Île-de-France

Származási hely: 2009.08.09.london

Vasárnap, utolsó nap. Körülbelül délután háromig volt időm. Nem szeretem az utolsó pillanatig húzni az időt, időben ki akartam menni a reptérre. Olyan dolgok már semmiképpen nem fértek bele, mint Windsor vagy Greenwhich. Volt azonban Londonban két kis látnivaló, ami mindenképpen egyedi, és nem volt szabad kihagynom. Azonban ezek a múzeumok délután nyitottak csak ki.

Származási hely: 2009.08.09.london

Így elővettem a tervem, hogy elmegyek egy hindu templomba, amit a programfüzetben láttam, és eléggé London külvárosában volt, viszont kilenckor kinyitott. A kis térképen kétféle megközelítési lehetőség volt, az egyik a Naesden metróállomás, ezt választottam, mivel a másik állomás nem is volt rajta a térképen. Az utazás viszonylag sokáig tartott, de még több időt tököltem el azzal, hogy nem találtam az utat a templomhoz. Ez egy külvárosi részen volt, forgalmas autóúttal,  híddal, vasútvonalakkal. Tehát nem lehetett úgy megközelíteni a templomot, ahogy én gondoltam, torony iránt. Viszont láttam a Wimbledon stadiont.

Származási hely: 2009.08.09.london

Segítséget kértem, és buszozást ajánlottak, amihez először teljesen ellentétes irányba kellett elindulnom. De végül csak odaértem valahogy a templomhoz. A bejáratnál megállítottak, hogy kamerát nem vihetek be, tehát megint nincsenek belső fényképek, csak kívülről. Le kellett adnom a holmimat, aztán bemehettem, majd a cipóm is le kellett vennem.

Származási hely: 2009.08.09.london

A templom egy nagy mandirból, és egy melléképületből állt, a melléképület fából faragott "pagodaszerűség" volt, a mandir pedig kőből. Az egyik fülkébe, - mi azt mondanánk, hogy az egyik hajóban, az oltár előtt - valamilyen szertartás folyt, utána pedig a papok beszélgettek, és tanítottak egy családot. Idilli kép, tényleg, bár olyan hú de bölcseket nem mondtak az én szememben.

Származási hely: 2009.08.09.london

A mandir maga - hogy is mondjam - nagyon ragyogó volt, a kövek friss faragással világítottak, a tisztaság vakt volt. De éppen ezért olyan érzetem volt, mintha nagyon is művi lenne, mint ahogy nagyon is művi volt, hiszen nem Indiában voltunk. A történelem, a hitelesség, a múlt az hiányzott a templomból, és a frissessége még ehhez képest is szemet vakító volt.

Származási hely: 2009.08.09.london

Sok ember volt bent, és imádkoztak, meg a földön fetrengtek, szintén az imádkozás részeként. Mindenféle "szetneknek" voltak oltárok, és isteneknek, akik közül én Sivát és Rámát ismerem, de volt elefántisten is, és még sokan mások.

Származási hely: 2009.08.09.london

Az ilyen hindu templomok számomra nagyrészt roppant md gagyik. Sok helyes sok a műanyag, itt speciel nem a műanyag volt a túltengő, de valahogy még a köveknek is műanyag érzete volt. Mintha az egész templom legóból lenne, vagy egy hollywoodi film díszlete.

Azért körbe mentem, és persze érdekes volt. Egész pontosan ez egy Swaminarayan mandir volt, és Swaminarayan egy hindu férfi neve, aki nem is olyan régen élt, és létrehozta a hindu vallásnak ezt az ágát. Amolyan reformer, mint mondjuk Luther. Én úgy vettem ki, hogy ez a vallás a hindu vallásnak egy speciális változata, körülbelül, ahogy a lutheránus protestantizmus a kereszténység egy változata. Nem csak isteneknek, a nem ennek a Swaminarayannak is volt szobra, sőt, még egyéb tanítóknak is.

Lent volt egy kiállítás a hindu vallásról, ami szintén nagyon idilli volt. Végül is az egész olyasmi, mintha a mesék valósággá válnának. Ebben az egzotikus vallásban ez lehet az embereknek a vonzó, hogy nagyon egyszerű, idilli, meseszerű képek elevenednek meg, és kerülnek hihetően valóságos közelségbe. Mert ugye a saját meséinket már senki nem hiszi, de a messziről jött meséket könnyebb elhinni. Ettől függetlenül ezek is csak nagyon kis egyszerű mesék, amelyeknek a fele sem igaz, és amely komplex világunkban sehogy sem jelenthetnek megoldást, legfeljebb menekülést.

Hazafele már a másik úton jöttem, ami bár hosszabb, de sokkal praktikusabb, mert egy busszal elértem közvetlenül a templomtól egy metrómegállót. Onnan a metró be is vitt engem az Oxford Circushoz.

Származási hely: 2009.08.09.london

Az Oxford Circuson sincsenek bohócok, elefántok és oroszlánok, egy nagy, közlekedési csomópont, és maga a tér nem is érdekes annyira. Kimentem a Hyde Park Speakers Cornerjához, és a Marble Archoz. A Marble Arch megint egy diadalív, az az igazság, hogy meg sem néztem, minek van ott, de nem hagytam ki semmit, mert különösebb oka nincs is.

Származási hely: 2009.08.09.london

Ami igazán érdekelt az a Speakers Conrer. Aki a hyde parkban a szónokokat akarja látni, ide jöjjön, nehogy a Hyde park Cornerhez, mert ott nincsenek! Kiderült, hogy vasárnap lévén,itt tényleg vannak szónokok. Kis létrára állnak, és beszélnek, beszélnek. Jó, a nagyobbik része hittérítő, de volt egy idps asszony, aki valami környezetvédelemről szónokolt. Volt, aki nagyon profin, csak fényképeszkedésre rendezkedett be, ez is üzlet.

Származási hely: 2009.08.09.london

Volt egy szónok, akit először ateistának néztem, és örültem, de aztán nagyon zsidó-ellenes lett, ami igazán rossz lett volna egy ateistától, végül kiderült hogy new ages, mert a piramisokról, és ufókról beszélt.

Származási hely: 2009.08.09.london

Egy másik nagyon érdekes szónok egyszerű, biblikus hittérítő volt, olyan elánnal mondta a dolgait, hogy csak na. Azért volt érdekes, mert folyton beszóltak neki. Ott állt két-három ember, aki vitázott vele. Valószínűleg tartom egyébként, hogy nem spontán vitázók voltak, hanem meg volt ez szervezve. Úgy is mondhatnám, hogy ügynökök voltak. Provokátorok. Ez a gondolat ma Magyarországon nagyon is népszerű más vonatkozásban.

Származási hely: 2009.08.09.london

Jó lenne nekünk is egy ilyen Hyde park, ahol emberek szónokolhatnának, akik azt hiszik, hogy ők aztán tudják a frankót. Végül is a Hyde Parkban az angolok jó pár száz évvel korábban feltalálták az internetes fórumot, ahol kb. ugyanez folyik, és ugyanilyen eszement emberek mondják a frankót a világnak. De a Hyde parkban az a jobb, hogy egészséges környezetben van, és a hangnem nem olyan durva. Meg mégiscsak látják egymást az emberek, és nem csak betűkkel vitáznak.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Speakers Corner éppen csak belefért, vissza kellett menjek a Händel házhoz, a Bond Streethez. Nem lehetett kihagyni, hiszen Händel nem igazán van máshol, ez egy londoni specialitás. Nem rajongok nagyon érte, de azért a klasszikus zenét szeretem. Végül is, ha nincs Beethoven ház Londonban, akkor ez is megteszi.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Händel múzeum nagyon hangulatos kis ház az adott korból, nem lóg nagyon ki a többi közül, de azért szépen karban kellhetett tartani. Több emeletes, viszonylag keskeny házacska, ahol Händel lakott egészen haláláig. Ami fennmaradt, az az ágya, zongorák, és ezt sok képpel vették körül, amellyel elmondják a korabeli történelmet, az opera-életet. Képet kapunk a primadonnákról, mecénásokról is. Például megtudtam, hogy Heidegger csupán egy zenekedvelő mecénás volt.:)

Származási hely: 2009.08.09.london

Händel életében az az érdekes, hogy nagyon fegyelmezett volt, csak a zenének élt, nem szórakozott, sok művet írt, és magánéletéről semmit nem lehet tudni. Egyedül az ételeket kedvelte. Talán homoszexuális volt, de nem lehet igazán tudni. Lehet, hogy csak puritán.:)

Származási hely: 2009.08.09.london

Händel után igazából már csak egy dologra volt időm, ami ugyancsak londoni specialitás, Benjamin Franklin. Nem tudom, hogy esetleg Bostonban van-e múzeuma, de oda nem biztos, hogy eljutok, tehát itt meg kellett néznem. Franklin sokat tartózkodott Londonban, és az amerikai gyarmatok és a királyság összebékítésén fáradozott. Nem tudtam én sem, hogy nem volt élesen függetlenségpárti, bár végül a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazásában komoly szerepe volt, és a függetlenség kikiáltsa után az USA egységét védte minden eszközzel. Ez pedig azt jelentette, hogy például a francia szövetséget erősítette, és Párizsban, Passy-ban élt. Sajnos csak egy utca van róla elnevezve.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Franklin ház egy igen idilli sorházban van a Charring Crossnál. A ház tényleg korabeli, és roppant keskeny, még a Händel háznál is szorosabbak a lépcsők. A múzeumban az az egyedi, hogy az elején leültetnek minket egy filmet megnézni, aminek a végén egy nő állít be a terembe, korabeli öltözetben, aki Franklin unokahúgát (?) játszotta. Szóval kaptunk egy nagyon jó színházi előadást, némi dokumentumfilmmel színesítve, és végigmentünk az egyébként viszonylag üres lakáson, amelyet a színjáték és filmek, vetítések telítettek meg élettel. Roppant mód tetszett a dolog, és érdekes volt a sok hagyományos múzeum után.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Franklin ház után már dolgom nem volt, viszont még azért nem kellett rohannom,így a Traffalgar Square-nfel szálltam egy buszra, amely a parlament előtt elvitt a Victoria Stationhoz. Dugó volt, lassan haladtunk, de mit érdekelt engem, sőt, nekem így volt jó. Itt még benéztem a Westminster katedrálisba, ami roppant érdekes kívülről, hiszen téglából épült. Belül semmi különös, és halottak sincsenek.

Származási hely: 2009.08.09.london

Hazafele az Easyjet persze késett, amíg én a könyvesboltban nézelődtem, az utolsó pillanatokban írták ki, honnan indul a gép, mire odaértem, utolsó lettem. Nem volt nagyon éles a helyzet, mert azért a sor sokára fogyott el, visoznt az úlő helyemben sokat nem választhattam meg.

Származási hely: 2009.08.09.london

Mégis ablakhoz kerültem, mert a szomszédom elültették. Mint leszálláskor megtudtam, azért, mert a vészkijárathoz mindig kell két ember. Hogy miért őt ültették oda, nem tudom. Leszálláskor panaszkodott, hogy látni akar, és engem ültettek el. Nekem mindegy volt.

Származási hely: 2009.08.09.london

Végül is Londont nem láttam, viszont olyan szerencsénk volt, hogy leszálláskor a gép bement Párizs fölé. Még nagyobb szerencse volt, hogy pontosan órakor értünk oda, és az Eiffel torony éppen világított. Lefényképeztem, és persze a fénykép nem jó, és alig ad vissza valamit. És persze az Eiffel tornyot bármikor meg tudom nézni öt méterről is, de azért mégis van ebben valami érdekes, hogy ekkora szerencsénk volt, hogy éppen felülről láttuk, és villogott.

Származási hely: 2009.08.09.london

Származási hely: 2009.08.09.london

Második nap korán kellett kelni, de nem túl korán. Tíz órakor nyitnak csak a múzeumok, sok értelme nem volt előbb elindulni. Aznap, és másnap is azzal kezdtem a reggeli után, hogy vettem egy cidert és egy sört. Kíváncsi voltam, milyen itt a cider, hiszen a franciát és a skandináv változatot már ismertem. A francia egyértelműen almabor, és tényleg gyenge boríze van. A skandináv gyümölcsös sör, mint egyes belga sörök, illetve manapság már egyszerűen alkoholos üdítő italok. Azaz buborékos, alkoholos gyümölcsízesítés.

Származási hely: 2009.08.09.london

Az angol pultokon láttam ilyen dobozost is, és láttam üvegeset is, amely erősebb is volt. Ilyet vettem. Ez inkább a franciához hasonlított. A sört későbbre hagytam.

Származási hely: 2009.08.09.london

A hétvégével az volt a gond, hogy a metrón nagy felújítások, és lezárások voltak. Pont azon a vonalon is, ami az Earl's Courttól jött, a District. Szerencsére jön egy másik vonal is, a Piccadilly. Én meg beterveztem, hogy a Temze déli oldalán kezdek. Gondoltam, jó, akkor átszállok a Jubilee-re. Hát a fenét. Az is le volt zárva. A következő helyen, a Kings Crossnál meg nem állt meg a Northernvonal. Így maradt a Central, és akkor a St Paul katedrálissal kezdtem.

Származási hely: 2009.08.09.london

A St Paulban lent, az altemplomban van egy csomó híres ember, úgymint Wellington és Nelson. A furcsa az volt, hogy lemész, át a kriptán, és azután ott van az ajándékból, vécé, és vidám élet zajlik. Az ember érzése az volt, hogy még a végén rávizel valamelyik hullára a vécében.

Származási hely: 2009.08.09.london

Na jó, nem a kedvenc helyem, és sietni kellett a Globe-hoz. Ott meg az volt a baj, hogy forgattak, és így a Globe-ba nem mehettem be. Kis habozás után eldöntöttem, hogy nem jövök én vissza másnap, hanem bemegyek a múzeumba. A múzeumban Shakespeare-ről (aki a saját nevét háromféleképpen írta le a végrendeletében), sőt, még arra sem lesz időm. Valóban, csak átszaladtam rajta.

Származási hely: 2009.08.09.london

Végül is nem hagytam ki nagy dolgot, ugyanis a Globe nem az eredeti Globe, hanem csak egy újraépített másolat. Még csak nincs is jó helyen. Elvittek minket az eredeti Globe-hoz, és a Rose-hoz. A Rose egy épület alagsorában van, akkor találták meg, amikor az irodaházat építették. Addig nem érdekelt senkit, és akkor is küzdeni kellett érte. Az eredeti Globe meg ott van mellette. Igazából távolabb van az új Globetól, mint a Rose.

Nos, a régészeti körjáratban a srác olyan sokat mesélt, hogy el sem fogom mondani, mindenesetre az ember nagyon jól megértette a kor hangulatát, a szituációt, egész más szemmel nézi az ember Shakespeare darabjait is ezek után.

Származási hely: 2009.08.09.london

Hogy csak egy kis dolgot mondjak, a környék mocsár, és törvényen kívüli szórakozó negyed volt. Medvéket hoztak Oroszországból, és kutyákkal harcoltatták őket. Sokszor a szegényeket kínozták olyan dolgokkal, hogy élelemért kellett nekik tűzijátékok között keresgélniük.

Származási hely: 2009.08.09.london

És a mai angolok, a mai emberek keseregnek azon, hogy a gazdagok a szegényeket manipulálják, kihasználják, meg azon, hogy kínozzák a terrorista gyanúsítottakat vízbe merítéssel. A középkorban teljesen ártatlan emberek tömegébe szórakozásból csak úgy belelőttek egy tűzijátékot. És ugyanezek az emberek azt is mondják, semmit nem fejlődtünk.

Származási hely: 2009.08.09.london

Utána tovább haladtam a déli parton, Drake kapitány hajója mellett. Ugyebár ez az igazi vadkapitalizmus, nem a magyar. No de ez nem volt ingyenes, kimaradt. Aztán jött volna a London Bridge Experience,amiről még a CNN-en is láttam hírt. Ez meg azért maradt ki, mert sorba kellett állnom. A London Card ismertetőjében az van, hogy nem kell, és ez felbosszantott. Otthagytam őket.

Származási hely: 2009.08.09.london

Egyébként meg biztos nem volt olyan igazán jó. Ez az ijesztgetés nagyon populáris, de azért nem túl színvonalas lehet. Az angolok a musicaleken kívül az ilyen harsány szórakozásokat szeretik. Vagy állatiasnak, vagy ijesztőnek, vagy zenének kell lennie.

Származási hely: 2009.08.09.london

A déli városrész egyébként ma megint olyasmi, mint amilyen akkoriban volt, Shakespeare korában. Szórakozás, és egy másfajta, egyszerűbb módon, mint az északi részen. Más, mint a Soho.

Származási hely: 2009.08.09.london

Például belebotlottam egy piacba, ahol végre vettem chips és fisht, ami ugye nagyon híres. Ennek ellenére nem volt túl jó. A hal vizenyős volt, és puha, íztelen. A krumpli hirtelen sült. Mindkettő "műanyag" jellegű volt. A balatoni régi keszeg sokkal jobb, kár, hogy azt se nagyon kapni már.

Származási hely: 2009.08.09.london

No nem baj, azért leküldte a sörrel a halat a Southwark katedrális kertjében ettem meg, ahol egy csomó ember volt, gyönyörű napsütés, és még egy női kórus is énekelt. Szóval több szörnyű dolog is vett körül, de azért egész jó volt mégis. Különös, más, érdekes.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Southwark katedrálisban hihetetlen sok hulla van. És a felső részen is. Gyakorlatilag végig azzal törődtem, hogy mint egy Mr Monk végigmenjek úgy, hogy ne lépjek sírra. Nekem ez a rögeszmém, és itt egy ponton kivitelezhetetlen volt. Azért nem akartam ugrálni egy templomban. Egy helyen a bejárat előtt, keresztbe temettek valakit, máshol meg a gyóntatószék alá.

Származási hely: 2009.08.09.london

A következő állomás a HMS Belfast nevű cirkáló volt. Itt is sorba kellett állni, de csak pár embert kellett kivárni. Azért mérges és felháborodott voltam, de bementem. Cirkálót sem akárhol lát az ember, pláne ekkorát. A Belfast a Második Világháborúban szolgált, és utána is. Ott volt a D-daynél. Azért ez nem semmi.

Származási hely: 2009.08.09.london

Finnországban azért láttam egy igen kis cirkálót, ez hasonló volt, de nagyobb. A kiállítás kicsit jobb volt, mert embereket raktak be,berendezést, mindenféle anyagot, élelmiszert, kellékeket. Es még hangok is voltak, továbbá - még ilyet - még szagok is. Esküszöm, megcsapott a sülő süti szaga, és az orvosságé is. Pedig a süti mű volt.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Belfaston is gyorsan végigszaladtam, egy kicsit túl meleg is volt odabent. Meg tényleg annál jobban nem érdekelt, minthogy végigfutok. A lassú gyerekek, családok egyébként is idegesítettek a szúk lépcsőkön. Persze csak azért, mert siettem.

Származási hely: 2009.08.09.london

Tovább a déli parton a Tower hídig. Előtte hangulatos sörözők, éttermek vannak. A Tower előtt meg egy modern, érdekes épület, de nem tudom, pontosan mi.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Towerben nem is volt sor. Igaz, lift sem. Fel kellett menni az egyik toronyban, a felső hídon átmenni, vissza, megint át. Ott fent volt a kiállítás nagy része. Aztán le a másik oldalon. A Tower Híd történetéről is sokat megtudtam. Mikor épült, miért épült, és miért olyan,amilyen. Utána lehet nézni. Csak egy érdekes dolgot mondok: egyszer egy busz nem állt meg, amikor felvonták a hidat, és átugratott a résen.

Származási hely: 2009.08.09.london

 A Towerből egész jó fényképeket is csináltam, de Londonra is igaz, ami Párizsra: igazából nem lehet végiglátni a Temze partján az összes szép épületen. Túl hosszú.

Származási hely: 2009.08.09.london

Amikor a híddal végeztem, elég késő volt már. Egyetlen dolog fért bele, ez a Monument. De elugrottam még a Gherkinhez, hogy nappal is megnézzem. Ez kis kerülőnek tűnt, de nagy volt. Úgyhogy gyorsan sietnem kellett a Monumenthez, hogy még felengedjenek.

Származási hely: 2009.08.09.london

Azon képzelődtem, hogy majd lifttel felmegyek, de elég hamar világos lett, hogy a fenét, egy keskeny kis torony, éppen hogy elfér a lépcső benne. Így elég szenvedés volt a Tower Bridge után még egyet lépcsőzni.

Amíg felérek, elmondom, mi a Monument. Ami nem sikerült Napoleonnak, nem sikerült Hitlernek, az sikerült egy egyszerű londoni péknek: szinte a földig rombolta Londont, nevezetesen a tűzvésszel, ami ott kezdődött a Monument mellett egy kis utcában egy pékségben.

Származási hely: 2009.08.09.london

Hát így lehet egy egyszerű pék híres. Sokan nem haltak meg, de szinte minden ház leégett. Biztos szerették utána a péket.:)

Származási hely: 2009.08.09.london

Odafent nem néztem nagyon körül, mert tudtam, hogy a hengeres torony tetején az a négyszögletes keringő, az bizony kinyúlik a nagy semmi fölé. Na olyan helyeken meg nem bírok lenni. Ha nincs alattam fal, akkor ilyen magasban szó sem lehet ilyenről. Így csak keleti irányba van fényképem.

A nap - akár csak előtte való nap - gyönyörűen nyugodott le, és igenhangulatos képeket eredményezett. A múzeumos időszaknak vége, nem volt hova mennem, mit csináljak?

Származási hely: 2009.08.09.london

A figyelmes olvasó észre vette, hogy ezen a napon sem használtam sokat a közlekedést. Egyet metróztam, és kész. És bizony még a híres londoni buszon sem ültem. Hát itt az idő4

Származási hely: 2009.08.09.london

A busszal ugye az a baj, hogy nincs egy busztérkép. Túl sok busz van ahhoz, hogy legyen. Nehezen igazodtam ki azon, hogy melyik busz hova megy. De mivel az égadta világon sehova nem mentem, ezért ez most totál mindegy is volt.

Származási hely: 2009.08.09.london

Azért igyekeztem nyugat felé haladni, de volt ebben észak is, aztán visszatértem délre, igazából kettő buszozással kb. egy megállónyit mentem nyugat felé, a St Paulig. Nem baj. Aztán a Tottenham Court Roadhoz lyukadtam ki.

Származási hely: 2009.08.09.london

Itt láttam, hogy ezen az úton van az "összes" könyvesbolt, így leszálltam. nekem könyvesboltba menni nagyon veszélyes, mert legszívesebben egy tonna könyvet vennék, amit kifizetni még csak ki tudok, de hazavinni nem. És elolvasni sincs időm. Azért lenyűgöző volt, hogy végre egy boltban 3 polcnyi filozófiát találtam. Ilyen azért nem sok helyen van. Komolyan itt sok könyv érdekelt volna, de egyébként időm sem volt végignézni.

Származási hely: 2009.08.09.london

A vallási részleg nyűgözött még le, mert a könyvek egy tetemes része ateista, szekuláris vagy kritikus volt. Ilyen is csak Angliában lehet, Richard Dawkins "hazájában". Végül egy Antony Flew könyvet vettem meg, ami kicsit ritkaság, és máshol nem találnám meg szerintem. Szerencsére/sajnos nagyon sok angol könyvet le lehet tölteni.

Származási hely: 2009.08.09.london

Aztán a a Piccadilly Circushoz jutottam, de rájöttem, hogy ez a Soho, meg a China Town, úgyhogy leszálltam, és visszamentem még egy kört. Nem akartam nagyon későig maradni, mert másnap is programom volt, de azért az mégiscsak rossz lett volna, hogy egy kicsit sem látok az estéből.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Piccadilly Circuson tényleg nagy a cirkusz, bár bohócot,elefántot és oroszlánt egyet sem láttam. Bohócot még a déli parton láttam, de ott meg cirkusz nem volt. Nos, ezen a téren minden hangos, nagy a forgalom az emberek kint vannak az utcán, és esznek, isznak. Itt van például a Ripley's Believe or Not múzeuma, ami kicsit érdekesnek találtam. Mármint nem a múzeumot, hanem a műsort. Hiszen a műsorban azt kell kitalálni, hogy mi valós, és mi hamisítvány, ami elég érdekes, realitásérzéket tesztel. De azért nem mentem be, és egy kicsit azért felszínesnek is tartom ezt. Olyan angolos.:)

Származási hely: 2009.08.09.london

Mindenesetre a londoni éjszakai élet érdekes volt még így távolról is, és igazán élmény volt egy kicsit átszáguldozni rajta. Ezzel zárul is a nap, hiszen innen elég gyorsan hazajutottam metróval.

Származási hely: 2009.08.09.london

Jó előre elhatároztam, hogy ellátogatok Párizsból Londonba, hiszen innen már nincs messze. Először természetesen a Csalagútra gondoltam, de kiderült, hogy az jóval drágább, és végül is nincs benne semmi élmény azon kívül, hogy elmondhatom, hogy átmentem az alagúton.

Származási hely: 2009.08.09.london

Easyjettel jó előre lefoglalva a jegyet, egészen olcsón kijön az út, viszont a Lutonról kell bemenni Londonba. Nem baj, látunk egy kis vidéki Angliát. Na jó, ez hurráoptimizmus túlzás: az út sokat nem jelentett, mivel az autópályán haladtunk végig, és Luton környéke nem valami látványos hely.

Származási hely: 2009.08.09.london

A buszozással együtt is megérte a fapados, ráadásul Párizsból a Charles de Gaulle-ről indultunk, itt tehát nem volt semmi probléma, az RER Buresből közvetlenül oda visz, csak hát átmegyünk egész Párizson, és vagy egy órás út. Mégis jobb, mint az Orly, mert az ugyan ezen az oldalon van, de oda át kell szállni buszra.

Bár csak egy táskám volt, nem checkeltem be on-line, mert ott nemlehet megválasztani a helyet. Így sorba kellett állnom check-innél. Ott derült ki, hogy azért nemlehet megválasztani a helyet, mert az Easyjetnél ilyen nincs is. Felszálláskor választasz. A fenébe. Ezért kár volt sorba állni.

A másik, hogy felírták a jegyre,hogy hányas kapu, és ott vártam, álldogáltam. Kb öt perccel indulás előtt lett gyanús a dolog, és megnéztem a monitoron, mi van kiírva. Hát nem áttették másik kapuhoz a gépet? Nem értem, hogy ha check-innél úgy határoznak, hogy egyik kapu, akkor mi a fenének teszik át? EGyébként a kapu szabad volt.

Be se mondták, hogy változás van. Mi van, ha nem veszemészre? Mi van,ha nem tudok olvasni? Mert vak vagyok.:)

Származási hely: 2009.08.09.london

Először el is tévesztettem, én Orlyra emlékeztem. Aztán meg a szállásra is rosszul emlékeztem, mert egy másik is szóba került. Kings Cross-ra gondoltam, és az Earl Court-nál volt valójában. A szállás itt is a szokásos ötven euró körüli. Talán, kicsit több, és csak közös zuhanyzóval sikerült. London kicsit drágább ezek szerint. A szoba egyébként nagyon kicsi volt, a bútorzat régies. Más helyeken ugyanezért az árért sokkal jobb szobát is kap az ember. De nem baj, ennyi belefér nekem. Ennél lejjebb nem adnám, de több igazából nem kell.

Származási hely: 2009.08.09.london

Az idő abszolút szép volt, pénteken, amikor indultam, kicsit esett, nagyon felhős volt az ég, és még hűvös is volt egy kicsit. A képeken látszódik is, hogy először kicsit szürkék, majd kicsit már napfényesek, de a levegő vibrál, fénylik. Nem pont ideális, bár érdekes fényképezéshez. Londont a repülőről nem láttam, szóba se jött ilyen felhős időben.Egész hétvégén szerencsém volt az időjárással, mert ilyen napos idő Londonban nem minden nap van, ugyanakkor túlmeleg sem volt, ami már gond lett volna.

Származási hely: 2009.08.09.london

Greenline jegyet vettem Lutontól Londonig, mert olcsóbb volt, mint a többi. Interneten fizette, mert az még olcsóbb volt. Kinyomtattam a vouchert. Namost, megyek a Greenline kioskhoz, hogy akkor innen hogy van tovább. Mondják, hogy a voucher nem elég, ki kellett volna nyomtatnom a jegyem. Mondom, fizetve van, voucherem van, hát csak érvényes. Nem, vennem kell másikat. Ja. Az Easyjetnél bezzeg ha ki van fizetve a jegyem, és mondok egy referencia-számot, akkor odaadják a jegyem, és kész. Persze, visszakérhetem a jegy árát, csak postaköltség, postázás, kezelési költség. A végén egy euróért szaladgálok itt a postára (egy kilométer). Hát nem.Na emberek, figyeljetek, hogy kinyomtassátoka jegyeteket! Ez a tanulság.

"Mindneki" tudja, hogy Angliában baloldali a közlekedés, kár volna ezt nagy újdonságként beharangozni. Tudja tudatosan, de nem a tudatalattija, annak fogalma nincs erről. Megtapasztalni tehát egészen más dolog. Már az autópályán is, ahogy az autók nem azon az oldalon jönnek szembe, mint ahol megszoktuk. Leültem a jobb oldalra, hogy a táblákat lássam, és azok sem ott voltak persze.

Származási hely: 2009.08.09.london

Aztán, ahogy kiszálltam a Victoria Stationnál, ahogy kelnék át a Buckingham Palace Roadon, akkor tudatosult bennem, hogy ez milyen furcsa, szokatlan, zavarba ejtő, sőt, kicsit veszélyes is. Az angolok ennek tudatában vannak: mindenhol ki van írva, hogy "look left", vagy "look right" (a második sávra). Én rögtön az elején elhatároztam, hogy mindig mindkét irányba nézek, ahogy azt a jó gyerekek teszik. Lehet, hogy a harmadik napra hozzászoktam volna a baloldali közlekedéshez, de minek, addigra pont jövök haza.

Származási hely: 2009.08.09.london

Rendeltem egy London Cardot is, ami azért egy dilemmás dolog, ha az ember spórolni akar. Úgy éri meg, ha az ember metróval, busszal egyik múzeumból a másikba megy. Ez nekem nagyjából sikerült is, tehát megérte, de azért határon van. Ugyanakkor nagyon kényelmes, hogy tudod, bárhova mehetsz, és egy csomó múzeumba ingyen bemehetsz. A megnyugtató érzésért végül is mindenképpen megéri. Adnak továbbá egy kis könyvet, amiben az ingyenes helyek vannak, és ez végül is elég is a három napra, túl sok is.

Származási hely: 2009.08.09.london

Elsőnek a change of the guardhoz mentem, mert az pontosan 11:30-kor van, közel van a Victoria Stationhoz, és én pont elértem. Tényleg, éppen hogy beestem, a téren már óriási tömeg volt. Akkora, mintha maga a királynő adna koncertet a palota előtt. Éppen hogy sikerült beérkeznem a nézőközönség közé.

Származási hely: 2009.08.09.london

Az angolok egyébként roppant önzőek és öntudatosak, amint valaki elé álltam, elkezdett panaszkodni, hogy ő bizony előbb volt ott. Neki tehát joga van a nézőhelyhez a gárda :) masírozásához.

Származási hely: 2009.08.09.london

Rögtön jöttek is a gárdisták és a zenészek. Bementek a palotába. A rendőrök pedig igen érdekes módon intézkedtek. A franciák és az angolok is valahogy levezénylik az ilyeneket egy "szervezett-anarchikus" módon: Nincsenek kordonok, nincs nagy lezárás, csak rögtönzött, de szigorú szabályok. A rendőrök odaszólnak, az emberek engedelmeskednek. Igen, ehhez az emberek is kellenek. A rendőrök láthatóan élvezték a szereplést, sokat mutogattak, magyarázkodtak. Tudatában voltak annak, hogy sokan fényképezik őket. Elmagyarázták, hogy vigyázzunk értékeinkre, hátsó zsebbe ne tegyünk semmit. Jött egy lovas gárdista csapat is, egy néger és egy női lovassal, ami érdekes volt, csak a gépem nagy nagyításon volt, és ezekből a képekből semmi jó nem lett, csak közeli, elmosódott foltok.

Származási hely: 2009.08.09.london

Egy csomó ideig várni kellett, mert odabent zenéltek, és azt azért én nem láttam olyan nagyon jól. Akik a kerítés mellett álltak, biztos azt is élvezték. Mindenesetre modern zenét játszottak szimfonikus változatban. Volt Michael Jackson is. broáááf.

Származási hely: 2009.08.09.london

Erről jut eszembe, egy spanyol srác és két olasz lány beszélgettek ott angolul, és belehallgattam. Amikor Michael Jackson szólt, akkor az egyik lány felkiáltott, hogy "long live Michael Jackson", mire megjegyeztem, hogy "not anymore". Nem sértődött meg. Tetszett neki, és elbeszélgettünk. College studentek voltak, és most jöttek Londonba.

Származási hely: 2009.08.09.london

A következő állomás a Wellington Arch volt, és aztán az Apsley ház. Igazából csináltam egy nagy tervet, hogy milyen sorrendben járom be a dolgokat, de ott még a másik szállásra gondoltam, és ez a gárdista felvonulás is keresztül húzta a számításom. Ezt bele kellett tenni, hiszen jókor, jó helyen voltam. Úgyhogy elővettem azt a részt, hogy akkor én elmegyek a szállásomra, és ami Kensingtonban van, azt nézem meg.

Származási hely: 2009.08.09.london

Így lett az első múzeum az Apsley ház, ami Wellington palotája volt. Kívülről nem igazán impozáns, de belülről kellemes meglepetés. Igazából ez volt az egyetlen palota, amit láttam belülről, tehát az angol bútorokból csak ennyit láttam. Windsor kimaradt, előre elárulom.

Származási hely: 2009.08.09.london

Wellington tervezett egy nagyobb palotát, de az sosem épült meg. A házban sok festmény van, ugyanis a spanyoloktól lefoglaltak egy nagy gyűjteményt a napóleoni háborúkban, és bár Wellington visszaadta, azért maradt nála is. Így Murillo is van a falakon például. És sok portré Napóleonról. Úgy tűnik, Wellington nagyon tisztelte, és a múzeumot is megpróbálták ezzel színesíteni. Hiába nyert ugyanis Wellington, a nagyobb figura végül is Napoleon. Szóval az Apsern házat nagyon ajánlom! Könnyen elérhető, és tényleg kellemes meglepetés.

Származási hely: 2009.08.09.london

Utána átvágtam a Hyde Park déli oldalán. Itt az volt a gondom, hogy sehogy sem tudtam a metrót használni. A megállók nincsenek jól. Nem a park déli oldala mentén megy a metró. Buszozhattam volna, csak a buszoknál kiismerni, hogy éppen hova mennek, nehéz. A metróról volt térképem. A Royal Albert Hallhoz tartottam, ugyanis kedvenc zenekarom, a Deep Purple egyszer (kétszer) adott ott egy koncertet. Igen, Jon Lord írt egy szimfonikus művet a Deep Purple-nek, és zenekarral előadták.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Royal Albert Hall nevét Albertről kapta, akinek az emlékműve ott áll vele szemben. Igazán impozáns, tele van "arannyal" és kereszttel. Azért nem rossz. Csodálkozok, hogy nem annyira híres, én legalábbis nem hallottam róla korábban. A Royal Albert Hallról viszont igen.

Származási hely: 2009.08.09.london

Itt derült ki számomra az, amit később még inkább megerősítettek a tapasztalataim a metróban, hogy az angolok mennyire szeretik a musicaleket. Hihetetlen mennyiség van belőlük, és szinte mindenből csinálnak. Mintha az angolok mindent zenésen előadva élveznének, nem pedig színházban, vagy pláne olvasva.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Royal Albert Hallba nem tudtam bemenni, mert a guided tour négykor lett volna, azaz két órát kellett volna várni. Igazából addig elmehettem a szállásra, de végül nem értem időben vissza. Kensingtonban sok mindent már nem láttam.

Származási hely: 2009.08.09.london

Kicsit délre vannak a tudományos múzeumok, a természettörténeti múzeum, és még egy pár hasonló (Darwin múzeum), amely egyébként teljesen ingyenes. Ez roppant pozitív dolog, és mint megtudtam, a British Museum is ingyenes. Azért nem volt benne a brossurámban, mert kártya nélkül is grátisz.

Származási hely: 2009.08.09.london

Ugyanakkor ezekre a múzeumokra nem volt időm. Itt ugyebár nem annyira angol dolgok vannak. Még a British Museumba is az egyiptomi leletekért mentem volna, ha befért volna. Végül nem fért be, pedig nagyon fogadkoztam, hogy egy fél órára csak benézek csak és kizárólag az egyiptomi részlegbe.

Származási hely: 2009.08.09.london

Nos, Kensingtonban voltam, és éhes, és nem volt pénzem, és valahogy egyébként éttermek sem nagyon voltak. Vagy valamilyen más ételárusok. Például fish and chips. Bankautomata sem. Helyette inkább egy igazán elegáns kertes házas övezet volt, kicsit nagyobb házakkal, mint a kertes házak, de azért nem is azok a csúnya bérházak. Egy érdekes, angolos, elegáns átmeneti rész volt.

Származási hely: 2009.08.09.london

Egyébként London nagy, de inkább területileg, mint magasságra. Kevés impozáns hely van, kevés igazán nagy épület. Az épületek nagy része 2-3 emeletes. Még a pesti bérházaknál is alacsonyabbak. Igazán nagy terek, impozáns boulevardok sem jellemzőek, mint Párizsban. Nem olyan monumentálisak a dolgok. Pár kivétel a Traffalgar Square, egy kicsit a Tower, a Gherkin, és hasonlók.

Származási hely: 2009.08.09.london

Végül csak találtam egy automatát, és aztán egy boltban vásároltam dolgokat. A szójatej kb ugyanannyi volt, mint a rendes tej, így azt vettem. Egyébként indiaias pogácsa-pirog jellegű dolgokat ettem, de sajnos hidegek voltak, nem tudták nekem megmelegíteni, ez sokat rontott rajtuk. Még így is jók voltak azért.

Származási hely: 2009.08.09.london

Végül elérkeztem a szállásomra. Az Earl Court már kicsit lerobbantabb negyedben van, ugyanakkor legalább sok bolt volt az utcán. Itt tényleg nem lett volna gond enni, és ha nem lett volna a szállásomon reggeli, akkor azt is könnyen megejthettem volna.

Származási hely: 2009.08.09.london

A szálláson kiderült, hogy készpénzel kell fizetni, én pedig nagyon kiszámoltan, csak ötven fontot vettem ki. Hát ki kellett mennem még felvenni pénzt.Mire a szállást elintéztem, és indultam volna, a Royal Albert Hall négy órára már elérhetetlen volt. Pár percem lett volna.

Származási hely: 2009.08.09.london

Észbe kaptam az ügyben is, hogy sietnem kell, mert a múzeumok zárnak. Ez egy kicsit gond. Gyakorlatilag ötkor lehet utoljára bemenni múzeumokba, és utána nincs semmi. Úgyhogy aki igazán ki akarja optimalizálni a dolgot, és London Carddal ki kell, az napközben ne tököljön olyanokkal, mint evés, meg nézelődés, meg megpihenünk a szállodában! Még zuhanyoztam is.

Származási hely: 2009.08.09.london

Na de azért még egyvalami belefért, pontosabban egész jó kis tervet eszeltem ki. Először is elmentem a Towerhez. Ezt úgyis mindenképpen bele kell venni, meg kell nézni, és a metróval közvetlenül elérhető.

Származási hely: 2009.08.09.london

Egyébként a metróból kijövet a Tower kicsit furcsa, hátulról nézve, meg kell kerülni az egészet, és oldalról lehet bemenni. A Towernek van egy kis bejárati kapuja, aztán a külső falak, aztán van egy belső Tower is, a White Tower. És még egy pár másik fal és épület is tagolja. Meglepetésemre nagyon aranyos kis angolos lakóházak is voltak odabent. Igen hangulatos volt.

Származási hely: 2009.08.09.london

A gond az volt, hogy alig maradt időm. Így először is a koronaékszereket néztem meg. Sajnos itt fényképezni nem lehetett. Sőt, egész Londonban, szinte semelyik igazán érdekes résznél nem lehetett fényképezni. Ami fényképem belülről van épületekről, az sokszor tilos volt. Bizonyos esetekben viszont nem is akartam és nem is nagyon lehetett megszegni a tiltást. A koronáknál például iszonyatosan figyeltek, és rögtön vittek volna a Towerbe.:)

Származási hely: 2009.08.09.london

Mindenesetre láttam az összes koronát, és a világ három legnagyobb gyémántját. A svédeknek, dánoknak és angoloknak is sok koronájuk van. A mi szent koronánk az egy eléggé egyedi dolog, és talán emiatt kötődik hozzá olyan dogmatikus nézet, mint a Szent Korona tan. Az angoloknál elképzelhetetlen lenne, hogy egy koronához ennyire ragaszkodjanak. A király(nő)höz inkább: "God save the king", bár ők is lefejeztek egyet.

Származási hely: 2009.08.09.london

Egyébként arról szó sincs, mint a svédeknél, hogy majd mindegyik királynak volt koronája, hanem van benne rendszer. Tehát néhány korona szakrális rendszeréről van szó. Így például koronázó korona, meg a parlament megnyitásakor használt, és az anyakirálynő koronája. Vagy van kirélynéi és királynői korona is, mert ezek különböző posztok. Akit érdekel, nézze meg! Meg a gyémántokat is.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Tower ezek után már zárt be, így semmiféle börtönös, kínzásos dolgot nem láttam. A fontosabb dolgot megnéztem, a populárisat kihagytam. Még el lehetett időzni a külső Toweren belül, a belső Toweren kívül.

Származási hely: 2009.08.09.london

Más dologra sem volt időm, szóba jöhetett volna még a Monument vagy a Tower Bridge, de hát ezeket nem értem el. Viszont lehetett még tenni egy hajós városnézést, és ez is benne volt a London Cardban. Ez így nagyon jól jött ki, mert minden más zárva volt, és egyébként is, naplementében, kicsit sötétedés közben igen érdekes a Temzén hajókázni. Szóval nagyon sirály volt. (Tényleg, sirály nem volt, vajon miért?)

Származási hely: 2009.08.09.london

Itt fordult elő másodszor, hogy az angolok önző, törtető, öntudatos oldala előjött. Ahhoz, hogy fényképezzek, fel kellett állnom. Az egyik rám szólt, hogy rátámaszkodtam az ülésemre, és félig állva ültem, hogy ne kelljen folyton felállnom. A másik meg azért szólt, hogy egyáltalán felállok, és eltakarom a kilátást. Hát bent ültem a hajó közepén, állva legfeljebb több eget takartam ki, és csak egy ici-pici sávot. De neki úgy látszik, joga van a teljes képernyőhöz, és ezrét szólni képes. Egyébként mások is felálltak fényképezni, és végül ő maga is, nem tudom, mit ugrált.

Származási hely: 2009.08.09.london

Egyébként nagyon jó rálátás volt sok érdekes épületre, és sok érdekes fényképet csináltam. A hidakból sok volt, valamelyik érdekes volt, valamelyik nagyon ronda. Néha pedig igazán a Temzéről nem lehetett jól látni valamit. A Monument például alig látszik egy pillanatra, és a St Paul katedrálisnak is csak a teteje.

Származási hely: 2009.08.09.london

A hajó a Westmisterhez érkezett, azaz a parlamenthez, és az óratoronyhoz. A Big Ben ugyanis az óratorony nagy harangja, és nem maga a torony. Persze mindenki a tornyot is úgy nevezi.

Származási hely: 2009.08.09.london

Egyébként a London Eye itt van a parlament közelében. De ez nem volt ingyen, és nem volt rá időm. Egyébként számos más helyen körbe nézhettem a városon, így nem volt értelme oda menni. És ki tudja, nyitva lett volna-e még. Igazából eszembe se jutott odamenni.

Származási hely: 2009.08.09.london

Mit tehettem még aznap? Hát a Downing Street 10 mindenképpen, és sétálgatni a környéken. Ahogy mentem el a parlamenttől, egy helyen nagyon jó kis fényképezős hely volt, nem magyarázom, a fénykép mutatja, hogy mi volt a jó benne (ld.első fénykép).

Származási hely: 2009.08.09.london

Nem volt pontos London térképem, a London Cardhoz adtak egy brossurát, abban volt egy, de a Downing Street-et megtalálni nehéz volt. Elég nagy kört tettem, de minden roszban van valami jó: legalább sok mindent láttam még.

Származási hely: 2009.08.09.london

Először is a St James Parkot, ami önmagában is érdekes, másrészt egy kis házacskát, ami tényleg egy kőhajításra van a parlamenttől, és mégis olyan, mintha egy mocsár szélén lévő kis parasztház volna. Igen idilli, van Goghnak milyen jó lett volna. Vagy milyen funny volna, ha itt lakna a miniszterelnök. Kivételesen szerencsés is voltam, hiszen egy mókus pont beállt fényképezni. Turistákhoz edződött mókusnak nézett ki.

Származási hely: 2009.08.09.london

Szóval Downing Street sehol, helyette belebotlottam egy oszlopba, ami nem Nelsoné volt, aztán még egy diadalívszerűségbe, aztán a Traffalgar Square-ra jutottam, ahol már ott volt az igazi Nelson-oszlop.

Származási hely: 2009.08.09.london

Ezek után pedig visszafordultam, és csak megtaláltam a Downing Streetet. Én azt gondoltam, hogy ez egy normális kis utca, és a miniszterelnök egy angol társasházban lakik. Én azt képzeltem, hogy valamelyik miniszterelnök egyszerűen ott lakott, és aztán az lett a rezidencia. Volt valamilyen video is, ami nekem ezt a benyomást keltette.

Származási hely: 2009.08.09.london

Hát nem, a Downing Street nem is igazi utca. Nincs is kiírva. Egy nagy minisztériumi épület van, és persze őrök, meg kordon, meg minden. Nem igazán érdekes.

Származási hely: 2009.08.09.london

Mi maradt még? Lehetett volna bóklászni a londoni éjszakában, inni, szórakozni. Csak hát az a holnapi városnézésbúl veszi el az időt. Elmentem a Gherkinhez. Arra gondoltam, hogy azt is meg kell nézni, oda nem kell bemenni, tehát este is megnézhetem.

Származási hely: 2009.08.09.london

A gond az volt, hogy nem tudtam, hol van. És a nevét sem. Olyan nehéz megjegyezni. Szóval kérdezősködtem, de hát körbe kellett írnom, mit keresek. Ráadásul az angolok nem is tudnak igazán angolul. Mindenféle akcentussal beszélnek. Indiai, arab, afrikai. No meg brit. Hát milyen angol az? És ők is nehezen értenek meg engem. No egy kicsit túlzok, alapvetően nem volt nagy probléma, de kicsit meglepődtem, főleg azon, hogy ők mennyire nem értenek engem.

A Gherkinhez vissza kellett menni a Tower Hillhez. És még ott sem láttam, mert éjjel volt. Nem olyan nagyon nagy ez a ház, nem magaslik ki annyira a környezetéből, mint például az Eiffel-torony. Az Eiffel-toronyhoz messziről oda lehet találni, mert látod. A Gherkint nem. Pér utcával előtte láttam csak meg.

Származási hely: 2009.08.09.london

Fényképet elég nehezen tudtam készíteni a sötétben, de azért így is érdekes téma. Nagyon tetszik a torony, és ami még tetszett, mint fotós téma, az az, hogy ott van mellette egy 12. századi templom. A 21. és 12. század egymás mellett igazán érdekes konstelláció.

Származási hely: 2009.08.09.london

Ezzel a történelmi képpel zárom is ezt a napot.

Származási hely: 2009.07.16.augustcomte

Hát, reklamáltak, hogy nem írtam semmit. Nem történt semmi különös. Történtek apróságok, és vártam, hogy összegyűljön annyi, amiről a köznek is írni érdemes, de közben annyira a kedvem nem jött meg az íráshoz. Mindenesetre kedv ide vagy oda, azért lassan történt pár dolog, amiből egy bejegyzéshez elég történés és fénykép jön össze.

Még a múlt héten volt egy barbecue az intézetben. Azon a héten lekapcsolták a menzát, hiszen "mindenki" elmegy szabadságra. Ugyanakkor a szabadság inkább ezen a héten kezdődött annak a "mindenki"-nek. Valójában azért most is van pár ember a munkahelyen.

Származási hely: 2009.07.30.barbecue

A múlt héten mindenesetre sok ember még volt, de menza már nem. A menza hiánya egyébként kényelmetlen, mert be kell vinnem valamit enni, ahhoz meg le kell menni a boltba. Ráadásul közel sem olyan jó ebédet lehet venni. Jobb lesz főzni, amihez kell egy műanyag doboz, hogy bevigyem. Van egy fagyim, aminek a doboza az ilyenhez ideális, de még meg kell enni a fagyit belőle. Persze vehettem volna ilyen dobozt, de az is körülményes. Na, majd jövő héttől főzök.

Származási hely: 2009.07.30.barbecue

Na a barbecue olyan volt, hogy az intézet fizette a húst és kenyeret, és sokan sokféle dologgal hozzájárultak. Sajtokkal, tortákkal, sütikkel, gyümölccsel, itallal. Vittem két vörösbort, egy marokkóit, és egy Chinonit. Chinonit azért, mert ott voltam. Marokkóit azért, mert olyat még nem ittam. Merlot volt, és persze nekem nem különbözött a villányitól.

A grillezésnél sokat ettem, tehát finom volt, csak hát az ember nem állja meg, hogy ne egyen túl sokat. Még másnap délre is az volt egyébként az ebéd, mert eltették, és megint szóltak mindenkinek, hogy van maradék. Rendesek.

Származási hely: 2009.07.30.barbecue

Egy brazil sráccal beszélgettem, meg egy kicsit a munkatársaimmal, akik most kivételesen ott voltak A közvetlen munkatársaim egyébként túl passzívak általában. A brazil sráccal egyszer beszéltem ebédidőben is. A külföldiekkel jobban lehet beszélni. Sajnos egyébként tud franciául, tehát nem annyira angol orientált. Hát ez itt egy kicsit gond, hogy aki tud franciául, az a franciákhoz közelebb van, mint én.

Még régebben történt, igazából a Tour előtt, hogy egy szerdai napon egészen korán bementem Párizsba. Régóta tudom, hogy a Monsieur-le-Prince utcában van egy Comte-szoba. Azt is, hogy ingyen meg lehet nézni, szerdánként, de ehhez időben be kell menni.

Származási hely: 2009.07.16.augustcomte

Mindezt elég nehéz megtudni, mert ott a helyszínen van egy plakett, ki van írva, hogy ott van egy Comte társaság, de az nem, hogy mit, mikor és mennyiért lehet megnézni. Bemenni szintén nem lehet, mert egy magánház lépcsőháza, és bejárati kódos, mint oly sok ház Párizsban.

Származási hely: 2009.07.16.augustcomte

De interneten ennek utána lehet járni, tehát tudtam, hogy miért megyek oda. Nem tudom, hogy odakint mit kellett volna csinálni, de a külső ajtón valahogy bejutottam. Lehet, hogy szerencsém volt, lehet, hogy az azért nyitva van. Egyel beljebb már lehet csengetni.

Származási hely: 2009.07.16.augustcomte

Jött egy nő, és tudta, hogy én a a Comte lakást akarom megnézni. Franciául beszélt, és én franciául válaszoltam. Működött a dolog. Egyre többször működik. Ugyanakkor odafent jó lett volna nekem egy angol nyelvű leírás, ami nem volt.

Származási hely: 2009.07.16.augustcomte

August Comte a pozitivizmus megalapítója. Én a neo-pozitivizmus nagy csodálója vagyok, de Comte nem pont ez az irányzat, az ő filozófiájában már jóval több elfogadhatatlant találok. Másrészt nem is ismerem annyira. Nem olvastam Comte-ot, és másodlagos irodalomban is csak érintőlegesen olvastam róla.

Származási hely: 2009.07.16.augustcomte

Így Comte szobája számomra közelebbi élmény volt, mint mondjuk Proust szobája, de Proust lakásában valahogy volt valami érdekesebb dolog. Comte lakása csupán egy normális, Párizsi, 19. századi nagy, polgári lakás. Kicsit a pestiekhez is hasonlít abban, hogy a szobák magasak, bár Pesten magasabbak is vannak.

Származási hely: 2009.07.16.augustcomte

Odabent sok 19. századi, polgári bútor, könyv. Láthatóan egy értelmiségi lakása, és el tudjuk képzelni, hogy Comte itt írogatott szép szorgalmasan, egyik könyvét a másik után. Azt is el tudjuk képzelni, hogy a lakás alkalmas arra, hogy az ember az elmélkedés luxusába mélyedjen. Kicsit utópisztikusan, de azért még valamennyire reálisan. Végül is az orvosi egyetemmel és a Sorbonnal közeli kapcsolatban lehetett itt, és a párizsi kávézók, a művészvilág, és minden itt volt közel. Benne is élt a forgatagban, nem mondhatjuk, hogy nagyon elvonult az élettől.

Származási hely: 2009.07.16.augustcomte

Egy kicsit viszont azt is látjuk, hogy Comte végül is miért írt ennyit, hát egy kissé azért unalmas lehetett ez az élet, hiszen ez a szoba annyira kényelmes, annyira értelmiségi, és viszonylag egyoldalúan az, hogy azért abban van egy jó adag egyhangúság. Azért ennél sokkal színesebb értelmiségi lakást is el tudunk képzelni a 19.századból. Például Victor Hugóé mindenképpen sokkal színesebb és változatosabb volt, több egzotikummal, és kicsit több luxussal is. Balzacé pedig kicsit vidékibb, szegényesebb, de otthonosabb. Ott több emberi melegséget érezhetünk. Bár számomra azért még annyira nem állt közel.

Comte lakása roppant mód hideg, pont olyan, mint a filozófiájáról alkotott képe azoknak, akik kritizálják hűvös racionalitása miatt. Én azt gondolom, hogy azért a filozófiájában több emberi van, de ez az otthon mégis megfelel az előítéletnek. Hát van ilyen is.

Származási hely: 2009.08.03.pascal

Az utolsó dolog, amiről írnék még, az az, hogy szombaton császkáltam egy kicsit a Pantheon körül. A Cluny középkor múzeumát megnéztem közelebbről, de aztán nem mentem be, mert túl nagy sor volt. Meg tudom én azt nézni majd hétközben is. Aztán elmentem a St. Etienne-du-Mont templomba, ahol már voltam, de megint kihagytam valamit. Közben rájöttem, hogy ott van eltemetve Pascal és Racine. Egyiknek se vagyok nagy híve, de hát azért tiszteletünket tesszük náluk.

Származási hely: 2009.08.03.pascal

Hát itt kérdezősködnöm kellett, mert nem találtam a sírt, és megint tökéletesen, francián meg tudtam kérdezni az arra járó illetékes "elvtársat", hogy ugyan már, hol van a sír. Ú meg elmondta, hogy hát az nincs, de van plakett, jobbra, az oltár előtt, és Racinról is. Ezt franciául mondta, és értettem.

Származási hely: 2009.08.03.pascal

Hát meg is találtam ezeket a plaketteket, melyek szerint a két híres ember ott van eltemetve az oszlopoknál, csak sír nincs. Bizonyára feldúlták, átépítették, és nem tudni pontosan. De lehet, hogy feltárták, azonosították, majd visszatemették őket, és csak plakettel jelölték meg a sírt, nem tudom. Ezeket nehéz megtudni, az ilyenről az életrajzok nem szoktak szólni.

Lehet, hogy túlzás is, hogy ennyi sírt nézegetek meg Párizsban.

A Pantheontól a hegyről lefelé jövet találtam egy pár roppant érdekes éttermet. Nem csak kínai és japán van itt, hanem orosz is, és etióp. Hát ennek nem tudtam ellenállni, bementem. Bár a kaja kicsit drágább volt, de aért egyszer mindenképpen ki kellett próbálni. Csirke valamit ettem, nem tudnám reprodukálni a nevét.

Származási hely: 2009.08.03.pascal

A hús olyasmi volt, mint az indiai: szépen megfőzve, vastag, igen fűszeres, erős szósszal. Az érdekes ez a palacsinta-szerű, de nem édes tészta volt. Továbbá az, hogy nyers, fűszerezetlen salátával, paradicsommal tálalták.

Végül pedig az, hogy kézzel kellett enni. Mondjuk kihoztak volna étkészletet, de hát ugyan már, ha egyszer lehet étteremben kézzel enni, akkor tessék már kihasználni az alkalmat!

Származási hely: 2009.08.03.pascal

 Egyébként az éttermet tényleg etiópok vezetik, a berendezés a szokásos, afrikai bútorok: sokfonott, sok természetesebb alakú, fa dolog. Sok kép is volt, méghozzá modern, de afrikai ábrázolások. Sok színnel, szenvedéllyel, és sok emberrel, szexualitással.

Azt, hogy hogyan kell enni, egy vendég mutatta meg, aki szintén etiópiai volt, megkérdeztem. Nagyon jól beszélt angolul, talán egyetemi tanár lehetett, mert űgy viselkedett, úgy beszélt, és a francia beszélgetésből valami ilyet értettem ki.

Kézzel pediglen úgy kellett enni, hogy az ember csíp a tésztából, azzal tunkol, vagy letép egy kicsit a húsból, vagy a zöldségből. Vegülis lehetséges. Azért nekem utána kezet kellett mosnom. A legjobb persze az alsó tészta volt, amelyet átitatott a sűrű szósz.

Erre a hétvégére barátok jöttek Párizsba, és a Tour de France befutója is elérkezett, így semmilyen más programot nem terveztem, hiszen ez a kettő teljesen kitöltötte a szombatot és a vasárnapot is.

Laci írt pár nappal előtte, hogy a hétvégére Párizsba jönnek Eszterrel, és sörözhetnénk egyet. Ennél jóval több lett a program, hiszen az egész hétvégét együtt töltöttük. Lehetett volna nagyobb is a társaság, hiszen Rita is bejelentette érkezését. Ez esetben a fél sítábor együtt lett volna Párizsban, ami nem semmi, csak Rita végül lemondta a programot.

Laciékkal szombat délelőtt találkoztunk, a Gare du Nordot javasoltam, hiszen ők a Charles de Gaulle-ról jöttek be, a Luxembourg környékén laktak, és Laci azt a környéket estére akarta hagyni. (Majd meglátjátok, mi lett ebből.:)

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Próbáltuk úgy szervezni, hogy olyan helyekre menjünk közösen, ahol még nem voltam, vagy szívesen megyek. Végül sehol nem kellett unatkoznom, egyedül az Eiffel-toronynál várakoztam. De addig ne fussunk előre!

Például már a Montmartre-on is volt újdonság, nekem ugyanis a Lapin Agile teljesen kimaradt. Hiába jártam sok helyen a közelben, véletlenül nem bukkantam rá, eleddig pedig sehol nem olvastam róla. És senki nem szólt nekem. Pedig híres, elsősorban a montmartre-i festők és költők mulatóhelye volt. Egyébként egy roppant mód idilli, aranyos kis bár, és igen vidékies, színes házacska. Olyan, mintha csak egy szőlőpréses tanya volna, ahol esetleg adnak el egy kis bort. Egyébként Montmartre egyetlen megmaradt szőlője ott van, és lehet, hogy valóban ilyen funkciója volt azelőtt.

Tehát a Montmartre-ra már érdemes volt elmenni. Utána lementünk a Moulin Rouge-hoz, majd pedig átmetróztunk az Assembly Nationale-hez, de igazából a Musee d'Orsay-be tartottunk. Ez volt a leginkább "must see" hely, amelyet én eddig szándékosan kihagytam. Ideje volt végre elmenni.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A múzeumban kellemes meglepetés volt maga az épület belső. Tudtam, hogy pályaudvarból lett kialakítva, de azért ehhez képest meglepett. Főleg, ahogy belép az ember, a grandiózus terem, teli emberekkel, szobrokkal, az lenyűgöző. Az ember első benyomása, hogy ez valamilyen utópia, egy ideális városról, amelynek fő terén az emberek művészi alkotások között sétálgatnak. Akár csak egy kissé művészi sci-fiben. Miután az ember felocsúdik ebből a varázsból, azon gondolkodik, hogy hol vannak a festmények.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Az első emelet kézenfekvő, hiszen középen inkább szobrok vannak, és látszódnak a szélen a folyosók, termek, ahol a képek lehetnek. A brossúra szerint második és ötödik emelet is van. A második emelet kérdéses, az ötödik pedig elképzelhetetlen. Azt ugyan könnyen el tudjuk képzelni, hogy be lehet osztani a csarnokot emeletekre, és fel is lehet menni ezekre, lépcsők látszódnak, és valamilyen kis folyosókat is el tud képzelni az ember. De képeknek való nagyobb térségeket nem lát.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Valójában a második és ötödik emelet valóban kisebb. De azért ott is elég tekintélyes kiállítások vannak. Igazából még sok kis termet sikerült eldugni a csarnok oldalában. Az ember azért leginkább a híres impresszionistákért jön ide, azokat keresi. Az első emeleten bár van Monet is, de még várjuk az "igazi" képeket. Ennek ellenére mi végigmentünk, és talán túlságosan is alaposan néztünk meg minden egyes tervet, legalábbis Laciék érdekeihez képest, hiszen őnekik még olyan sok mindent kellett megnézni. Én eltölthettem volna az egész napot is a múzeumban.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Szóval lassan azért elértünk Van Goghoz, Renoirhoz, Monet híresebb képeihez is, és Toulouse Lautrec-hez is. Lautrec Eszter kedvence, ő arra várt igazán, mi meg kissé cukkoltuk, mert nekünk annyira nem tetszenek a képei. Tényleg számomra valahogy nyugtalanító, negatív, nem szép, és annyira nem is érdekes. Részben Van Gogh is ilyen, de neki van olyan képe, ami tetszik. Monet többnyire szép, de nem annyira érdekes. Számomra Renoir az, aki elég esztétikus is, és ugyanakkor egyedi is. Persze csak az impresszionisták közül. Egyébként Csontváry és Dali tetszik leginkább.

Végül egyébként elég sok Monet-t láttunk, pár Renoirt, Lautrecet, van Gogh-ot, de ezekből kevesebbet, mint amire számítottam. Arra nem gondoltam, hogy hát persze, van Gogh-nak nagyon sok képe Amsterdamban van, és ott láttam is.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A múzeum után egy kis séta következett a "pesti" belvárosban, ahogy én hívom. Lacival végig azon vitáztunk, hogy ez így van-e. Az én érveim, hogy a Parlament a pesti oldalon van, a Sacre Coeur, a Montmartre és a Louvre a budai oldalon megfelel a hegyeknek, a várnak, és mondjuk a Mátyás templomnak. És a Szajna folyása is nekem felel meg. Az ő érve, hogy a Champs Elysees az Andrássy út, és a Diadalív a Hősök Tere.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Nos tehát mi a Saint Germain des Pres körüli részen sétáltunk, és ebédeltünk is. Most volt először, hogy Párizsban egy jó helyen francia étteremben francia kaját ettem, és bort is rendeltünk, tehát igazán hangulatos ebéd volt. Cikória is volt benne, ami Eszternek nem tetszett. No de hát, aki igazán francia kaját akar... Hát erre kellenek a látogató ismerősök, mert magam azért nem szoktam ilyen helyeken üldögélni.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Aztán csak elmentünk a Louvre-hoz is. Eszterrel valahogy szóba került, hogy a Szépművészeti Múzeumot hasonlítottuk a Louvre-hoz és a Musee d'Orsay-hez. A Szépművészetinek sikerült Magyarországon az utóbbi időben profizmust és magas színvonalat elérnie. Volt a műcsarnokban is jó kiállítás, ne feledjük! És valamikor olyasmit olvastam, hogy a Louvre-hoz hasonlóan a Hősök terén egy modern lejáratot építenek, és lesz a föld alatt átjáró, kiállító-termek is, és bizonyára valamilyen a piramishoz hasonló építmény is.

Aztán a Marais negyedbe mentünk tovább, a városházát érintve, ahol egy fesztivál volt, és ott egy kicsit pihentünk. Ők tequilás sört ittak, én nem vettem, de ismerem, és jó, ajánlom mindenkinek.

Aztán tovább mentünk a zsidó és homokos negyeden át egészen a Vosges-ig és a Bastille-hoz is. Se a zsidókkal sem a homokosokkal kapcsolatban nem volt semmi különös. Sehol semmi homok nem volt. A Bastille túloldalán, mint már tudom, hangulatos, és olcsóbb helyek vannak, ott söröztünk egyet. Laciéknak volt Párizs Cardjuk, amiből sokat nem használtak, hiszen sokat sétáltunk. Így sem metrózás, sem múzeum nem volt annyi. Egy ilyen kártya akkor éri meg, ha az ember egyik múzeumból a másikba metrózik. Én pár metrójegyet használtam el, nekem ez így jó volt.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Ezután én hazamentem, mert bizony már késő volt, Laciék még haza gyalogoltak, az Ile de la Cite és a Quarter Latinon át, ami mindenképpen ajánlatos ilyenkor este, csak szegények már hulla fáradtak voltak. Esztert állítólag "úgy kellett hazacipelni".

Másnap ők elmentek a Notre Dame-ba, és mint kiderült, a Pantheont is belevették. Az Eiffel-toronynál találkoztunk, bár mehettem volna még később is, mert én nem mentem fel a toronyba, csak ők. El is indultam az Etoile felé, mert a Tour de France befutóját el akartam érni.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A befutó nem érinti magát az Etoile-t, tehát a metróból szépen ki lehetett jönni, és a Diadalívet is meg lehetett nézni. Nem volt nagy tömeg, Eszterék később ezt meg is tették. Én pedig a Champs Elysees-en haladtam lefele. A két oldalán kordon volt, és pár sornyi ember állt. Nem volt tehát nagyon sok ember, és lehetett helyet keresni. Találtam is egyet, egy forgó hírdetőoszlop mögött, ami nyilván nem volt annyira kívánatos hely, de igazából a két oldalon ki lehetett látni.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Az hamar kiderült, hogy az út két részre van osztva, és hogy a biciklisek kétszer is el fognak haladni. Sőt, az is kiderült, hogy felfele a másik oldalon, és lefele az én oldalamon. Csakhogy háromkor még semmi nem történt. Vagyis valami igen: a Tour előtt lezavartak egy "május elsejét".

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A legtöbb szponzor feltett sok lányt sok kocsira, kikötözték őket (biztonsági okokból), és ugrálniuk, integetniük kellett. Néha elég furcsa dolgokkal integettek. Az embernek az jut eszébe, hogy a melegfelvonulást ellenzők ehhez mit szólnának. Nyilván sok ember ízlését ez is sérti. Valóban, kissé gyermeteg, erőltetett volt, és felszínes. De ki akarná megdobálni őket tojásokkal vagy kövekkel? Ha párizsi lennék, nyilván nem jönnék ki, vagy csak később, a bicikliseket megnézni. Ezzel el van intézve a dolog, és ugyanez igaz a melegfelvonulásra is.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Ezt úgy kell érteni, hogy felvonultak a szponzorok kocsijai. És ez tényleg olyan, mint régen a május elsejei kocsik, vagy a virágkarnevál Debrecenben. Csak itt minden teljesen műanyag, és több pénz van benne. Több fajta figura, de egyébként kevésbé fantáziadús. Engem annyira nem ragadott magával. Azért a hangzavar nagy volt, feszültségkeltésnek jó volt.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Szegény Laciéknak meg vissza kellett menni, mert indult a gépük. Kiszámolták, de fél négy után tényleg nem maradhattak. Nem tudtuk pontosan, hogy mikor jönnek a biciklisták, de azt lehetett sejteni, hogy ez után. Ők tehát sajnos elmentek.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Az első biciklisek még azután vagy húsz perccel jöttek, tehát tényleg nem lehetett volna megvárni, Nem öt percen múlt. Lekésték volna a gépet. Továbbá az egésznek nem is lett volna olyan sok értelme azon kívül, hogy látták volna, ahogy elsuhan pár biciklis, aztán mennek haza. Mert azért csak megjöttek, és az elsőket természetesen le is kaptam. Aztán elindultam, mert annak nem volt értelme, hogy sok ismeretlen biciklista elsuhanását nézzem még vagy fél óráig.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A Tour, akár csak a Forma-1 vagy egy focimeccs, olyan, hogy igazából az ember a tévé közvetítésből tudja követni. Ha az ember kint van, akkor többet kap a hangulatból, felhajtásból, elmondhatja, hogy kint volt, viszont fogalma nincs, mi van. Pláne, ha nincs képben a biciklizésben, és nem tud franciául, mert a hangszórókból a közvetítés az azon a nyelven folyt.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Az ottlét hangulatát és némi rálátást lehetett ötvözni azzal, hogy az ember keresett egy tévés közvetítést. Például ott van a Champs Elysees-n a Renault szalon. Miközben Alonso Budapesten éppen az első helyen volt, majd drámai okokból kiesett, aközben a Renault szalonban lévő sok embert maga a Renault autók nem is érdekelték. Még a Forma-1-es példány sem. És a tévében sem a Forma-1- volt, hanem bizony a Tour. Na jó, valószínűleg addigra a Hungaroringen már éppen befejeződött a futam, és azt bizonyára nyomták azon a vásznon, ahol most a Tour közvetítése ment. De addigra már mindenki ezt nézte, és az eladók igazából ezt tudomásul is vették.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Eddigre azért elfogott a hangulat, mert az azért mégiscsak jó dolog, hogy benne vagyunk a tévében, hogy a tévében ott forog a Diadalív, amit helikopterből vesznek, és a Champs Elysees ott van a képernyőn, én peddig tudom, hogy valahol ott vagyunk, illetve a biciklisek, akiket mutatnak, itt suhannak el az ajtó előtt.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A suhanás is hangulatos. A biciklis csoportok sebessége hihetetlen, és aztán jönnek még a kísérő autók csoportjai is. Lassacskán arra voltam kíváncsi, hogy hol a cél. Elsőre azt gondoltam, hogy hát áthajtanak a Diadalív alatt. Persze azt nem lehet, hiszen "ott fekszik a névtelen katona". Akkor gondoltam, hogy előtte van a cél. De nem, hiszen az Etoile előtt visszafordulnak a versenyzők.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A tévé mutatta, és próbáltam követni őket. Visszamennek a Concorde-ra, és még mindig nincs cél. Aztán A Tuileries mellett, aztán be az alagútba, fel, vissza a Tuileries másik oldalán. Ezek körbe körbe mennek. Esett le nekem. Sehol semmiféle cél nem látszódott, akármeddig is követte a kamera a csoportot. De a látvány grandiózus volt: a Louvre, a Tuileries, a Champs Elysees, a Diadalív mind ott forgolódott a képernyőn. A legjobban nekem az tetszett, amikor a Concorde-ról mutattáka bicikliseket úgy, hogy az obeliszk csúcsa fölött néztek el.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Akkor megértettem, hogy a cél előtt sokszor körbe mennek, mint ahogy a maratoni futók is a stadionban a végén tesznek pár kört. Az emberek végül is had lássák a versenyzőket párszor! Közben leértem a Clemanceau-ig, és nem lehetett tovább menni. Egy óriási kivetítő volt, és onnantól lefele ugyanolyan lelátók voltak, mint július 14.-én. Lehet, el se bontották őket.

Ekkor már sejtettem, hogy a itt lesz valahol. Csak nem láttam sehol sem nagy félkör ívet. De úgy volt, ahogy sejtettem. Már nem mozdultam innen, néztem a kivetítőn az eseményeket. És bizony mutatták, hogy közeleg a vég. Végül Cavendish befutott, és láttam, hogy bizony a Concorde felől oda fut be, ahol mi vagyunk. Ha a tömeg felett elnéztem, láttam is elsuhanni a biciklistákat.

De azért furcsa, hogy valami ott történik pár méterre, és inkább a kivetítőn látom, mint élőben. Élőben a kiabálásokat, a tömeget, a hangulatot érzékelem.

Ezek után lassan haza is mehettem, vagy várhattam is egy kicsit. Az bírt maradásra, hogy nagyon gyorsan díjátadások voltak. Meglepően gyorsan. Én ahhoz vagyok szokva, hogy a legutolsó kis góversenyen is egy fél órát kell várni az eredmény-hírdetsre, itt meg tíz perccel Cavendish beérkezése után már el is kezdték. Lehet, hogy a lassabb biciklisták még ott köröztek körülötte, nem tudom.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A pódiumot is éppen, hogy láttam, Cavendisht, Armstrongot és Contadort is láttam, igaz, háttal álltak, a Concorde felé. De azért jó volt ott lenni.

Még aztán vártam, hátha eloszlik a tömeg, és a pódiumhoz lehet férkőzni. Furcsa módon nem voltak ingyen-vécék, így elmentem kávézni egyet az egyik közeli kávézóba. Gondoltam, ráérek, pihenek egy kicsit, ejtőzök. Mikor esne jobban egy kis kávé és nézelődés egy étteremben az események közelében?

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Amikor visszaértem, a sok ember még ott volt, a kordonok még álltak, a pódium meg már sehol. A csapatok lassan elhúztak, csoportokban, ekkor lehetett őket szépen látni, akit ez érdekelt.

Végül is még utána lehetett egy jó kis after-party pikniket csinálni, ha az ember társaságban van. Én visoznt már egyedül voltam, inkább elindultam haza. Hazafele még egy kellemes kis élmény ért, a Clemanceau állomás egészen szépen van kidíszítve, és itt még sosem jártam.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

És mivel az én képeim nem túl szépek, és jók, viszont abszolút valósak, ezért aki szép és grandiózus képet akar kapni, annak a interneten bőven vannak anyagok, például itt.

Azon gondolkodtam még, hogy nálunk is lehetne Tour de France. A Tour de Hongrie név nem jó, mert nem is igazán eredeti, meg a franciául beszélőkön kívül ki tudná, hol van Hongrie? Az amerikaiak nagy részének Budapest és Bukarest megkülönböztetése is nehéz, és ne beszéljenek nekik franciául! A Tour of Hungary nem elég fantáziadús, nyilván valami eredetit, hiteleset kell kitalálni.

Az elején mindenképpen egy olyan versenynek kell lennie, amely magyaroknak szól. Nem várhatjuk, hogy ide jöjjöenek a nagyok. Lehetne valamilyen túra, amely tényleg körbe megy Magyarországon. Mondjuk Budapestről indulva át a Mátrán, Bükkön, Zemplénen, aztán Szabolcson, a Hortobágyon, le Szegedre, át a Kiskunságon, Pécs, Somogy, Őrség, Alpokalja. Aztán vissza a Bakony felé, Tihanyon át, Vértes, majd be Budapestre megint. A végén a Hűvösvölgyön és az Alagúton át az Andrássy-n a Hősök terére érkeznének.

Később, amikor nemzetközivé válik a dolog, akkor az alföldi részekből ki kell hagyni, hiszen a hegyi szakaszok az igazán érdekesek a tévében, és elég kihívást jelentenek a jobb versenyzőknek. Ekkor ki lehetne terjeszteni a versenyt Kárpátok-Alpok versenyre is.

Ne essen senki naív ábrándokba! Ezt megcsinálni nem könnyű. Elsősorban hazai érdeklődés és hazai kezdeményezés kell hozzá. Senki nem csinál nekünk Tour of Hungary-t. Egy olyan dolog van, amiben mi sikeresek voltunk: A Sziget. De ne feledjük, az is egyetemisták kis fesztiváljaként indult. Magyarok csinálták magyaroknak. Kérdés, hogy magyar biciklisták megcsiálnák-e, és érdekelne-e elég sok magyar embert. Félő, hogy nem.

Végül egy érdekes kép, amelyet Tours-ban készítettem, és a Párizs Tours bicikliverseny plakátjának tűnik. Csak szójáték lenne az egybeesés, vagy van köze a Tour de France-hoz?

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans