Megkaptam tehát a kocsimat háromszáz euroért, de nagyon örültem, hogy tovább állhatok, hogy szabad vagyok. Elindultam Nimes felé. Közben néztem, hogy hol sátorozhatnék, mert már egészen késő volt. Ugyanakkor igazából egyáltalán nem volt kedvem sátorozni, hiszen pont ennek volt köszönhető a baj a hűtővel.
Így lassan beértem Nimes-be, és ahogy a GPS-ben sok látnivaló volt, úgy sorba is vettem őket. Ez azt jelentette, hogy először megálltam a Jardin de La Fontaine tetején. Én azt gondoltam, hogy ennek valami köze van La Fontaine-hez, de igazából nincs. Ez egy nagy park, egy domb oldalában, jó kilátással Nimes-re, és az alján egy nagy szökőkút és csatorna rendszer van, innen a neve. A GPS hátulról, kis utcákon át vitt, és bement volna a parkba. Végül a Tour Magne nem is volt a GPS-ben, pedig jól néz ki, csak már bezárt. Egy kicsit sétáltam a kertben, de aztán arra gondoltam, hogy inkább lemegyek a városba.
Úgyhogy végül nem meglepő módon Nimesben éjszakáztam. Jó helyen parkoltam le, közel a centrumhoz, de talán a legközelebbi szabad helyen, a rue Auguste-on. Elsőnek bementem a Maison Carréhoz mentem, mert az még nyitva volt. Vettem egy kombinált jegyet, amely érvényes volt több nagy látványossághoz. A Maison Carré egy római templom, amely igazán egyedülálló, ilyet csak ennél délebbre lehet látni, Görögországban, talán Olaszországban, de azt még nem ismerem.
Viszont bent nincs semmi, csak egy 3D film. Na jó, annyira nem volt rossz, meg lehetett nézni. Más már úgy sem volt nyitva. Utána sétálni lehetett a városban, megnézni azokat a dolgokat, melyeket majd délelőtt is meg fogok, de hát azért este mégiscsak más. Elmentem az amphiteátrumhoz, az esti, vörös égboltban igazán grandiózus volt.
Láttam, hogy a szökőkútnál este show van, óránként, ez ingyenes, igazán egyedi alkalom, érdemes megnézni. az elsőről lekéstem, mert az oldalbejáratnál akartam bemenni. Nagyon leszidtam az ajtónállókat, de utólag megértettem, hogy ott engedik ki az embereket, és nagyon ügyeltek mindenre. Szóval sétáltam még egy kicsit a városban, kicsi utcácskákban, sok étterem között. Még mindig nem mentem étterembe, mert minek. Egy helyen breakelőket láttam gyakorolni, egy másik helyen a téren ott tangóztak az emberek egy kávézó előtt. Ez is olyasmi, amit nem lát az ember sok helyen. Én még nem láttam ilyet.
Érdemes volt kivárni a showt, mert ilyenhez is legfeljebb halványan hasonlót láttam eddig: a szökőkút vizére vetítettek fénnyel. Lényegében színeket, némi formát, nem valami filmet, de a szökőkút kontrolljával együtt fantasztikus fény és forma "gondolatritmusokat" komponáltak. Mindezt nagyrészt Vivaldi négy évszakjára, de kivonatolva, és más zenét is kevertek bele. Ez megint egy olyan egyedi élmény volt, amelyet sehol máshol nem találtam volna meg, legfeljebb Versailles-ban, de sok pénzért.
A katonás szervezés miatt a parkban nem tudtam könnyíteni magamon, és Nimes-ben nincsenek közvécék, akárcsak a többi déli városban. Persze meg lehet oldani a dolgot, de mégiscsak hülyeség, hogy a város nem tudja megoldani. Éjjel túl meleg volt, nehezen tudtam elaludni, nem akartam nyitott ablakkal aludni, de végül csak kinyitottam az ablakot a fejemnél.
Reggel a Jardin de La Fontaine-nel kezdtem. Azért volt érdemes visszamenni, mert van egy fantasztikus Diana templom. Vagyis ha jól emlékszem, egy római épület, amely valószínűleg Diana templom, de a tudósok nem igazán tudják biztosra. Ide korán el lehetett menni, mert nincs nyitvatartási idő.
Aztán az Amphiteátrum jött, amely megint igazán más, mint a többi épület, bár még lesz egy az utazás végén. Igazából itt egészen sok információ volt a különféle gladiátorokról, és a különféle mítoszokról, melyek nem igazak. Például a gladiátorok az elején afféle sportolók voltak, megbecsült emberek, nem rabszolgák, és csak akkor ölték meg a vesztest, ha nem küzdött rendesen. A késő római korban kezdett véressé válni a dolog. A kilátás az amphiteátrumból nem volt rossz, de annyira jó sem, mert annyira nem magas.
Ami magas, az a Tour Magne, amely a Jardin tetején található, és utolsónak még célba vettem, hiszen a kombinált jegyem érvényes volt rá. Egyébként onnan a kilátás is jobb volt, meg érdekes ez a torony. A római korban épült, de azt olvastam, hogy annyira nem is volt értelme, mert akkoriban nem kellett ide egy ekkora torony. Aztán le akarták rombolni, mert Nostradamus azt jósolta, hogy kincs van alatta. Persze nincs, és Nostradamus butasága majdnem egy toronyba került.
Aznapra még mindenképpen meg akartam nézni a Pont du Garde-ot, és elérni Orange-ba. Forró nap volt, és emlékszem, volt valami dugó az utolsó körforgalomban. Azt gondoltam, hogy a Pont du Gardhoz akkor el se fogok jutni, de nem amiatt volt a dugó. A hídnál fizetős parkoló van, amely 15 euró, de abban benne van a híd, és fürödni is lehet, szóval megérte.
Fürdéshez fel voltam készülve, kivétel, hogy már túl meleg volt, és nem akartam leégni. Voltak egészen jó raklapszerű napozók, amelyek a köves parton jók voltak, csak árnyék nem volt. És az hiányzott volna még, hogy leégjek. A Pont du Gard a Gard folyó felett ívelő híd, és aquedukt. Valami fura oknál fogva a rómaiak a folyón átívelve vitték a vizet Nimes-be, és nem a folyóból. Talán a folyó nem volt elég tiszta? Nem tudom.
A folyó is elég lapos, sok helyen nem lehet jól fürödni, mert tele van kövekkel. De máshol meg nagyon jó a víz. Tiszta, és a sziklákról is lehet ugrálni. És a Pont du Gardnál fürödni azért mégiscsak nem semmi. Egy sziklánál telepedtem le, tiszte, és némi árnyék is volt.
A víz hideg volt, és tiszta, és gyönyörű élmény. Néha mindenfele ugráltak a fiatalok a vízbe, holott sok helyen ki volt írva, hogy tilos. Kenusok jöttek lefele, néha emberek felúsztak a hídhoz. Én is felúsztam, és láttam, hogy egy kenusból egy angol család gyerekei egy nagy szikláról ugrálnak be a vízbe. Ezt én is ki akartam próbálni, de ez sok idő volt, felmászni, leugrálni, kicsit leúszni, felmászni megint. Mert akkor már többször is beugrok. De először visszavittem a hátizsákom, a kamerát a kocsihoz, mert ez túl sok idő.
Mire visszamentem, ott állt egy ember, aki lezárta a nagy sziklát. Nem baj, egy kicsivel kisebb szikláról ugráltam a vízbe, egyre többen csinálták ezt, igazából totál hülye volt a helyzet, mert ott ugráltunk a vízbe fél méterrel kisebb sziklákról, az is tilos volt, de azt engedték. Sokkal nagyobb magasságból egyébként nem is lett volna jó ugrálni, és elég nehéz volt kimászni a vízből a szikla oldalán. A "profi" ugrálók tornacipőben csinálták, azzal lehet ugrálni, és sziklára mászni.
Természetesen a hidat is megnéztem, átmentem, visszajöttem, szép volt, grandiózus volt, soha hasonlót nem láttam, és nem is tudom, hogy fogok-e látni. Ez is csúcspontja volt bizonyos szempontból a vakációnak. Persze, a szökőkutas show, Navacelles, a vízesés és sok minden más is.
Igazából a leégés kergetett tovább, már sehogy sem tudtam volna tovább maradni, és nem is volt miért. Emlékszem, bementem egy Carefourba, és fantasztikusan jól esett a légkondicionálás. Orange előtt néztem sátorozó helyeket, mert hiszen az autóban túl meleg volt. Csak ez elég nehéz volt. Pontosabban Orange előtt sokkal voltak jó helyek, de kihagytam őket, mondván, menjünk közelebb! Aztán Orange előtt hirtelen már nem volt semmi. Visszafordultam, kerestem, fordultam ide, befordultam oda. Találtam egy olajbogyófás részt, de nem lehetett rendesen bemenni kocsival, illetve a korábbi baleset miatt nem akartam ilyet kockáztatni.
Aztán szőlők jöttek, és azt gondoltam, egy szőlősben jól lehet sátorozni, hiszen a szőlő eltakar, utak vezetnek be, hiszen a traktornak be kell jutnia. Emiatt lezárni sem szokták. Csak nem volt olyan szőlő, amely távol lett volna házaktól. Végül egy olyat választottam, amely azért mégis kicsit fent volt. Sajnos egy nagyon lankás domboldalon, ahonnan rá lehetett látni házakra, és gondolom, visszafele is. Mégis, egészen jól éreztem itt magam, mert meleg volt, de a sátorban pont jó idő. Megint olvasgattam egy kicsit, és jól aludtam. Hajnalban kicsit felhős lett, és féltem, egy kicsit a kocsiban is aludtam, de akkor már ott is jó idő volt.
Orange Színházat valamelyik prospektusban láttam meg, korábban nem terveztem. De a színház képét megtekintve nem lehetett kihagyni. Ez az egyetlen római színház, amelynek a fala is megvan. Előtte csak kis idő volt megnézni a várost, de nem is nagyon volt mit. Na jó, ha muszáj lett volna, biztos jó időt töltöttem volna el a városban pár napig is akár. Aranyos.
A színház megint valami egyedülálló a maga nemében, mert mint mondtam, az egyetlen színház, amelynek a fala is megmaradt. A guide-ban részletes történetet kaptunk a római színházról, itt is sok érdekes dolgot tudtunk meg. A színház a gladiátorjátékokhoz hasonlóan a végén elfajult, és nagyon pornósodott. A középkorban ezért tiltották a színházat.
A színházlátogatás után a kocsival felmentem a dombra, amelynek tövében állt. Normálisan ez a színház építésének normális menete, tehát az ülések a domboldalra támaszkodnak. A domb tetejére nagy kerülőúton kellett elmenni, szóval jó volt, hogy kocsival voltam. És persze a kilátás ott volt igazán fantasztikus.
Orange egyébként az a város, ahonnan a holland királyi család származik. A Orániai Vilmos (később angol király) nevében az Oránia Orange magyar neve. És a holland zászló emiatt narancs színű. A Fidesz miatt nem büntettem a várost. Nem tehet róla.:) Ezzel a kis történelemórával végződik ez a bejegyzés.
Ez egy internetről letöltött kép a múzeumról.
