Île-de-France

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Vasárnap még tűrhető idő ígérkezett, majdnem a szombatihoz hasonló, csak délután borult be egy kicsit, de alapjában még eléggé indián nyár volt. A hotelben generális áramszünet volt. Először bementem a munkahelyre, mert hétfőn le kellett adnink egy cikket, és egy program eredményét ellenőriztem. Ha valami hiba lett volna, újra kellett volna indítanom. Aztán nem tudtam maradni, mert egy vészjelző állandóan sípolt, talán az áramszünet miatt. De nem is baj, hiszen terveztem egy kis kirándulást.

Már nem is emlékszek, hogy honnan, de régebb óta tudomásom volt arról, hogy létezik nem is olyan messze az RER végállomásától egy Port-Royel-des-Champs nevű "hely", amely anno egy apátság volt, de ma már csak romjai találhatóak meg. Ebben az apátságban Racine és Blaise Pascal is otthonra talált, és ez volt a "misztikus" janzenizmus központja.

Ugyanakkor elég nehéz megtalálni a helyet, mert a címet nem sok helyen adják meg: Chemin des Granges. És mivel kint van a faluk között, ezért e nélkül pláne nehéz azonosítani, hogy hol is van pontosan. Amúgy kocsi nélkül elég körülményes lett volna odamenni, bár az RER végállomástól valamilyen busz megy oda. Az autó azért is jó, mert a GPS megtalálja cím szerint a célt.

Pascal jobban érdekel, mint Racine, de róla is csak annyit mondok, hogy nem olyan hosszú életének egy jelentős részét itt töltötte Párizs mellett. Akkoriban ez nyilván egy sokkal nehezebben megközelíthető hely volt, és távolabb esett Párizstól (abban az értelemben, hogy Párizs kisebb volt).

Pascal ugyebár ismert tudós, filozófus, egy programnyelvet neveztek el róla, amelyen magam is tudok programozni. Életének ez a része világos, tiszta, de van egy másik része, ez pedig a mély vallásosság, és a janzenizmus. A janzenizmus egy a kálvinizmushoz hasonló vallási szekta, amelyet üldöztek, és Pascal élete végére már igen nagy válságba került. Kissé fatalista és "flagelláns" vallás: Pascal például rendjén valónak érezte saját egészségügyi szenvedéseit, amelynek oka valójában máig nem nagyon tisztázott.  Mindez egy sajnálni való, fanatikus világkép benyomását kelti bennem.

Hogy kerülhetett egy ilyen zseni egy ilyen szekta befolyása alá? Nos, Pascal jó példája annak, hogy a zsenialitás és az őrültség közel áll egymáshoz (Cesare Lombroso: Lángész és őrültség). Az ő esetében valóban volt valamilyen agyi elváltozás, kis korától kezdve, amely mindezen dolgok mögött állhatott. Az érdekes, hogy ugyanezen agyban volt meg az a matematikai zseni is, akit ismerünk a tudományos tanulmányainkból.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

De ebbe ne menjünk bele ilyen mélyen! Vegyük inkább a janzenizmus másik oldalát, amelyet  Port-Royal-des-Champs-ban is érzékelhetünk! Végül is arról is szó volt, hogy ez egyfajta kis társadalom a társadalomban, amely el van zárva a világtól, és mindenki rendesen, csendben dolgozik. A filozófus ír, a tudós kutat, az apácák és papok teszik a dolgukat, de valószínűleg mindannyian kiveszik a részüket a kétkezi munkában is.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A Port-Royal-des-Champs ugyanis egy udvarház is egyben, ahol mezőgazdasági termelés folyt, sőt, egy igen nagy kertje volt gyümölcsösökkel, zöldségekkel, gyógynövényekkel.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Idilli és viszonylag jó élete lehetett itt mindenkinek, hiszen a gyümölcsös és zöldséges olyan változatos táplálkozásra utal, ami azért akkoriban nagy szó volt, a  gyógynövények mellé pedig bizonyára hozzáértés is akadt az apácák között, tehát a kor színvonalához képest egész jó  egészségügyi ellátás lehetett itt. Ami pedig szintén fontos: mindez a munka és "építkezés" egy cél érdekében történt, amelyben mindenki hitt. Akármilyen furcsa és elfogadhatatlan is ez a hit, az, hogy van egy cél érdekében szervezett közösség, nagyon is vonzó dolog.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A múzeumban magában egy csomó apácás képet találunk, illetve még több könyvet, sőt, egy egész könyvtárat, ami talán a legérdekesebb helyiség a házban. Itt ugyanis érdekes, a szerzetesi életre utaló kárpittal bevont székeket találhatunk. Megtalálhatók persze Pascal nevezetes vallásos művei is, a "Levelek" és a "Gondolatok", pár száz éves kiadásban, végül pedig a halotti maszkja.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Érthető, hogy Richelieu, XIV. Lajos miért üldözte őket. A janzenizmus etikája nem a közösségre épített, és fatalizmusa alááshatta bizonyos emberek erkölcsét. Általában nem a fanatikus janzenistákét, akik persze fanatikusan feddhetetlenek voltak, de maga az ideológia nagyon veszélyes lehetett az államra, ha elterjed a "pórnép között", és "mutálódik".. Hasonlóképpen maga a szerzetesrend is, amely nagyjából függetlenül élt, kihívást jelentett. A francia királyok sokszor lecsaptak egy-egy ilyen rendre, lényegében azért, mert konkurens hatalom voltak, és meg lehetett szerezni a javaikat (hugenották, templomosok...).

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A múzeumon kívül az említett udvarházat lehet megszemlélni, hatalmas gazdasági épületekkel. Ezek között van egy kút is, amelyet állítólag Pascal úgy ásatott, hogy könnyen lehessen vizet emelni belőle, az ellensúly elvén.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A park egyfajta arborétum, ahonnan kilátás nyílik az apátság romjaira is, de lemenni nem lehet, hanem körbe kell menni az országúton. Ami gyalog elég nagy kerülő, kocsival könnyebb. Az apátságból egyetlen kis kápolna maradt meg, két oldalt Racine és Pascal szobra található. Mellette az apácák temetője, tehát a sok citromfa között bizony apácák meztelen, lepedőbe csavart testei voltak elásva, persze ma már lehet, hogy a csontok sincsenek meg. Az egész helyet nem a forradalom, hanem a hatalom fosztotta ki, azaz XIV. Lajos.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A Port Royal sajnos déltől 14 óráig zárva volt, amire nem számítottam (szieszta?), így addig elmentem - ha már kocsival vagyok - a környéken még egy pár kastélyt megnézni. Az egyik a Chateau Dampierre, amelyet Mansart építtetett és La Nolte tervezte a kertjét, tehát megint egy kicsi Versailles-jal van dolgunk. Valamennyire kevésbé impozáns, de tulajdonképpen egészen nett kis kastély. És valóban van benne egy kicsi Versailles fényéből. Itt egyébként motorosokkal találkoztam, az úton pedig egész nap legalább két tucat biciklistával, akik versenyszerűen edzettek.

A belépő itt legalább tíz euro volt, és mivel kastélyból már láttam sokat, és még csak nem is olcsóbb Versailles-nál, ezért nem mentem be.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Hasonló sorsra jutott a Chateau de Breteuil, amely igen hasonlóan néz ki, és hasonló a belépő ára is. Valójában csak ezek után mentem vissza a Port Royalhoz, és akkor néztem meg. A két kastély éppencsak kitöltötte a várakozási időt.

Szép Vasárnapi kirándulás volt, sokan pique-nique-ztek. Ha egy család itt lakik, és már Versailles meg volt, akkor pár év múlva igencsak el tudom képzelni, hogy én is csak eljönnék a gyerekekkel, hogy megnézzük ezeket a kastélyokat is. Milyen jó is ezeknek a franciáknak, hogy akár csak itt, ezen az "eldugott" kis vidéken is egymás hegyén-hátán vannak a kastélyok.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Még mielőtt a kirándulásról mesélnék, ami a tengerparthoz vezetett minket, a megelőző nap eseményeiről is beszámolok. Tulajdonképpen hirtelen nagyon is mozgalmas lett itt az élet nekem. Robi megházasodott, és felesége kijött Franciaországba. Velük és Agnes-szel egy kiállítás megnyitóján találkoztunk, amely végül is sokkal érdekesebben zárult, mint gondoltam.

A kiállítás Palaiseau-ban volt, az Espace 181 galériában. Egy francia-magyar festő tárlata volt, akinek kapcsolatai vannak Kazincbarcikával. Véletlen egybeesés, hogy Böbe, Robi felesége is barcikai. A megnyitón találkoztam még Áronnal, de ő hamar elment, mást nem tudtam meg, minthogy biológus.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A festő a kiállítás után meghívott minket vacsorára, amely szintén nagyobb volt, mint gondoltam, ugyanakkor igen fura. Voltlibamáj, de pálinkában úszott, ami kissé bizar volt. Aztán pasta, majd csirke, majd fagyi, de a fagyiban is alkohol lehetett. Közben egy kis bort is ittunk, és pálinkával is kínáltak minket a barcikaiak. Ugyanis küldöttség érkezett, és végül is a társaság nagyobbik része magyar volt. Még egy tolmács, Mónika volt jelen, de ő a történetünk további részében nem fog szerepet játszani.

Szerepet játszik viszont Szilárd, aki "szintén zenész" (festő), és a szomszéd szobában volt kiállítása. Ezt tudom illusztrálni is, mivel neki van honlapja. Sok ott látható festményt láttam élőben a kiállításon.

Mindez péntek este volt, és bár jól éreztem magam, hazamentem éjfélkor, mert másnap el akartam indulni a tengerhez. A legmelegebb nyár már kétség kívül véget ért, de én azért még fürdök egyet, ha eddig kihagytam. Végül is most van kocsim. Mont Saint Michel-t terveztem, és Nantes-t, de Robi azt mondta, hogy menjünk inkább közel a tengerhez egy napra, és ők is jönnének.

Ez így nyilván sokkal olcsóbb nekem, valamennyire nekik is megéri, és persze a társaság is szórakoztató. Mivel Szilárd is maradt, ő is csatlakozott, amivel még olcsóbb lett a dolog, és a társaság is nagyobb.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Robiék már voltak a tengerparton, így pontosan tudták, hova akarnak menni. De a javaslatomra előtte Rouen-t is megnéztük. Így sokat mentünk autópályán, de elég sokat le is tértünk róla. Először is Les Andelys mellett egy Chateau Gaillard nevű vár, amely képen nagyon jól nézett ki a valóságban egy kissé romos volt, és építgették. Egyébként Oroszlánszívű Richárd építette a várat. Akkor ez a terület még az övé volt, és avárat a franciák ellen építette.

 Oroszlánszívű Richárd zászlaja

 Felső Normandia zászlaja.

Végül is ilyen típusú várat itt Franciaországban sokkal kevesebbet láttam, mint kastélyt, így érdekes volt. Les Andelyst egyébként nehezen tudtuk elhagyni, mert egy vásár volt, és a város egy óriási része le volt zárva.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Rouenben az volt a gondunk, hogy hol is van az a bizonyos katedrális, amelyet Monet megfestett. Van ugyanis vagy négy másik olyan templom, amely katedrális nagyságú. Bejártuk az egész belvárost, és előbb találtuk meg a nagy órát, ami engem jobban is érdekelt.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Aztán megtaláltuk a katedrálist is, és akkor viszont elég egyértelmű volt, hogy az az, mivel jóval impozánsabb volt a többinél. És úgy többé-kevésbé rá is lehetett ismerni. Bár ez annyira nem volt egyértelmű, mint az ember gondolná. Itt van egyébként RIchárd szíve, amit nem vettünk észre, mert nem tudtuk.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

A tengerparton először Fecamp-ba mentünk, amely egy igen enyhe kis öbölben van, igazából a két domb az, ami inkább közrezárja a várost. Az egyik tetején egy kolostor van, amelyben apácák valamilyen likőrt főznek, de erre már nem volt időnk, ugyanis erősen késő délután volt.

Az időjárás éppen hogy elviselhetően meleg, 22 fok. Ez nekem még fürdésre alkalmas idő, hiszen Ouluban sokszor mentünk ki ilyenkor a partra. A többieknek persze túl hideg. Továbbá én ha egyszer először fürödhetek az Atlanti-óceánban, akkor fürdök, szinte bármi áron. Továbbá hát ez volt a terv, és rossz érzés lett volna végül is nem fürödni. Robiék azt mondták, bedobnak a vízben, amiből annyit komolyan kell venni, hogy elvárták, hogy hát akkor menjek be, ha már eljöttünk idáig.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Egyébként nem a hideg volt a baj. A víz olyan 17 fokos lehetett, az nekem régen nem rossz. A nagy gond, hogy olyan kavicsos a tengerpart, hogy még. Méghozzá nagy, legalább öt centis kövekkel, amin nem lehet rendesen járni. Cipővel se, de mezítláb pláne. És a víz peremén, amikor jönnek a hullámok, akkor vagy visszaszívnak, vagy oda akarnak vágni a kövekhez. Lehetetlen egy helyzet. De azért kiviteleztem.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Utána átmentünk Etretat-ba, ahol hasonló volt a part, egy másik domb, egy másik templommal, de itt a sziklák sokkal szebbek voltak. Nagy, lyukas sziklák, igen látványosak. Fel is mentünk a tetejükre, ahol a kilátás óriási volt. Volt ezen kívül még második világháborús kilátó (bunker), és modern golfpálya.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Hazafele már semmi sem történt, az autópályán egyenesen hazajöttünk. Versailles-ben megálltunk, hogy Szilárd vehessen egy pillantást a kastélyra, de a dugóban nagyon kavartunk, és ráadásul a kastély ki sem volt világítva. Még ilyet, vasárnap este, turistaszezon végén nincs kivilágítva a világ egyik legnagyobb idegenforgalmi látványossága.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Hazafelé eléggé álmosan voltunk, de addig igazból nagyon is jó volt a társaság, és nekem itt Franciaországban egyelőre ebben kevésbé volt részem. Az is tanulság, hogy egy nő a társaságban üde színfolt, Böbe igen sokat dobott a hangulaton.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Hazalátogattam Budapestre. A hazaútról sokmindent nincs mondanom, kimentem az Orlyra, ami innen egy egyszerű RER aztán az OrlyVal. Azt nem tudtam, hogy az OrlyVal az egy automata reptéri vasút, így ott keveredtem egy kicsit Antonynál, hogy akkor hol is van, de mivel annyira időben indultam, ez nem jelentett gondot.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Repülőgépből szeretem nézni a tájat, az utazásban ez "feltölti" az embert. Egy olyan élmény, ami mindig kikapcsol egy kicsit. Ugyanakkor nagyon nehéz tájékozódni, hiszen nincsenek berajzolva a határok. Bizony, a térképeken a tájékozódást illetően nagyon is fontos, hogy például Ausztria be van rajzolva. Ha nincs, akkor igen nehezen találjuk meg Slazburgot, Bécset, vagy bármi mást.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Volt egy szerencsés pillanatom, amikor lepillantottam, és láttam 13 szélerőművet egy gerincen, ez igen látványos volt, tehát lekaptam. Már akkor sejtettem, hogy ez lehet, hogy Lachtal, ahol síelni voltunk, mert ott láttuk ezeket a turbinákat, és egy gerincen voltak. Szóval nagyon gyanús volt. Amennyire követni tudtam, a helyzete is megfelelő volt. Utólag leellenőriztem, bizony Lachtalban pontosan 13 turbina van a gerincen, és a képen is. Biztosan az. Sajnos a google maps felbontása ott nem olyan jó, hogy össze lehessen vetni.

Budapestet északról közelítettük meg, a Hármashatárhegyen át, én meg a másik oldalon ültem, így kihagytam a látványt. De ez már meg volt nekem előtte egyszer Finnországból, amikor kerültünk egyet leszállás előtt.

Otthon Balatonon voltam a családdal, intézkedni valóm volt, és találkoztam pár baráttal. Akikkel találkoztam, az jó volt, akikkel nem, az kár volt.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

No és ekkor derült ki, hogy én megkaphatom a kocsim a hugomtól, és kivihetem. Hirtelen döntés volt, felmerült több verzió. Ugye a repülőjegyem ezzel odaveszett. Ha később vittem volna ki a kocsit, akkor megtervezhettem volna úgy, hogy nincs kiesés. De végül úgy döntöttem, hogy az, hogy korábban itt van velem a kocsim, az megéri.

Otthon internetem sem volt, így nem tervezhettem semmit. A GPS viszont biztosította, hogy eltalálok ide. Némi tervezgetésre is lehetőséget adott. Az első baj az, hogy nem lehet beállítani olyat, hogy a magyar autópályákon nem akarok fizetni, mert Veszprémből az már nem éri meg, de Ausztriától kezdve már fizetnék. Így túlságosan felmentem Győr felé, mire kikapcsoltam az fizetős utakat. Sopron után visszakapcsoltam.

Ezután alapjában megnéztem, milyen utat javasol, és a mellett milyen városok vannak. A GPS-szel azt is megnéztem, milyen látnivalók vannak, de egyébként ez nagyjából mindig.a városközpontot jelentette  Ott meg úgyis úgy parkol le az ember, hogy hol lehet.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Melkben már voltunk, úgyhogy csak egy jó fényképért hajtottam ki az autópályáról. Az osztrák autópályás megállók nagyon tetszenek, van vécé, lehet enni, inni, kulturáltak, sokszor van benzinkút. A vécé ingyen van, csak át kell menni az éttermen meg a bolton. Ők nyilván azt a stratégiát választották, hogy legyen a vécé ingyen, és a bolt forgalmán behozzák.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Strasburgban már voltam, így arra nem mentem, viszont meglepő módon Linzben még soha. Itt a várban álltam meg, és csak szétnéztem kicsit. Egyszer csak jött egy barkas, és egy friss házaspár és kísérete szállt ki. Nyilván ott fényképezkedtek, valamint az étteremben volt a vacsora. Szép kis vár, szép kilátás, de sietnem kellett.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Linz és Passau között a Duna egy gyönyörű kis völgyben folyik, amely olyan, mint a mi Dunakanyarunk, csak hosszabb, és persze németes kis házacskák vannak a parton. Láttam útközben egy szép kis jachtkikötőt, ami azért a Dunán érdekesen mutat. Aztán a GPS valami igen fura kis utcán le akart vinni a partra, de híd az sehol. Na, hát kiderült, a kompot se kapcsoltam ki.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Nem baj, egy szép fényképet készítettem a kompról, de nem azzal mentem át. Ki tudja mennyibe kerül, meg főleg, hogy mikor megy. Természetesen a Dunán Passaunál mentem át, ahol már erősen sötétedett. Így gyönyörű, teliholdas képeket tudtam felvenni.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Regensburgban már nagyon sötét volt, elkaptam a város éjjeli hangulatát, de sokáig nem maradhattam. Fényképet is elég nehzé így készíteni. Mindenesetre igen-igen németes város.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Azt gondoltam, elmegyek Nürnbergig. Eredetileg úgy volt, hogy majd keresek szállást, de egy éjjelt kibírok kocsiban szállás nélkül, és nem csak pénzt, hanem időt is spórolok. Hiszen egy szálloda az azért vagy tíz óra kiesés. Én meg még sokmindent terveztem.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Németországban már nem voltak olyan jók az autópálya-stoppok. A vécé nem ingyenes, ami csak azért gond, mert mi van, ha nincs nálad apró. A boltbn egyébként le lehet vásárolni. Ennyivel olcsóbb volt a kávé.

A megállóban annyira elálmosodtam, hogy ott aludtam. Volt nálam egy takaró egyébként, ennyivel készültem. Ezt nyáron bevállalom, ha sokkal hidegebb lett volna, akkor azt már nem.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Így sikerült reggelre Nürnbergbe érnem, ahol már egyszer voltam, de hát annyira útba esett, és annyira gyönyörű város. Itt van egy Dürer múzeum, amelyet nem tudtam megnézni, mert túl korán értem oda. Hajnal volt, a vár bejáratánál a város magjában kóbor kutyák szaglásztak. Vasárnap reggel, csend, szinte semmi sem történik, a kölcsönözni való biciklik egymáshoz láncolva egy kupacban, lassan szürkül. Nagyon hangulatos volt, sosem fogom elfelejteni. De sajnos menni kellett tovább.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Az autópályán ugye nincs sebességkorlátozás, de ez nem jelenti azt, hogy epszilon idő alatt végig lehet menni Németországon. Egyrészt a fele úton igenis ki volt írva, hogy 120 a limit, minden látható ok nélkül. Valószínűleg olyan szakasz volt, ahol túl sok volt a baleset, és ez a retorzió. Közben bajor rádiókat hallgattam, többek között ezt a helyi specialitást vagy háromszor.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

A sebességgel igen lassan, csak kétszázig mentem fel. Az ember megszokja a sebességet, és akkor nem tűnik annyira gyorsnak. De ehhez idő kell. Kétszáz felé már nem mentem, mert ezen a sebességen mindig történik valami, nem nagyon lehet. Előbb-utóbb utolérsz egy kocsit, amit épp előz egy másik. A Ford nem is tud többet, mint 220, és a kétszázat is csak akkor, ha nincs emelkedő. Nos, kétszáznál az emelkedők is elég sűrűn önnek.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

A következő megálló Heidelberg. Tudtam, hogy szép egyetemi város, de hogy ennyire gyönyörű, azt nem. A Neckar partján terül el két oldalt, tényleg roppant aranyos. Az egyeteme nem is annyira látványos. Ami lenyúgöző, az a kastély a hegyoldalban.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Itt sok órát töltöttem el, mert parkolni viszont nem lehetett a Neckar partján. Így a város végén leparkoltam, és gyalog végigmentem az egyik parti városrészen, majd az ún. Philosophenweg-en vissza. Ez egy kis út a hegyoldalban, sehol egy filozófus, visoznt szép kis kertecskék vannak mellette, valamint óriási kilátás a város másik, fő részére, a hidakra, a palotára. Jól kiizzadtam, lefáradtam, de megérte. Végig jó idő volt az út folyamán.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Ezután le Baden-Badenbe. Itt már elkezdtem nagyon nézni az órát. A GPS este kilenc órás érkezést jósolt, de tudtam, ez még sokkal később lesz, ha megállok. Még a német autópályán lehet előnyt szerezni, de az már nem sok. A GPS ugyanis százhússzal számolja a német autópályákat is.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Ez az előny nem jött be, mert dugó is volt, és csak azért, márt háromról kétsávosra szűkült egy rész. Karlsruhe emiatt kimaradt. Baden-Badenben Brahms múzeumot láttam, itt volt a nyári rezidenciája. Sajnos már nem volt nyitva, de be tudtam menni a kertbe, és a házat megnézhettem rendesen. Badenben odajött egy srác a kocsimhoz, és mondta, hogy "szia, ej de messzire eljöttél". Hát ő ott dolgozott. De mivel én nem, ezért indulnom kellett tovább.

A belvárosban a GPS bevitt a sétálóutcára, amin én nagyon néztem. Eszemben sem volt, hogy ámokfutást játsszak, és a rendőrök igazoltassanak. De kiderült, hogy a stélóutca csak kis része van lezárva a gyalogosoknak, a többi tényleg út. Csak hát az emberek a többi részen is azt gondolják, hogy össze-vissza csámboroghatnak. Még bekukkantottam Caracalla fürdőibe, de a múzeumban nem lehetett fényképezni, nem olyan fontos, mentem tovább.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Az utolsó nagy megálló Strassburg volt, ahol először az EU parlamenthez mentem (ld. fent). Ennek a környékén van kissé lepukkadt környék is, de egy aranyos kis negyed is. Maga az épület egészen impozáns, van benne némi ötletesség. És sok kamera. Na itt kellett volna a biciklimet leraknom, biztos nem lopják el.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Már majdnem elkönyveltem, hogy Strassburg unalmas város, de azért bementem a központba, és hát az azért szép volt. Főleg a katedrálisban az óra tetszett. Egyébként a katedrális tornya is igen érdekes, az a cizellált, ritka-szövésű szerkezet.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

A város magja az abszolút németes, csak hát inkább franciák lakják. Direkt megnéztem, hogy az ügyvédek, orvosok neve, akik ki vannak írva, bizony franciák. Az utcák két nyelven vannak a táblákon azért.

Strasbourg után még egy két kis falu volt, amely németes nevű volt, látni lehetett, hogy mennyi az a terület, amit elvettek a németektől. Azért nem olyan vastag.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Innen sajnos már nem tudtam megállni, mert a tervezett érkezési időpont éjfél utánra esett. Megtehettem volna, hogy még Reimsbe, Nancybe elmegyek, sőt, Verdunt is terveztem. De akkor hajnalban érkeztem volna. Ami rein teoretisch lehetséges, csak már teljesen hulla voltam, és kezdett veszélyessé válni, ha tovább vezetek.

A maradék utat így már nagyon rühelltem, mert féltem, hogy valami bajom esik, és milyen hülyeség lenne, ha a végén rontok el valamit. Már ragadt le a szemem, és hallucináltam. Tényleg, a szaggatott vonal sötét részeitől néha megijedtem, hiszen "valami sötét árny mozog az út mellett". Mondjuk ebből baj nem volt, mert a kormányt azért nem kaptam el. Amúgy is a veszélyt csökkentette, hogy forgalom már alig volt.

Sok helyen megálltam, de a sötéttől is nagyon éltem. Olyanokon fantáziáltam, hogy vannak autópálya-rablók, akik a pihenőhelyeken várják a megálló embereket, és kirabolják őket. Nyilván meg lehetne tenni, hogy ha egy sötét parkolóba beáll valaki, és nincs senki más ott, akkor megtámadják. De nyilván ritka az ilyen, hiszen akkor a rendőrség tenne valamit. A kávéból nagyon elegem volt, pedig sok volt bennem. Vettem egy kólát, az jobban esett.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

A francia részen megint kikapcsoltam a fizetős utakat, mert nem volt nagy különbség. Egyébként itt kapuk vannak, és sokat kell fizetni mindenkis szakaszért. Vannak ingyenes autópályák is. Ezek rendre száztízes limittel voltak. Ennél gyorsabban ekkor már nem is akartam menni.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Még egy helyen megálltam kicsit, ez Virty le Francois volt. Itt a rendőrség lezárt egy kereszteződést, és beterelt engem a városközpontba. Hát jó. És jó volt, mert a főtér a szökőkúttal, a szokásos katedrálissal egészen szép volt. Főleg így éjjel volt érdekes hangulata. És még diadalíve is van.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

A legrosszabb az utolsó szakasz volt, mert itt Párizstól délre még GPS-szeliskétszer elrontottam az autópályát. Itt annyi van egymás hegyén-hátán, hogy hihetetlen. Azt mondja, hogy "hajts fel az autópályára", és csodálkozol, hogy autópályán vagy. A benzin már kezdett fogyni, és a múltkor is megjártam, mert ha Les Ullisnél kihagyom a kijáratot, akkor húsz kilométerrel arrébb van a következő. Az meg időben is rossz, és meg is járhatom a benzinnel.

Nos, ezt sikerült megoldanom, és hajnali kettőkor érkeztem meg Buresbe. Hát fárasztó volt, de nagyon megérte, máskor is csinálok ilyet, csak más útvonalon, és megtervezem, hogy hova menjek. Baden-Badenbe lehet, hogy visszamegyek, amikor nyitva van a múzeum, és Nörnbergbe is kéne. Csak oda akárhogy is, de mindenképpen késő este és reggel között érkezek, ami nem a tipikus nyitvatartási idő. Csak a Dürer múzeum miatt mennék.

A Párizs "plázs" régóta ismert, és én is évek óta hallottam már róla. Amikor már itt voltam egy ideje, akkor jutott eszembe, hogy tényleg, mi van vele? Lesz-e idén is? Láthatom-e?

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Sajnos nem találtam róla igazán érdekes információt az utóbbi évekből, ezért azt gondoltam, hogy elhalt a kezdeményezés. Aztán valamelyik tévében (BBC, CNN) láttam a hírekben, hogy idén is van. És valóban, augusztus huszadikáig tart.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Az elmúlt hétvégén tehát már ideje volt, hogy kimenjek, hiszen ezen a héten már vége lesz. Még lehet, hogy holnap kimegyek, hiszen hihetetlenül forró idő lesz. Meglátom.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Az első kérdés, hogy ugyan vajon melyik parton van a Plage? Mindkettőn? Nem, természetesen az északin. Bár én egyáltalán nem bánnám, hogy ha egy jó kis hűsölős hely is volna, de a párizsiak nyilvánvalóan azt várják a plage-tól, hogy igazi, trópusi forróság legyen, az pedig az északi parton lehet csak.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Egyébként meg itt van alsó rakpart, ahol lehet plage-t csinálni. A helyszín a Louvre-tól, a Pont des Artestól a Point Seully-ig nyúlik. Első ránézésre szép kis látvány, hiszen nagy zészlók vannak végig a rakparton, és nagy pálmafák, óriási cserepekben" (Hordókban? Hogy nevezzelek? ). De egyébként nem túnik annyira nagyon érdekesnek az a rész, amit belátni a Pont des Artstól.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Végül sokkal érdekesebb lett, mint vártam. Eszembe jutott, hogy béreljek biciklit, hiszen egy ekkora szakastz bejárni fárasztó volna. Sikerültis 2 euróért háromszor fél órát bérelnem. Az utolsó fél óra megint 31 perc lett, és így azért kellett fizetni. Egy ilyen"baleset" nehezen kerülhető el. Megint az történt, hogy tele volt a hely, ahova vittem volna vissza a velót.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Végig mentem a pláge-on biciklivel, de a vége fele feljöttem, hogy találjak tárolót. Aztán megnéztem, hogy úgy nagyjából a végén vagyok a pláge-nak, és visszafele is vettem egy biciklit. Végig lent mentem a rakparton, ami kissé idegesítő, főleg, hogy a párizsiak aztán nem sokan figyelnek az emberre. Én meg csengettem nagyban. Amikor egyébként a csengőt komolyan veszik, akkor meg teljesen túlreagálják, elrángattják a gyereket három méterre is, pedig csak egy fél méter kell nekem.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Egyre több érdekes dolgot láttam, egy gyerek medencét, ahol rámszóltak, hogy ne fényképezzek. De már késő volt. Petanque-ozó embereket (egyébként ingyen volt), homokos partot, és egy csomó mutatványost. Szerintem ez óriási különbség Párizs és Budapest között: Párizsban a hangulatot, a néznivaló nagy részét ezek adják.Volt tradícionális gyerekbohóc, bohóc pantomimes, kutyilufihajtóható, de franciás bohóc is, zenész, és egy indiai hajlékony akrobata, aki labdával játszott. Férfi volt, de egyébként olyasmi dolgot mutatott, mint amilyen a nők tornája egy ilyen kis labdával. No és persze voltak a breakesek is. A breakeseknél egykicsit elidőztem, mert ott a színpadnál elfértem, és kút volt a közelben.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Így lett végül is érdekes a plage. Nem csak annyi, hogy "húú pálmafa, húúúú homok, de coool", mert mondjuk engem ez annyira nem hat meg.Azért nekem magasabb az ingerküszöböm. Emiatt lett végül is az élmény igazán érdekes és felejthetetlen.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

No, miután oda-vissza bejártam mindent, és felmértem, mi a helyzet, letettem a biciklit, és középen tanyáztam le, ahol volt homok is, vécé is. Fürdőnadrágot nem hoztam, hiszen fürödni a Szajnában még nem igazán lehet (érdemes). Bár épp most olvastam egy hírt, hogy megjelentek a lazacok, tehát tisztul a víz. Párizs felett egyébként biztosan lehet is, Melunnál nagyon szép volt a víz.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Szóval visszamentem a homokos helyre, de rájöttem, hogy én Finnország után nem nagyon szeretem a forró helyeket, pláne, ha nem tudok fürdőgatyára vetkőzni, és izadok a rövidnadrágomba. Egy Vincent van Gogh könyvetnézegettem, ami igazán szép, tele van képekkel, az életrajzával, és idézetekkel, amelyeket Theonak írt, és amelyek mostanában külön könyvben is megjelentek.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Én ezt a vegyes könyvet vettem, mert csak a levelek egyhangúaklettekvolna, csakaz életrajza máshol is meg van, és csak a képeket ismeg tudnám nézni, de így egyben ez mégis csak érdekes. Nézegettem, nézegettem, és próbáltam megérteni, hogy mi van benne, mivelhogy francia. Abban a reményben vettem, hogy kb fél év múlva megértem. Hát valamennyit most is értettem, képekkel együtt jó volt.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

De aztán a meleget nem bírtam, sétáltam egyet. Megnéztem megint a petanquesokat is, meg elmentem vissza a Louvre-hoz is. Ott találtam végül ezt a helyet, ahol nagyon finom permetet generáltak, amelybe bárkibemehetett, hiszen nem ázott el, ha nem olyan sokáig volt bent. Ekkor már a nap nyugodott, és mindenféle érdekes képekre nylott alkalom,leginkább ennél a helynél, ahol a pára a szembe sütő napban teljesen dzsungeles benyoást keltett. Mintha nem is Párizsban lennénk, hanem Afrikában.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

A nap lezárása volt bizonyos értelemben, amikor már felmentem a Chatelet megállóhoz, és lenéztem az egyik kis koncertre lent a plage-on. Egészen nagy tömeg gyúlt össze, a zene pedig nagyon lírai volt. A nap nyugaton, a Point Neufön túlnyugodott, látni lehetett a Francia Intézet kupoláját, és az Eiffel-torony is ott volt jelzésképpen. A Szajnán pedig hajók haladtak el, lágyan hasítva a vizet. Lágyan, és halkan szólt a zene is. Egy férfi láthatóan mobillal vette az egészet, és egy nagyon aranyos kislány a körön belül ült, annyira elragadta a zene, hogy közel kellett mennie. No meg ő is fényképezett. De utánaismaradt, és bár nem láttam, detalántátva maradt a szája.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Hívő emberek azt mondják, hogy az ateisták azért nem hisznek,mertnem volt spirituális élményük. Vgay azt, hogy mivel nem hisznek,ezért lemaradnak ilyenekről. Richard Dawkins szokta mondani, hogy de bizony ő is átél spirituális élényeket, és emlékszek egy megható leírásra egy srácról a csillagos ég alatt.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Én nem szeretem a "spirituális" szót, olyan könnyú félrevinni az érvelést. Ugyanakkor nem gondolom, hogy nekem kevesebb élményem volna, vagy lemaradnék valami pótolhatatlanról. Ilyen pillanatokban bizony bele szoktam borzongani, sokszor bizsereg a nyakam, és elöntenek az érzelmek. De sehogy sem tudom eztistenként vagy transzcendensként értelmezni, érezni. Egyszerűen tudom, hogy ezek érzelmek. Egy világi ember érzelmei a világ dolgai iránt, amelyek mélyek, áthatóak, de nem spirituálisak.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

A napnak azért még nem volt vége. Átmentem a Pont au Change-n és egy szép lányt kaptam le, ahogy ő is elragadtatottannézi a zenét. A háttérben a Conciergerie tornya látható.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

A St Michel felé mentem, hogy ott szálljak fel az RER-re. A szökőkútnál észrevettem, hogy az egyik oroszlány-sárkány-nemtudomminek a farkánál van egy baguette. Igen száraz volt, és kemény. Az az ötletem támadt, hogy csinálok vele valamit. Hbaoztam, mert nehéz volt felmászni a szoborra, nehéz volt kapaszkodni, és le is eshettem volna. Nem lett volna nagyon veszélyes, csak kicsit nevetséges.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Végül nem estem le, és sikerült a baguette-t belehelyezni a szájába, így megalkottam életem első "művészi" alkotását. Egy lány legalábbis ezt mondta: nagyon múvészi. Na jó, csak ötletes, és annakörülök, hogy nem beszéltem le magam róla.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Ha valaki Párizsba látogat, és egy királyi kastélyt akar megnézni, akkor érdemes Versailles helyett Sceaux-on elgondolkodnia. Ugyanúgy RER-rel megközelíthető, igazából még kicsit kényelmesebb is, akármelyik reptérről érkezünk. Megspórolhatjuk a nagy sorban állást, és ugyanúgy láthatunk igazi, 18. századi francia kertet, lenyűgöző csatornát, szökőkutakat, pavilonokat. A kastély belsejében pedig a Lajosok képeit, pazar módon aranyozott plafonokat, ami csak eszünkbe jut, és ami miatt Versaillesbe mennénk. Ráadásul mindezt teljesen ingyenesen.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Sceaux-t nem útikönyvből, nem programfüzetből fedeztem fel, hanem bizony a google maps használata közben. Ha valaki az RER B vonalát követi, akkor a Choix de Berny állomásnál egyszer csak azt veszi észre, hogy van ott egy igen impozáns park. Ezek után az RER-en utazva is észrevettem, de azt gondoltam, hogy hát, biztos valami nagy, de lehanyagolt, nem igazán szép park lehet.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

De azért mindenképpen el akartam látogatni ide, hiszen olyan közel van, és olyan egyszerűen megközelíthető. Akik az Orly reptérre érkeznek, azok Párizsba menet talán látják is az RER vonalán, akik meg a Charles de Gaulle-ről jönnek, azoknak is átszállás nélkül elérhető ez a kastély.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Nos, a héten hétvégére két programot terveztem be, szombatra ezt a parkot, amely végül is messze jobb volt, mint ahogy vártam. Először is a park ápolt, rendezett. Van egy kicsit Orczy-kertes jellege olyan tekintetben, hogy bizonyos melléképületek nem egészen fényűzőek, és hogy mivel ingyenes, és nyitott, ezért a nép tényleg bejár oda, de nem olyan vészes, mint az Orczy-kert.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

A park végül is hatalmas, és lenyűgöző a fő csatornája,melyet hatalmas fasorok szegélyeznek. Ugyanaz a Notre tervezte, aki a Tuileries-t is. Érdekes az is, hogy nem olyan egyszerű tájékozódni, és eljutni a kastélyhoz. Legalábbis ha az ember a Croix de Berny-nél száll le. A Parc de Sceaux megállótól nagyon egyszerű a dolog, mert az a főbejáratnál áll meg, az pedig a kastélyhoz vezet.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

No de én alulról jöttem, és a csatorna úgy van megalkotva, hogy innen bizony végig kell menni nem csak a fő csatornán, hanem egy oktogon-alakú tavat meg kell kerülni, amelyben egy hatalmas szökőkút van, a déli oldalán pedig kéthatalmas szarvas-szobor. Innen egy szökőkutas, gyönyörű út vezet fel a kastélyhoz.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Egyébként a nagyon sok pique-nique-ző ember mellett nagyon sok futó volt. Tényleg,elképesztően sok, legalább egy tucatot láttam, ha nem többet. Jó kis hely, mégiscsak jobb érzés egy kastély-parkban futni. A levegő tiszta, a sétány puha. Körbevisz a tavon, tehát a körök adottak. Még teljesítményre is sarkall, hiszen ha az ember félig körbe ment a tavon, akkor vissza is kell jönni, nincs mese.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Maga a kastély kívülről elég egyszerű, legalábbis nekem, aki már eléggé betelt a kastélyokkal.De a kellemes meglepetés az volt, hogy odabent, az Ile de France, a régió kiállítása ingyenes volt. Nem csak a régió különböző városairól tájairól találtam itt festményeket, nem csak további tucat másik kastélyról, hanem bizony elsőrangú festményeket a Lajosokról, a királyokról.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

A kastély történetében nem teljesen igazodok el, franciául olvastam, és angolul elég rövid leírás van csak róla. Mindenesetre a királyok közeli hozzátartozói laktak itt, nyilván sokszor megfordultak a királyok is. Továbbá laktak itt olyan bourbonok, akiknek leszármazottjai a forradalom után kerültek trónra. Azaz a második ágnak itt volt a (z egyik) rezidenciája, ha jól vettem ki.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Mivel én Versailles-t még belülről nem láttam, ezért ezek a képek, ezek az aranyozott termek lenyűgöztek. Fényképezni tilos volt, szóval csak a felső szintről van pár kép, az alsó, impozánsabb szintről nincs semmi. Ez kicsit más, mint a Loire-menti kastélyok, amelyekből már eleget láttam, ez a kastély valószínűleg tényleg Versaillesre hasonlít.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Az bizonyos, hogy magát a kastélyt a forradalomban lerombolták, és most egy később épített darab látható. Az eredeti kisebb volt, de több szárnyépülete volt, a mostani egy nagy tömb. Érdekesek még a hozzá épített pavilonok, az orangerie is, és egy igen szép kút is található.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Volt a kastély mellett egy igen érdekes fotó-kiállítás, amelyet nem fényképeztem végig, hiszen fényképeket fényképezni mégiscsak értelmetlen dolog, továbbá többnyire külföldi dolgok voltak ott. Egyet találtam annyira érdekesnek, hogy rögzítsem, már csak azért is, hogy utána nézzek. Ez a Nagy Sóstban egy spirális "móló". Ellenőriztem, tényleg létezik, meg lehet keresni google maps-on. Nyilván emberi alkotás, de érdekes, hogy ilyeneket csinálnak. Mi is létre hozhatnánk egy ilyet a Balaton déli részén.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Nagyon meleg nap volt, hoztam törülközőt, és lepihentem az árnyékba a szökőkutak mellett. Ekkor figyeltem meg, hogy az Orlyról sorban szállnak fel a gépek, és elhúznak déli irányban a park "felett". Elolvastam az Antony Flew könyvből egy fejezetet, aztán elindultam haza. Szép nap volt ez is, és ki mondhatja el magáról, hogy szombat délután csak úgy kastélyos parkokban olvasgat, ahol hajdan a királyok szórakoztak? No persze sok franciának ez mindennapos, de mégis...

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Azon gondolkodtam még, hogy tulajdonképpen ezeknek a királyoknak, hercegeknek, grófoknak, márkiknak nem csak az volt a luxus, hogy építettek egy kastélyt, hogy csináltattak egy parkot. Az érzéshez az is sokat hozzá adhatott, hogy csak ők járhatták be a birodalmat. Képzeljük csak el, hogy dicsekedhettek! "Itt van ez a sok mérföldnyi park, és csak nekem van, csak én járhatom körbe." Valójában akkora volt, hogy praktikusan sosem járták körbe, hanem legfeljebb kikocsikáztak ebbe vagy abba a részébe. És pont ez, ez a "mérhetetlen" terület kiárólagos birtoklása nagy büszkeség forrása lehetett akkoriban.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Ugyanakkor nagy magányé is. Hiszen pontosan ugyanezért a kutya sem látta, amikor a hercegnő a rózsakertben sétál. (Kivétel, ha vitt kutyát.:) Talán volt, amikor valaki elkísérte, volt, amikor megosztotta mással az élményt. De olyan nem igazán lehetett, hogy csak úgy valaki felbukkan, és történik valami spontán. Ez pedig bizony elég unalmas dolog lehetett.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage

Úgy tudom, hogy emiatt már a forradalom előtt is sok ilyen parkot részben megnyitottak a népnek. Nem csupán jótékonyságból, hanem talán a tulajdonos így jobban érezhette a büszkeségét, több csodálatot kapott, és erre szüksége volt.

Származási hely: 2009.08.16.sceaux.plage