egyik tetőpont, ahol érdemes egy kicsit megpihenni. Én is kicsit elidőztem a faluban, és igazán szerencsésnek, boldognak éreztem magam, hogy eljutottam egy ilyen helyre, amely olyan, mint a Grand Canyon, csak Európában van. Egy olyan helyre, amely nagyszerű, szinte párja nincsen, még sem jön ide szinte senki, és én csak azért jutottam el, mert autóval elindultam délnek, és mentem az orrom után. A szerencse pedig ide is elvezérelt.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A nyárra egy nagy utazást terveztem Franciaország déli részébe. Párizs környékét, és az északi részt már elég sűrűn bejártam, csak délre nem jöttem még el, hiszen ez messzebb van, ehhez több idő kell.

Költségkímélésként arra gondoltam, hogy veszek egy sátort és hálózsákot, és a kocsival valahogy majd elleszek. Nem teljesen gondoltam ezt végig. Az biztos, hogy ez így olcsó, arra gondoltam, hogy vész esetén lehet a kocsiban is aludni, és elmehetek szállodába is. Amire nem gondoltam, hogy Franciaországban elég nehéz vadsátorozós helyeket találni, mert óriási birtokok vannak bekerítve. Nem gondoltam, hogy a sátorban, kocsiban alvás azért sok napon át fárasztó, kényelmetlen. Mosakodáshoz mindig találni kell valami fürdőhelyet, de egy kicsit még így is kényelmetlen a dolog. Mindenesetre azért nem vettem ezt komolyan, mert gondoltam, legfeljebb bármikor haza indulhatok. Ha az embernek nincs foglalása, van kocsija, akkor ez a szabadsága megvan. A kirándulás emiatt kalandos volt, kicsit stresszes. Ez végül is sokat levont az élményből. Továbbá néhány baleset is, különösen az utolsó napon.

Vasárnap indultam, mert szombaton nagyon esős idő ígérkezett, semmi kedvem nem volt a sátorban elázni. Egy napot még simán várhatok - gondoltam. Igazából arról is szó volt, hogy nem akartam elindulni, t9bb minden miatt aggódtam kicsit, és nem volt olyan nagy kedvem. Aztán persze, amikor elindultam, akkor lelkesebb lettem. Vezetés közben mindig jobban érzem magam. (Akkor még).

From 2011.08.08.bures-millau

Az első napon azonban minden idilli volt. Eljutottam a Loire-ig, és felfele haladtam, olyan részeken, ahol eddig nem voltam. Kiderült, hogy különösképpen nincs is itt semmi. Van egy atomerőmű Belleville-sur-Loire-nál, ahol egész közel lehetett menni a hűtőtornyokhoz.

From 2011.08.08.bures-millau

Aztán Nevres-ben is megálltam, gondoltam, nincs itt semmi, ahhoz képest egészen aranyos kis város volt, romos városkapuval, kastéllyal, amelyben még kiállítás is volt, igaz nem sok, de szabadon be lehetett menni, hát benéztem.

From 2011.08.08.bures-millau

Haladni kellett dél fele, mert ott vannak az igazán érdekes dolgok. Mégis megálltam egy kis kastélynál, Chateau de Riau. Ez olyan idilli kis kastély volt, hogy nem bánom, hogy megálltam. Pedig szenvedtem, mire megtaláltam a bejáratot. Sajnos már zárva volt. Vagy szerencsére, belül már nem kell mindenképpen megnézni.

From 2011.08.08.bures-millau

Aztán jött Moulins, ez is egy átlagos, francia kisváros, templommal, régi városközponttal, ahogy az kell. Semmi különös, egy-két kis dologban más, és ez ott helyben nagyon idilli, és képen is jól mutat, de nincs róla mit különösebben írni.

From 2011.08.08.bures-millau

Utána egy másik nagy házba, vagy kis kastélyba botlottam, a legelőt, és a domb oldalát az útról lehetett látni, és a végén ott volt ez az újabb építésű, impozáns épület. Megálltam hát egy pár fénykép kedvéért. Aztán meg találtam egy lepkét a fűben, és amikor azt fényképeztem, egyszer csak dudáltak. El nem tudtam képzelni, mi bajuk a lepkefényképezéssel. Hát felnézek, és ott volt egy kutya az út közepén.

From 2011.08.08.bures-millau

Mivel elég zavarosan viselkedett, nem hívtam magamhoz, hanem hessegettem, hogy tűnjön el. Gondoltam, veszett is lehet. De nem akart. Az autók meg dudáltak. Azt hitték nyilván, hogy az én kutyám. Hát nagyon óvatosan a kocsihoz mentem, és eljöttem. Valószínűleg egyébként egy helybéli kutya volt, aki megszokta, hogy sokan megállnak, és barátkozni szokott az emberekkel. Ez a falu széle volt, vagy tán egészen településen kívül, unatkozhatott a kutya.

From 2011.08.08.bures-millau

Ekkor jutott eszembe, hogy Vichy még belefér, és arra fele vettem az irányt, de már sötétedett. Hát a környék alkalmasnak tűnt sátorozásra, nem olyan nagy itt a népsűrűség. Csak ahogy mondtam, a legelők nagy része be van kerítve. Hosszas keresgélés után találtam egyet, ahol volt egy bejárat. Ha a tulajdonos nem jön ki ellenem kutyákkal, akkor nincs gond. Az egyik oldalon erdő, a másikon fasor, kis erecskével talán, az út felől is fák, nem volt rossz.

Már esteledett, minden sátorozásnál napnyugta előtt vertem fel a sátort, amikor még látok, de már sokáig engem nem látnak. A tehenek egyébként a legelő távolabbi részén ott voltak egész éjjel. Fújt a szél, nem volt jó idő, és állandóan kopogott valami a sátoron és a lobok között is. Azt gondoltam, esik, de nem, hanem a lombok ilyenek, ha kis szél van, akkor egészen jelentős zajt csapnak, legalábbis ha az ember alattuk sátorozik, akkor előbb-utóbb hangosnak tűnik. A sátor oldalán meg erős fény volt, kiderült, ez a hold. A hold mindig napnyugta után kelt, amikor rájöttem, akkor utána már mindig örültem ennek, mert barátságos fény volt. A sátorban olvasgattam, írogattam, kis lámpa fényénél, ügyelve, nehogy a házak felé látszódjon.

From 2011.08.08.bures-millau

Azt is el kell, hogy mondjam, hogy éjjel közepén nem mertem volna ott lesátorozni. De ha napnyugtakor odamentem, akkor mindig megnéztem a környéket, felmértem, és a sátorban aztán annyira nem féltem. Egy idő után teljesen megszoktam, és akár ki is mehettem a sátorból éjjel közepén, mert már minden barátságosnak tűnt. A holdfényben egyébként jól lehetett látni.

Azt gondolom, ez a sátorozós rész volt ennek a nagy utazásnak egyik kihívása, egyik szokatlan élménye, ilyet rég nem csináltam. És vadon, egyedül tényleg egészen nagy hatású élmény. Általában attól is féltem, hogy esetleg kirabolnak, de ilyen végül is nem történt.

Hajnal fel tényleg cseperegni kezdett, befeküdtem a kocsiba. Azt máig sem tudom, hogy a sátor mennyire vízálló. Nagyon olcsó volt, valami 15 euro, nagyon egyszerű, nem kell, hogy vízálló legyen.

From 2011.08.08.bures-millau

Vichybe tehát reggel értem be. Előtte van egy híd, ahol kajakos pálya van a duzzasztügát mellett. Olyan, mint a lazac hallépcső, biztos az is egyben, de egyértelműen kenupálya is volt.

From 2011.08.08.bures-millau

Vichy ugye a náci megszállás alatt Franciaország fővárosa volt. A németek gondolom kitolásból nevezték ki fővárosnak, annyira kicsi, jelentéktelen. Vagy talán inkább komolytalan. Vichy olyasmi, mint Balatonfüred: stílusos, üdülőváros, de hát fővárosnak ez teljesen nevetséges.

From 2011.08.08.bures-millau

From 2011.08.08.bures-millau

Utána jött Clermont-Ferrand. A város közepére a GPS olyan kis utcácskákon vitt fel, hogy csak néztem. De meg lehetett oldani. Még korán volt, igazából kilencig végeztem is a várossal, így a parkolás rendben volt. A kilátás jó volt a központból, van egy nagy plateau, ahonnan jól ellátni észak fele, a kisebb hegyeknek.

From 2011.08.08.bures-millau

Az egyik ilyen hegy a Puy de Dome, amely a GPS*ben látványosságként van bejelölve. Amikor közelebb értem, láttam is, hogy ez nem egy nagy hegy, de tényleg nagyon érdekes, csigavonalban ment fel rá az út. Hát ez csodásnak ígérkezett.

Csakhogy az űt le volt zárva, építenek felfele egy kisvasutat, és fel lehetett volna gyalogolni az egyik parkolóból, de a hegyen olyan felhős, esős idő volt, hogy letettem erről.

From 2011.08.08.bures-millau

Aztán visszafele a GPS egy olyan domboldalon vitt át - mert Clermont-Ferrandnak valamiért ilyen furcsa az úthálózata - hogy mezei úton mentem, és még nagy kövek is voltak, féltem, hogy valami alul fennakad a kocsival. Hát nem lett baj, de figyelmeztető jelnek jó volt, vigyázhattam volna jobban.

From 2011.08.08.bures-millau

Egész végig gondoltam arra, hogy lehet baja a kocsinak, de úgy vettem, hogy ugyan, miért én lennék az a szerencsétlen, a kocsi motorja jó. És ha van valami gond, tudok franciául, van pénzem, megfizetem a javítást.

From 2011.08.08.bures-millau

Franciaországban az a jó, hogy otthon vagyok olyan értelemben, hogy ismerem a az autószerviz-hálózatokat, benzinkutakat, boltokat, tudok franciául, van bankkártyám, csekkem, van érvényes egészségügyi kártyám, ezért jó itt országon belül kirándulni, mert itthon vagyok. és mégis, az ország nagy, tehát el lehet menni olyan messzire, van annyira más táj, hogy igazi vakáció legyen.

From 2011.08.08.bures-millau

 Most már Millau felé vettem az irányt, de volt még egy látványosság, a Viaduc de Garabit. Itt igazából a táj szép, a viadukt egy fém-híd, nem valami nagy szám. Ugyanakkor a Lac du Barrage Grandval egy gyönyörű kis tavacska, pontosabban egy felduzzasztott folyóvölgy lehet, mert úgy néz ki.

From 2011.08.08.bures-millau

Láttam egy táblát egy várról is, és találtam egy hajókirándulásos kis kikötőt. Kiderült, hogy a Chateau d'Alluze-hoz nem megy fel a hajó alacsony vízszint miatt. Pedig ez jó lett volna, mert kocsival elég nagy kerülő körbemenni a sok folyóágon. Mégis ez lett belőle.

From 2011.08.08.bures-millau

Így végig tudtam nézni az egész folyóvölgyet, sőt, egy helyen megálltam fürödni. A víz nem volt annyira hideg, nagyon tiszta volt, és a part durva, kavicsos, mint a bányatavaknál. Ez nem olyan jó, de annyira nem is baj. Még egy strand is volt, ott sátrakat is láttam, de még túl korán volt sátorozáshoz.

From 2011.08.08.bures-millau

Valamikor ekkor jött le a GPS tartója a szélvédőről. Már korábban is elérte azt az állapotot, amikor mindig leesett. De aztán felragasztottam a szélvédőre, és utána jónak tűnt. Azt gondoltam, már sosem fog leesni. De leesett. És nem volt rá megoldásom. Egy idő után kidolgoztam, hogy spárgával kikötözöm, ez volt, mert a csomagtartónál is kellett spárga, csak ott nem működött jól a dolog. Hát három ponton kikötözve már alig himbálózott.

From 2011.08.08.bures-millau

From 2011.08.08.bures-millau

Az Alluze-i vár egy tüneményes várrom egy domb tetején, melyet körbeölel a szakadékos folyóvölgy. Igen nagy része megvan, és elég impozáns látvány. A váron kívül van egy kis templom, amely még számomra is tüneményes. Egy olyan domboldallal és temetővel, amely olyan, mint Machu Pitchu.

From 2011.08.08.bures-millau

Ezek után már tényleg csak Millau következett. Ezt még otthon elterveztem, nyilvánvaló volt, hogy megnézem, hiszen híres, hallottam róla. Ez Európa legmagasabb hídja. A filmek szerint valami elképesztően magas, a felhők is alatta mennek át. Egyébként 434 méter, és magasabb az Eiffel-toronynál.

Nem tudtam, pontosan hogy is van ez, azt sejtettem, hogy fizetős, és vannak kapuk. Azt is  eldöntöttem, hogy én lemegyek Millauba, mert messze nagyobb élmény alulról megnézni a viaduktot, mint átmenni rajta. Ahogy az lenni szokott, a viadukton nem szabad megállni, ez utólag világossá vált számomra, jó volt a döntésem.

From 2011.08.08.bures-millau

Millauban vettem két pillanatragasztót, a GPS tartóját egyik sem ragasztotta fel a szélvédőre. Minden ilyen cuccot manapság ragaszthatatlan műanyagból csinálnak, ez kiderült később. Nekem mindenesetre nem volt megoldásom, szenvedtem a spárgákkal tovább.

From 2011.08.08.bures-millau

Már esteledett, elmentem egészen a viadukt aljáig. El lehet menni a pillérek lábához, kicsit körül vannak kerítve, de hát nem baj, tapogatni úgy sincs értelme. Már késő volt, sajnos a völgyből már napnyugtáig nem lehetett kimenni, és a völgyben meg nem osk szabad hely volt. Elég erőltetett megoldások lettek volna: űt mentén, nagyon köves, nagyon ferde, látható helyek.

From 2011.08.08.bures-millau

Találtam egy kempinget, oda mentem végül. Eléggé tele volt, és olyan helyet kaptam teljes áron, ami igazából nem volt hely. De azért zuhanyozni lehetett, még áram is volt, még wifi is, szóval eltöltöttem az estét, feltöltöttem a számítógépet, pár képet, interneteztem. Az éjjel meglepően hideg volt, fáztam. De itt nem féltem attól, hogy kirabolnak, illetve, hogy a gazda elzavar. Igazából tíz euróért ez egy kompromisszumos megoldás a hotel és sátor között. Talán megéri, csak sajnos a kempingek ugyanúgy tele voltak, mint a hotelek, nem is próbálkoztam többet velük.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Ha Franciaország térképére nézünk, akkor van pár egészen nagy tájegység, amely egészen üres. Ha arra a térképre néztem, amely az utazásaimat mutatja, szintén voltak benne tekintélyes foltok. Persze sok helyen egyszerűen még egyáltalán nem jártam, de néhány terület egész egyszerűen egy hiátus volt.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Az egyik ilyen folt Párizstól keletre volt, és gondolkodtam, hogy hogy nevezzem el ezt az utazást, de aztán választ kaptam rá, mert ez a nagy régió valamikor összetartozott, és Brie-nek nevezték. Igen, a sajt neve is innen ered. Ma több hivatalos régióhoz ("megye") tartozik, de régen egy egység volt, és még olyan idők is voltak, amikor fejlett térségnek számított, de ma már erősen provinciális.:)

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Emiatt az ilyen térségek, mint Brie, manapság különös hangulatot árasztanak. Nincs nagy nyüzsgés, nincsenek nagy városok, még nagy autópálya sem nagyon, a turista-forgalom limitált. Aranyos, kis álmos városok vannak, és vannak történelmi emlékek lepukkadt kis múzeumokban, melyeknek recepciósai nyilván elátkozzák, hogy itt kell dolgozniuk.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

De ha az ember már bejárt nagyobb helyeket, és mégis egy kis kikapcsolódásra vágyik hétvégén, ha elfogadja, hogy ez a hétvége erről fog szólni, és nem valami nagy numeráról, akkor egészen kellemes napot lehet eltölteni.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Vasárnap délelőtt, nyáron Franciaországban nagyon sűrűn lehet biciklistákkal találkozni kisebb utakon. De ennyit még soha életemben nem láttam, mint ezen a délelőttön. Már-már dugót okoztak. Azt nem értem, miért nem nyerik meg a franciák mostanában a Tour de France-ot, ha ekkora népsport a biciklizés.

Tervem szerint Chateau-Thierybe mindenképpen el akartam menni, mert itt van La Fontaine múzeuma. Na most, La Fontaine-t sem olvastam végig, én sem ismerek sokkal többet tőle, mint pár híresebb mesét, de mégis érdekelt.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Miért is? Azért, mert Vaux le Vicomte-ban találkoztam már vele, és kiderült, hogy miközben elég népszerű volt bizonyos körökben, aközben a mesékben fogant kritikákkal cenzúrát, kegyvesztést is kivívott magának. Ráadásul olyan emberek támogatták, mint Fouquet, aki sokkal igazán nagyot bukott a királynál.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

A múzeum Chateau-Thierryben nem rossz. A ház eredeti, bútorból is van sok korabeli, és könyvből persze elég sok. La Fontaine életművét is szépen bemutatják: a meséknek végül is nagyon sok feldolgozása van.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Nevéhez méltóan Chateau-Thierryben egy vár is van, mely régen nagyon komoly volt. Manapság a nagy domb, és várfalak megmaradtak, de nagyjából, mintha egy óriási fűrésszel megskalpolták volna a várat: a tornyok épületek teteje nincs meg, kivétel az alsó, tornyos kaput. Az egész egy jó kis park, ahol körbe lehet sétálni, és ahol a városra szépen ki lehet látni. Ez a kilátás egyébként közepes, azért nem volna érdemes odamenni.:) Szépen ki van viszont táblázva a vár története, és az egész szabad, ingyenes.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Egy másik kastély a közelben Condé-en-Brie. Ezt sok táblán reklámozzák a környéken, ismertem már előtte is. Igazából a kastély nevéből jöttem rá, hogy a tájegység neve Brie, hiszen Melun mellett is vannak ilyen nevű falvak, gyanús volt, hogy itt egy nagy tájegységről van szó.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Condé kastélya közepesen érdekes. Egészen eredeti, de ez az a kastély, amelyre igazán illik az a leírásom, hogy álmos, nincs elég pénz, szedett-vetett. A belépőkből még nem sikerült igazán jól megcsinálni. A kiállítás egy jó része abból áll, hogy különféle, szedett-vetett fénymásolatokat ragasztottak ki, különféle szövegekkel, rossz minőségű képekkel. A guide is egy fóliázott, soklapos, másolt szöveg volt. Az angol verzió félig volt lefordítva. Mindez nem katasztrófa, de elkérnek érte ugyanannyit, mint egy jó látnivalónál. Ha feltételezem, hogy a pénz valamikor majd felújí1tásra megy, akkor még ez sem baj.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Két dolog érdekes mégis: az egyik egy nagyon szép stukkós, illetve trompe-l'oeil díszítésű terem, illetve Richelieu szobája, mely kb. felér más kastélyok legpompásabb szobáival.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

A másik pedig a Watteau szárny, ahol a festő, és tanítványai dolgoztak. Itt a nagy termet beosztották kis szobákba, melyekben festmények, eredeti bútorok találhatóak. Ez szép, és informatív. Az egyik festményt egy tükör mögött fedezték fel, ez például érdekes.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Chateau-Thierry és Conde-en-Brie szerintem jó kirándulási cél egy gyermekes családnak, hiszen elég sok érdekes dolog van, amely egy gyereknek is tetszik. Kezdve La Fontaine meséitől, egészen Condé kertjében található őzike, illetve gém (?)-bábukig.

Ezekben a fehér-folt francia vidékekben nem először találkoztam azzal, hogy a falu közepén áll egy "váráscsarnok". De nem akármilyen, hanem sok száz éves, régi, fedett, de nyílt csarnok. Ezek azok a kis faluk, ahol az ilyen fenn tudott maradni a századok folyamán.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Amikor a kirándulást terveztem, akkor még Provins fontos állomás volt. Oda is el akartam látogatni, mivel többször hallottam róla. Azt tudtam, hogy közepesen érdekes hely, és úgy gondoltam, hogy akkor éri meg elmenni, ha össze tudom kötni valami mással. Ugyanakkor ehhez sietnem kellett, hiszen annyira korán sajnos nem tudtam elindulni, későn keltem.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Az út Condétól Provinsig jó adag, kis utakon kell végigmenni. Ilyenkor van az, hogy a GPS mond 1 órát, és az út 2 óráig tart. De rájöttem, hogy ez attól függ. Ugyanis ha sok kis városon, lámpán kell átmenni, akkor ez igaz. Akkor a GPS becsléséhez sok idő adódik. De kietlenebb helyeken valójában lehet gyorsabban is haladni, ugyanis az ember az egyenes, átlátható utakon mehet gyorsabban. Látja, hogy nem lesz rendőr, nem szokott trafipax lenni, de azt is látná, és a GPS is jelzi. A nagyon kis falvakban is meg lehet kockáztatni gyorsabban hajtani. De ez tényleg kockázatos, mert van, ahol kint álltak a rendőrök, szerencsére a szembe jövő kocsik villogtak. Hát szóval kis kockázattal, de meggondoltan, a körülményeket figyelve gyorsan odaértem Provinsba. Bosszantó módon utána egy fél óráig kavarogtam, mert le voltak zárva az utak, és sehogy sem sikerült a kocsival a célhoz érnem. Szerintem nem is lehet: a középkori negyed, a domb le van zárva.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Íme a francia nyelvvizsga tesztem: aki pontosan és habozás nélkül ki tudja ejteni a "Provins", "Provence" és "province" szavakat, az átment. Én nem vagyok bennük biztos.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

No szóval leparkoltan a domb alján, és gyalog mentem fel. Még éppen elkaptam a Cézár Torony nyitva tartását. Azt meg tudtam nézni, aztán hat óra lett, és mindent bezártak. A torony a domb tetején van, I Henrik, Champagne grófja  építette, ekkoriban volt Brie fénykora. A torony egyébként hadászatilag gyenge, börtön volt, és harangtorony, de látványosságnak kiváló, és itt a kilátás is megéri.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Provins egyébként turisztikailag nem annyira kihalt. Ide hoznak csoportokat, voltak az utcán turisták elég sokan. De nyáron nem tudom, miért nem tartanak tovább nyitva a múzeumok. Igazán hat óra után nincs mit csinálni. Persze az ember ehet és kávézhat, de most erre minek költsek, ha megyek haza? Hát egy kávéra befizettem, mert az csak jól esett. Egyébként nem volt olcsóbb Párizsnál, szóval...

Utólag, egy tévéműsorból tudtam meg, hogy a város nyugati oldalán óriási várfal van, melyet én simán kihagytam. Pedig azt este is megnézhettem volna, illetve kocsival csak két perc lett volna arra kerülni. Hát van ilyen....

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Hazafele még megálltam Veux-le-Vicomte-nál. Ezzel La Fontaine-non keresztül körbe zártam az utazásomat. De itt már voltam, szóval nem volt értelme bemenni, és nem is lehetett. Veux esetében egyébként van, amikor van gyertyafényes este meg tűzijáték, nos ez szombaton volt, elrontottam. No mindegy.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Még Melunban álltam meg, ahol korábban Veux után voltam, de igen későn. Most még sütött a nap, lehetett sétálni egyet, és kiderült, hogy van pár érdekes dolog is, amely kimaradt. Találtam egy hajó-éttermet, ahol mégis ettem volna, ha le tudtak volna ültetni. Szóval a nap hangulatának megfelelően zárult a napom: apró, kis felfedezésekkel, jó kis hangulattal.

From 2011.07.31.chateauthierry-conde-provins

Dublint Baile Átha Cliath-nak hívják írül, és a vikingek nevezték el Dublinnek. Tehát a Dublin igazából nem az angol neve. Továbbá, ahogy kiderült, a két név igazából a város két különböző részének a neve. Nem egészen ugyanott volt a kelta falu, mint a viking.

From 2011.07.16.dublin

Este érkeztem meg a buszpályaudvarra, amely a folyótól északra van, emiatt a déli részbe elég messzire kellett mennem a Burlington hotelhez. Az, hogy a hotel kicsit kint volt, nem lett volna katasztrófa, ha csak egy napról van szó - hiszen Dublin nem olyan nagy, be lehet járni gyalog - de egy egész hétig mégiscsak kényelmetlen volt. Éppen ezért három napig kölcsönöztem városi biciklit két euróért, és csak egyszer fizettem ötven centet késés miatt, ami ahhoz képest szép, hogy nincs órám, és a mobilomat sem használom. Ugyanaz a rendszer egyébként, mint Párizsban, kivéve, hogy nem mindegyik állomás kártyás. No de a kártyát regisztrálni csak egyszer kell, az elején, szóval ez is OK volt.

From 2011.07.16.dublin

A buszoknál nem nagyon van térkép, nehéz volt kitalálnom, hogyan menjek el a hotelig. Elég sokáig kérdezősködtem, mire megoldódott, és addigra már gyalogoltam is jópár száz métert. Az is kellemetlen - de tulajdonképpen praktikus megoldás - hogy a buszvezető nem tud visszaadni. Pontosan kell tudni fizetni. Egyébként elengedett pár centet. Rendes volt.

From 2011.07.16.dublin

A Burlington régi, drága hotel, ahhoz képest nem olyan jó. Az ok az lehet, hogy régi, és igazából nem akarják már felújítani. Azt hallottam, már le is akarták bontani egyszer. Például a ruháknak nem volt fiók, azt gondolták, mindet felakasztom fogasra. Az angolszász üzleti életnek lehet, hogy ez megfelel. Végül is felakasztottam a pólókat, szóval ezt is ki lehetett bírni. De mondjuk a víz kb. öt percig melegedett. És azért egy száz eurós hoteltől nem ezt várom.

Viszont volt igazi tűzhely a hallban, és a reggeli is fenomenális volt. Bár körülményeskedtek az ültetéssel a kávéval, teával (arisztokrata flancolás), de ha ezen túlestél, akkor jó volt. Itt is ír kaját ettem, szóval puding és bab és szalonna ezerrel.

From 2011.07.16.dublin

A konferenciáról sokszor bementem a városba, meg akartam nézni minden fontosabb látnivalót. Az első egy viktoriánus korabeli ház volt. Ez nem tűnik annyira érdekesnek, mert hát öreg bútorok ez éppen hogy nem menő. Annyira meg nem régiek, hogy igazán történelmi érdeklődéssel forduljon felé az ember. Körülbelül ez volt régebben a felfogásom a viktoriánus korról. Ehhez képest a múzeum azért egészen felkeltette az érdeklődésemet. Sajnos fényképezni nem volt szabad, ránk szóltak. Ennek ellenére a másik vendég folytatta a fényképezést, amikor a guide már a következő szobába ment.

From 2011.07.16.dublin

Szóval a kulcs jó idegenvezetés volt. Egy csomó részletet elmondtak, amit nem tud az ember erről a korról. Ritkán van ilyen, mert az idegenvezetők általában érdektelen részleteket, illetve ismert általánosságokat mondanak. Vagy olyat, amit a szemeddel is látsz, vagy el tudnál olvasni a brosúrán. No ezt, ha oda nyomják a kezembe, nem olvastam volna el. Pedig mégis érdekes volt. Főleg a szolgák élete. Ezek hajnalban keltek, reggel már kezdődött a munka, és estig dolgoztak, majd hazamentek. No kérem, ez a munka-alapú társadalom.

From 2011.07.16.dublin

From 2011.07.16.dublin

Van két nagy park is, az egyik a Merion Square Park és a Stephens Green. Az előbbiben egészen idilli jelenetnek voltam tanúja, hiszen iskolás gyerekek labdáztak a gyepen egyenruhában. Fiók is, lányok is kergették a labdát. Hát "ez Írország": egyenruha, foci...:) Van egy nagyon érdekes Oscar Wilde szobor is a park sarkán, és a szemben lévő sarkon egy múzeum, de azt most nem lehet látogatni, mert valami intézet foglalja. A másik nagy park, Stephens Green meg egyszerűen csodálatos. Most nem akarok erről valami nagyon költői leírást adni, a fényképek elég jól mutatják, és el lehet képzelni egy nagyon aranyos kis parkot.

From 2011.07.16.dublin

Mit lehet még megnézni? Van az ún. Spire, amely egy óriási, fém rúd, semmi szerepe és története, csak odatették, hogy egy nagy szimbólum legyen. Hát nem tudom, hogy mennyire sikerült. De azért nem rossz.

From 2011.07.16.dublin

Dublinban egy csomó író élt, született, vagy tanult. Egy csomó múzeum van. Az egyik a James Joyce ház, ahol megtudtam, hogy Joyce sokat élt Párizsban, és ott adták ki először az Ulyssist, méghozzá abban a Shakespeare and Co.-ban, amelyet ismerek.

From 2011.07.16.dublin

Van a közelben egy írók múzeuma is, ahol az összes íróról van egy vitrin, sok általam nem ismertről is. Ezeket elég gyorsan átugrottam. De nagyon sok van, akinek ismerjük a nevét: William Butler Yeats, George Bernard Shaw, Samuel Beckett, Oscar Wilde és Jonathan Swift. Őnekik végigolvastam a leírását, és megnéztem a vitrinjét. Épp elég volt ez is. Be kell valljam, ezektől az íróktól eddig egy betűt nem olvastam.

From 2011.07.16.dublin

Bernard Shaw háza ott volt a déli csatornához közel, de azért mégis vagy egy kilométerre a Burlingtontól. Többszür vettem arra az irányt, de sosem jutottam el oda akkor, amikor nyitva volt. Ez azért bosszantott.

From 2011.07.16.dublin

Van a központban egy várkastély, amely annyira azért nem érdekes. Továbbá a szórakozó negyed a Temple Bar, amelynek központja az ugyanilyen nevű kocsma. Az nagyon tetszett, mert sok kis részből, kerthelyiségből áll, volt élő, érdekes, ír zene, sok ember, nagy hangulat. Legalább kétszer jártam ott, ha jól emlékszem. Éjjel az is kiderült, hogy Dublin utcáin éjjel csak taxik járnak, de abból egy rakásnyi.

From 2011.07.16.dublin

Swift a St Patrick katedrálisban van eltemetve szeretőjével. Igen, sosem vette el, és ha jól emlékszem, volt neki több is, részben talán párhuzamosan is. A katedrális egyébként érdekes, főleg a tiri-tarka padlója, és a kis székek, "kisdobos örs" zászlócskákkal.

From 2011.07.16.dublin

From 2011.07.16.dublin

Van egy másik templom, a Holy Trinity, amelyből egy olyan zárt híd vezet át a Dublinába, amilyen Oxfordban van.

From 2011.07.16.dublin

A Dublinia modern, Viking kiállítás. No itt trivialitások vannak, és minden makett és bábú, szóval nem nagy szám. De azért elmondanak sok mindent Dublin történetéből. Főleg a Vikingekről.

From 2011.07.16.dublin

A konferenciáról elvittek a Guinnes Storehouse-ba. Egész jó volt így, hogy benne volt az árban. Tetszett a vacsora is: kicsi leveses-bögrékben adtak kis adag ételeket. Lehetett csapolni egy üveg guinnest magadnak. Utána sörözgetés a tetőn, ahonnan fantasztikus volt a kilátás. Sikerült kicsit kontaktolni is, de alapvetően ez az első konferenciám ebben a társaságban, nem sok embert ismerek.

From 2011.07.18.dublin

 Az utolsó éjszakára átmentem egy hostelbe, ahol fele áron ugyanolyan jó szobám volt, mint a Burlingtonban, sőt, sokkal otthonosabb volt, és nekem sokkal jobban tetszett. A közösség is jó volt, nagyon jó kis wifi-terem, étkezde volt, ahol sok fiatal tartózkodott. Láttam például nagy, kövér, valószínűleg amerikai lányokat. :) Végül is ez egy olyan jelenség, amelyről hall az ember itt-ott, látja filmekben, amikor az amerikai egyetem közben, előtt, után a jómódú amerikai fiatalok megnézik Európát, és ilyen hostelekben szállnak meg. Jól elvoltak, a padlón feküdtek, olvastak, hozzátartoztak a hangulathoz.

From 2011.07.18.dublin

A hotel színes környéken volt, biztos nem a legjobb, biztos nem a legbiztonságosabb, de érdekes, és nem tűnt nagyon veszélyesnek. Az is biztos, hogy sok emigráns van itt, sok lengyel beszédet hallottam, és több speciális lengyel élelmiszer-boltot láttam.

From 2011.07.16.sandycove

Aznap még sok időm volt, kimentem Sandycove-be helyi vasúttal. Nagyon jó ötlet volt, mert az időjárás egy ideig fantasztikus volt, a tengerpart itt nagyon szép, és a vasút a part mentén halad végig. Sandycove-ban van Joyce tornya, amelyet anno még Napoleon ellen építettek az angolok. Pontosabban egy egész sorozatot, de ezt az egyet Joyce barátja kibérelte, és itt töltöttek pár napot. Az a pár nap elég szánalmas lehetett, de szerepel az Ulyssisben, szóval csináltak belőle egy múzeumot. A múzeum egész jó volt azért, beszéltem a recepcióssal, és megbeszéltük vele a Shakespeare and Co.-t meg az ír nyelvet is. Ez utóbbi kérdésben nőttek ki szorványos ismereteim egy immár kerekebb képpé.

From 2011.07.16.sandycove

A múzeumban sok eredeti kiadású Joyce könyv van, levelek, személyes tárgyak is, szóval, mi mást várna az ember? A felső szobát még be is rendezték. Pont ugyanolyan, mint a Bloom c. filmben, amely az Ulyssis legújabb megfilmesítése, és megvásároltam, azóta meg is néztem. Azt mondják, a regényt elolvasni szinte lehetetlen. A film egészen jó, kivétel a közepe-végén, amikor nagyon eldurvul a fantáziálgatás. Az nem nekem való stílus. Azonban az elejének és végének van egy bizonyos hangulata, amely eléggé idegen, de azért még sem taszító, sőt, egy kicsit megkapó is. Persze lehet, hogy ez nem Joyce érdeme, hanem Angeline Ballé.

From 2011.07.16.sandycove

A nap fénypontja mégis a tengerpart volt, és a strand, ahol az ír gyerekek a kb. 17 fokos időben, a kb. 10 fokos vízbe ugráltak. Hát kérem, Írországban ez a nyár. Nem lehet mindenki olyan finnyás, mint a Balatonnál. Itt leültem egy kicsit, és olvasgattam egy életrajzi könyvet Joyce-ról.

From 2011.07.16.sandycove

Aztán teljesen ír módra jött egy eső. Hirtelen jött, az erősen esős része nem is volt hosszú, sok embert egészen elkapott. Egyébként a baj az, hogy a szél tépkedi az ember esernyőjét, és hát nem egy igazán jó esernyőt vittem egyébként sem magammal.

From 2011.07.16.sandycove

Visszatérve Dublinba még csatangoltam a folyó két partján, miközben még mindig szemerkélt, és fújt a szél. Nem volt túl jó, de hát ez Írország.

From 2011.07.16.sandycove

Este egy jó kis kocsmát találtam, ahonnan átültettek az étterembe, amely már nem volt olyan jó, de ettem egy jó helyi ételt, amelynek jól elfelejtettem a nevét, de leves, egytálétel volt, és hasonlít a stewra, amit interneten találtam. De nem vagyok biztos, hogy ugyanaz, én inkább levesre emlékszem, és hogy volt egy speciális neve.

From 2011.07.16.sandycove

Elolvastam az újságot, amely tele volt az ír egyházi pedofília ügyével. Végre az írek kipakoltak, és kiakadtak Vatikánon. Jó kis este volt, mert a pultnál ettem, újságot olvastam, abszolút, mintha egy helyi lepukkadt értelmiségi lennék, aki minden nap ide jár.:)

From 2011.07.18.dublin

Utolsó nap volt időm bemenni a Trinity College környékére. Igazából nehéz volt eldönteni, mit kezdjek a hátralevő, kevés idővel. Végül egy idegenvezetésre befizettem, mert csak egy euróval volt pluszban a Kell könyve belépője felett. A lány művészettörténész volt, és elég karakteres. Szórakoztatóan adta elő.

From 2011.07.18.dublin

Utána Kell könyvét néztem meg, amely egy gazdagon illusztrált Biblia. Ennyire ilyet még nem láttam. Sajnos fényképezni nem volt szabad. És ami a leginkább lenyűgözött az a könyvtár. Hát ilyet se láttam még soha életemben. Talán ez a könyvtár volt a legcsodálatosabb egész Írországban.