Île-de-France

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Nemrég találtam rá arra az információra, hogy Vincent van Gogh-nak is van háza Párizs közelében. Szerintem beírtam a keresőbe, hogy "van Gogh maison". Van Gogh meg hát csak úgy eszembe jutott Monet után.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Amsterdamban voltam a van Gogh múzeumban, de az egy igen tágas épület, és tele van a festményeivel, de más semmi. Ott tényleg ott vannak a híres festményei. Az egyik napraforgó is.

Szóval itt Auvers sur Oise-ben van van (:) Gogh ház. Oda pedig kilehet jutni, és még azt is megtudtam, hogy reggel van egy közvetlen vonat, este pedig vissza egy. Mindez a Gare du Nord-ból, ami egy RER megálló. Ha tehát ki tudom tölteni a napom, akkor egészen kényelmesen meg tudom tenni az utat.

A Gare du Nordon a jegyet rutinosan megvettem. Igen ám, de ez most olyan RER jellegű kis jegy volt, és a vonat sem Ter vagy TGV. Sikerült megérdeklődnöm, hogy merre van az a vonat, és a jobb oldalon, szélen indult egy pár vonat külön szekcióban. Ide ugyanolyan kapun át kellett jönni, mint az RER-re, ami érvényesítette a jegyet. Ez jó, a jegy érvényesítése meg van. Viszont ha rossz helyen járok, akkor szívás. A 36-os vágány menetrendjében meg is találtam, hogy itt indulnak az Auvers elé menő vonatok, és hogy valóban létezik a közvetlen vonat is.

De vonat sehol, ember sehol, és a kijelzőn sem jelent meg semmi. No, még egy kérdezés az információn, és kiderül, hogy persze nem onnan, hanem a 32-es vágányról indul. Már csak pár perc volt, még jó, hogy megkérdeztem. Ide egyébként egy kézzel írt kis papírfecni volt kitéve, hogy ez az auversi vonat. Szép.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Az utazás kellemes volt, figyeltem a tájat. Semmi különös: külváros, vágányok, ipari telepek, kertváros. De hát egyszer járok itt életemben. Hátha mégis elbukkan valami érdekes. Auversig nem. A vonaton sok turista volt, láthatóan mindenki ugyanoda és ugyanazért jött.

Auversben a vonatállomáson rögtön nemvolt kitáblázva semmi, és térkép sem volt. Ez kicsit megakasztott, de a turisták egyértelműen egy irányba mentek. Viszont én azt gondoltam, hogy ordítva vannak az irányok, szóval, hogy fejjel felfele állunk, pedig valójában fejjel lefele.:)

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Nos, a városháza tere jó jel volt, mert tudtam, ott van a ház. A téren ki volt téve egy van Gogh festmény a városházáról. Ez nagyon jó Auversben. Megcsinálták azt, hogy azon festmények közül, amelyeknek beazonosítható nyílt színi helyszíne van a faluban, oda kitették a képet (mármint egy fényképet róla). Ez pedig roppant érdekes a turistának, hogy láthatja, hol készült a kép. Ilyen élményt végül is kevés idegenforgalmi hely tud mutatni.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Én nem vagyok oda van Gogh festményeiért, érdekesek, de nem igazán szeretem őket, nem tudok velük azonosulni. Így csak néhányat ismerek, hogy "ja igen, ez híres". Nekem igazán jó volt ez a nyílt színi tárlat.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A van Gogh ház nem tud olyan sokat nyújtani. Egy fogadóról van szó, ahol van Gogh utolsó éveit töltötte. Itt van egy szoba. Nincsenek festmények, nincsenek bútorok. Van visoznt egy nagyon jó kis életrajz kitéve táblákra, ami azért jól jön. Nekem az meg volt, hogy van Gogh holland születésű volt, ezért is volt Amsterdamban múzeuma. Azt is tudtam, hogy Franciaországba jött, és valahol délen éldegélt. Ennyi.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Hát azt nem tudtam, hogy végül ide jött, ebbe a fogadóba, é ráadásul, hogy öngyilkos lett. Azt gondoltam, hogy mivel idegbeteg volt, megemésztette a betegsége, és meghalt valamikor se fiatalon, se öregen. Valójában bizony fiatalon.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Az a puszta szoba, az a sötét lépcsőház, a kietlen, hideg, zöld színek így mégis csak különös jelentést kapnak. El tudjuk képzelni, hogy az egyébként gyenge idegzetű ember itt miért is lett öngyilkos. A tető alatt, egy kis ablak világánál éldegélt egy olyan szűkös szobában, ahol éppen az ágya, ha elfért. Már a lépcsőház is sötét, csak egy másik tetőablak pislákol bele egy kis fényt. Szörnyű lehetett.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Még akkor is, ha van Gogh egész nap kint volt festeni, és csak este jött haza, aludni. Az öngyilkossága azért rejtélyes, érdemes utána olvasni. Egyrést nyár közepén adta fel, ami érthetetlen. A telet kibírni itt tényleg durva lett volna, de talán elutazott volna.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Mindenesetre adva van egy középkorú ember, aki nem világ-híres festő még, de francia körökben ismert, az impresszionisták nagyra becsülik. Van jövője. Megtalálta saját technikáját. Ami egyébként számomra igencsak a idegbetegség visszatükröződése. A rovátkolt, vonalas, rikító festészete számomra roppant idegesítő. Ez az ember nem véletlenül jött ide:ide tanácsolták, mert vannak itt más festők,és egy orvos, aki a festők barátja egyben. A szomszéd szoba is egy festő szobája volt, aki a tragédia tanúja volt.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Viszont testvére pénzén él, aki festményeiért fizeti a szállását. Ezen a szörnyű szálláson nyomorog pár frankért. Vendégeket biztosan nem fogadhat, jól nem érezheti itt magát. Barátnője tutira nem volt itt. Hogyan is hívhatott volna abba a szobába bárkit is?

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

De vannak barátai, akikkel ha nem veszne össze olyan értelmetlen kérdéseken, mint a festészet, akkor biztos jó környezetet alkotnának. Nem igazán értem, minek kell összeveszni ilyenen Gauginnal. Ha én festő lennék, akkor festenék, ahogy nekem tetszik (költői szabadság). Talán a kritikusok kritikája érdekelne, mert az elismerésük ezen múlik. De nem érdekelne, hogy mit mond egy társam. Fessen ő úgy, én meg így, jól elférünk egymás mellett, legalább van, ami megkülönböztet. Az volna a rossz, ha a barátom is úgy festene, mint én. A fülcimpa levágás meg hát az egyértelműen beteg.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Hát igen, ez van abból, ha a művészek túl komolyan veszik magukat, és azt hiszik, ők igazságot jelenítenek meg. Nos nem, ha úgy fogjuk fel, hogy csak kifejezik érzéseiket, akkor ilyen fülcimpa levágás sem lesz a dologból, meg világnézeti kavarások sem. Ha valaki összezavarodik igazság és művészet témájában, akkor ez lesz belőle. Ha nem tiszta, hogy mire gondolok, itt van egy cikkem erről. És van Gogh mélyen vallásos is volt.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

De lehet, hogy minden művész így van ezzel egy kicsit, muszáj azt hinniük, hogy ők igazat alkotnak, mert ez kell ahhoz a motivációhoz, ami a nagy műhöz kell. Az ihlethez, a tűzhöz. Érdekes egy csapda.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Van Gogh élete sokban hasonlít József Attiláéhoz. Nekem ő járt a fejemben. Mindketten öngyilkosok lettek, mindketten zseniális, rajongott művészek, és egészen hasonló korban haltak meg. Mindkettőjüknek gondja volt a tanulással, és mindketten pszichés betegek voltak. József Attilát messze jobban szeretem azért.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Nemsokára 37 leszek, gondoltam, jövőre öngyilkos leszek. Csak elfelejtettem megfesteni a festményeket. No jó, nem kell komolyan venni.:) Azzal viszont eljátszottam, hogy van Gogh milyen helyszíneket nem festett meg. És én lekaptam egy pár helyet.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Jó, nincs ebben semmi művészet, csak poénkodás. De azért az érdekes kérdésnek tartom, hogy miért festett meg bizonyos dolgokat,másokat meg nem, ami sokkal érdekesebb témának tűnik. Na jó, tudom, ő tudja ezt jobban, de elviccelődhetek ezzel. Például az auversi kastélyt nem festette meg, amiről később szó lesz.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Előbb azonban el kell mennünk a temetőbe, ahol el van temetve ő is, és érdekes módon testvére, Theo is. Szoros kapcsolatban voltak, sokat leveleztek, és ezeket a leveleket most kiadták. Nos, akkoriban ugye nem blackberry-kel mászkált Vincent a mezőn, szóval ezek kicsit jobban megírt levelek, mint egy e-mail.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Theo-n függött az élete, és Theo is szerethette, hiszen melléje temették. Bizonyára azért, mert így akarta, és meghalt egy éven belül. Hollandiában halt meg, de ide hozták, nyilván így rendelkezett, másképp ez elképzelhetetlen.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A sír érdekes. A temetőben itt is sok a romos sír, én büntetném az ilyet, hát bármikor belebotolhat az ember egy hullába. A többi sírtól a van Gogh testvérek sírja kitűnik, mert eleve ikersír, feltűnően két ugyanolyan sír van egymás mellett, mint egy dupla franciaágy. Az egész be van futtatva borostyánnal, nagyon sűrűn, vastagon, puhán borítja a sírt. Egy helyt egy napraforgó utalásként.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Tetszett, nem volt szabad kihagyni. Elég sok turista volt ahhoz, és nappal volt, hogy eljöjjek. Az időjárásról jut eszembe, egész hétvégén igen hideg volt, húsz fok körül, és vasárnap teljesen felhős is. Szombaton jobb lett volna jönni, rosszul számoltam az időjárással. Nem volt meleg, az biztos, és túl hideg sem, csak azért az ember hangulata nem jó,ha nem süt nap. Az impresszionista festőkhöz pedig illett volna egy kis csillogás, a napfény megtörése, szóródása a levegőn, párán, tárgyakon. Szóval egy olyan szép, fülledt, kicsit napos időjárás, amilyen Givernyben volt.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A temetőtől visszafele lehet jönni egy úton, de én azon az elágazáson, amely az egyik festményben szerepel a földútra tértem, amerre nem voltak további festmények, viszont a kastélyhoz vezetett. Közben sok tábla volt, amelyek múzeumokat mutattak, és elmentem a Daubigny ház mellett is, de az zárva volt. Valamilyen konferencia volt. No nem baj, a kastély is jó lesz. Úgy se tudom igazán, ki az a Daubigny.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A kastély igen kellemes, és szép. Itt ebédeltem, a szokás szerint hoztam teát és baguettet meg sajtot. Aztán aludtam a kertben az egyik kőpadon egy kicsit. Napsütésben, és pár fokkal melegebb időben lett volna az ideális, de hát "nem lehet mindig, mindenkinek karácsony".:)

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A kastélyba sokáig haboztam bemenni, de még sok idő volt hátra, csak bementem. Lehetett tudni, hogy az impresszionistákról szól a kiállítás. Végül kellemeset csalódtam, mert igen alaposan mutatták az impresszionistákat és főleg a történelmi hátteret, amelyben ez az irányzat kialakult. Kevés kép volt a kiállításon, sok makett, sok fotó, sok karikatúra. Ezek mind kellettek is, hiszen ahogy a kiállításon olvastam is, az impresszionisták sok negatív dolgot nem festettek, sem realisták nem voltak.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A kiállítás még azért is igen jó volt, mert 4 nyelven voltak a feliratok, és kaptunk audio-guidot is. Ez annyira automatizált volt, hogy amikor beléptem egy szobába, akkor a hangosbemondó franciául mondta a szöveget, voltak videók, nekem meg angolul pontosan szinkronizálva ment. Intelligens volt abban is, hogy rendszeres időnként ismétlődött a műsor, de egyben a belépőket is figyelembe vette. Üresen nem ment az adás, viszont kapcsolatban állt a rádiómmal a központ, pontosan tudta, mikor vagyok bent.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Ezen a kiállításon még ilyen sokáig szerintem nem idpzött, ugyanis mindent elolvastam, és mindent németül és franciául is. Gyakorlásképpen. A németem már nagyon akadozik, muszáj használnom. A franciám meg jön el, kezdem érteni. Egy már elolvasott szöveget legalábbis jól megértek franciául megismételve. A végére lemerült a rádióm, de legalább kitöltöttem az időm a vonatig.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Nos, akkor hadd említsem meg a kiállítás három olyan mondandóját, ami mai szemmel is nagyon fontos.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Az első, hogy III. Napóleon Hausmannt megbízta Párizs újratervezésével. Ez a Napóleon a háborúkban nem volt jó, de Párizs modernizálásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ugyebár végül diktatúrában végződött az uralma, olyasmi módon, ahogy elődjéé.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Ugyanakkor ez az erős hatalom kellett is a város átszabására: rendeletileg oszlatták el a kesze-kusza középkori negyedeket. Ez fontos a forradalmak alakulása szempontjából is, de majd erről külön írok. Az impresszionisták szempontjából azért fontos, mert ők az új, tágas sugár és körutakat szerették, a hömpölygő tömeget. Ez volt az a téma, aminek megfestése a pillanat megragadását szükségeltette és elvezetett az impresszionista technikákhoz.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Mai szemmel azért tanulságos a történet, mert folyton zsörtölődünk a modernizációkon, átépítéseken. Láttam egy filmet, hogy Bombay-ben (Mumbai) a gettókat elszámolják, és modern házakat építenek. Az emberek meg nem akarnak belemenni. Ők inkább élnek a mocsárban, mert azt megszokták. Pedig ma többet adnak a kitelepítetteknek, mint Hausmann adott.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Budapesten is zsörtölődnek a városfejlesztési projecteken, a metró építésén, és más dolgokon. Lám-lám ez a történelemben mindig is így volt, és a haladás mindig az emberek jogosnak hitt zsörtölődése ellenére történt. Mindig átgázoltak embereken, de csak úgy juthattunk el oda, ahol most vagyunk. Vajon ma ki mondaná, hogy Párizs boulevardjait, az impresszionista festészetet be kellett volna áldozni, csak, hogy bizonyos emberek a bűzös, középkori,egészségtelen, de megszokott körülményei között éljen?

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A második érdekes dolog az, hogy az impresszionizmust először mennyire ellenezték. A festészetben meg volt a klasszikus technika, meg voltak az előírások témára, ábrázolásra. Az impresszionisták ezt lerúgták: köznapi témákat festettek, az embereket nem klasszikus pózokban jelenítették meg,végül a technikájuk is elrúgott minden előírást. A klasszikus festők követői mindenhol gúnyolták, és ellehetetlenítették az új irányzatot. Ez pedig roppant nagy nehézség ellenére, először roppant szánalmas pénzekért tudott csak érvényesülni. De tárlatokat tartottak és aukciókat, és végül nyertek. Ma egy van Gogh drágább, mint a klasszikus képek az előző századból. Persze Leonardo az más.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A harmadik dolog az, hogy micsoda szenvedésben és robotban éltek ebben a században az emberek. Valakivel beszéltem,és utána néztem, hogy bizony a 19. században dolgoztak a legtöbbet az emberek. Látástól vakulásig. Még  a középkorban sem robotoltak ennyit. Azért elég sokat. Az emberek hajlamosak erről megfeledkezni, és mindenféle naiv, "régen jobb volt" álmodozások röpködnek. Nos nem, emberek,soha nem volt még ilyen jó az emberiségnek, és bizony az emberiség óriásit fejlődött.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Ezt pedig ezen a kiállításon nagyon is keményen érzékeltetik: varrónők, vasalónők, akik napi 16 órát dolgoztak. Bérlakások, amelynek tetején kis zúgokban éltek a szolgálók. Emberek, akik kibérelték mások szekrényeit, hogy abban lakjanak. 6 ágy egy szobában, melyet megosztottak. Durva körülmények. A mai fogyasztótársadalmi jólét, a polgári kultúra ebből nőtt ki, ezek az áldozatok voltak. Jó lenne, ha megbecsülnék az emberek, és nem dobálóznának olyan butaságokkal, hogy "régen jobb volt". Nem, semelyik régen nem volt jobb, és amint az emberek egy kicsit is közvetlenebb képet kapnának erről, akkor belátnák.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

 A kiállítás vége elé térnek rá a vasútra, a turizmus beindulására, ami már a modernizáció gyümölcse. Az impresszionistáknak ez is fontos volt, ekkor rajzottak ki vidékre a festők, akik korábban csak Párizst estették. Bizony, Monet növényektől tobzódó képeinek gyökerei Párizs városában vannak, például a Gare Saint Lazare-on.

Szóval az egész kiállítás egy roppant mély nyomot hagyó élmény volt, nem is az impresszionisták tekintetében, hanem kultúrtörténeti, szociológiai viszonylatokban. Párizs 19. századi történelméről itt lehetett a legjobb képet kapni.

A vonatot ezután szép kényelmesen elértem, de sokat várni sem kellett.  Néhány franciát útba igazítottam én, aki most már sokszor megérti a kérdéseket,és sokszor tudja a válaszokat. A pályaudvaron pedig még egy érdekes antikváriust, egy idilli aluljárót, és egy helyben bizonyára nem szokatlan "művész"-iparost láttam.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Szabadság, egyenlőség, testvériség. Ha egy épületre ez van kiírva, akkor az általában polgármesteri hivatal,iskola, esetleg más hivatalos épület. Nos, tegnap volt szabadság: körbe volt kordonozva a Champs Elysees és a Concorde, volt egyenlőség: ki-ki kivívott pozíciója szerint nézhette a tűzijátékot este az Eiffel toronynál, és volt testvériség, hiszen majd agyontapostuk egymást hazafelé menekülve.

Írhatnám ezt, ha populista, hatásvadász csak azért is zsörtölődő újságró lennék, de hát nem vagyok. Szóval jó nap volt a tegnapi. Sőt, egyszer van ilyen egy évben, és a magunkfajtáknak (legfeljebb egy évet Franciaországban töltő egyének), talán az életünkben egy. Úgyhogy ki nem hagytam volna.

Bár ez azt jelentette, hogy egy hosszú hétvégét nem használtam ki, hiszen a hétfőt is kivették a franciák. Az időjárás egyébként változó volt, így ugyebár, mint írtam, elmentem Monethoz, aztán pihiztem, csak Bures parkjába néztem ki vasárnap. Mivel aznapra rossz időt mondtak, nem mentem sehova. Hétfőn meg tényleg nem volt olyan jó. Szóval az volt a legnagyobb gond, hogy nem is lehetett megmondani, melyik nap milyen idő lesz, mindig a felhő, eső és dögmeleg határán mozgott.

Kedden azt láttam, hogy a dögmeleg nyer, így rövidnadrágba indultam neki, amit 17 óra körül kezdtem megbánni, de végül nem lett semmi gond. Az elején mindenesetre elég meleg volt, és nyerő döntésnek bizonyult.

Bastille napkor Párizsban sok helyen van valami, de a Bastille-nál nincs. Legalábbis én nem tudtam ilyenről, és ha volt, arról lemaradtam. Én azért minden évben kormányzati pénzből felépítenék egy mű Bastille-t amit meg lehetne ostromolni, és földig rombolni. Lehetőleg Sarkozy képeket aggatnék ki rá. Idén. A népnek az ilyen jót tesz.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Nos, tehát gondoltam, elmegyek én a Champs Elysees-hez, az "arisztokrácia" sétányára, amely arisztokráciát a forradalom a guillotninra küldött (ejnye, már megint ez a populizmus:), mert ott van valami felvonulás. Hát a katonai menetből csak a maradékot kaptam el a Madeleine környékén. Nem baj, azért a felhajtásból és a pódiumokból, no meg az utóízből össze lehetett rakni, milyen lehetett a főfogás: jó nagy felvonulás pódiumok előtt, sok politikus szeme láttára. Akárcsak május elseje.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Azért a Champs Elysees így felzászlózva nem volt rossz, és a szabadságról mondva, a francia rendőrök a kordonozást lazán vették. Szervezett anarchia módjára azért sokan sokfelé kóbászolhattak, és olyan is volt, hogy a Concordon a kordonon belül egy csomó turista várt, amíg az utolsó diplomáciai kocsi még elhajt. Egyébként nem tudom, hova jöttek, mert kordonvolt előttük a tér szélén.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Az ilyen felhajtások egyik mellékterméke, hogy van egy cosmó vécé kitéve, gy az Elysees melletti parkban az ember kényelmesen, és lazán teázgathatott a magával hozott flakonból. Aztán elindultam felfele, hiszen az Eiffel arrafele van. Megnézzük ezt a Champs Elyseest még egyszer, ha itt vagyunk. Találtam is olyan dolgokat, amiket nem vettem észre, no meg sok katonát, akik ilyenkor úgy gondolják, hogy feltétlenül sörözniük kell egyet, ha már így összegyűltek. Miért is ne. Meg Mc Donaldsozni.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Olyat láttam például, hogy hollywoodosan az utcakőre egy étterem bejáratánál plakettek voltak a filmrendezőknek és színészeknek. Pontosabban egy nagy, amire sok név volt felírva. Akár többször is. No és láttam az ifjú Boris Beckert is. És ha már, azért elmentem az Etoilig is, mert az a pompás francia zászló ott középen mégiscsak más színben tünteti fel a dolgokat. Kicsit kékben meg pirosban. És szerencsém volt, mert egy őrségváltást elkaptam.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Utána kipróbáltam a kölcsönbiciklizőst. Miklósék kérdezték, hogy nempróbáltam-e ki, hiszen fél óránként ingyenes. Igen, de azért regisztrálni kell. De nekem van egy NaviGo kártyám, amit a bérlethez vettem, és soha nem használtam,na most elhoztam. Ez mondjuk csak annyiban segít, hogy nem kell megadnod a részleteket regisztráláskor. A dolog valóban működik, kivéve, hogy 1 euró a napi regisztráció. De utána, ha sikerül fél órán belül mindig lerakni a biciklit, akkor az ingyenes.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Ja, csakhogy ez elég szívbajos dolog. Az embernek néznie kell az órát, és húsz perc után keresni a következő lerakatot. Persze lehet tudni, hol vannak, hiszen mindegyiknél van térkép. Lehetne egyikről a másikra menni, mint a méhecskék egyik virágról a másikra. Vagy lehetne benne GPS. Vagy legalább áram a GPS-emhez.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Na az első menet sikerült. Jó volt. Utána leparkoltam a Champs de March mögött. Pár másodpercen belül voltam. Pihiztem egyet, ittam, ettem, megnéztem a tömeget, amely már ekkor nagyban gyülekezett. Aztán úgy döntöttem, hogy megesz engem a kíváncsiság, hogy tényleg ingyenes-e, ha fél órán belül vagyok, de sokat megyek egy nap. Mivel tudja, ki vagyok, ezért a rendszer akár össze is adhatná. Másrészt viszont miért ne engedélyezné ezt? Elvégre ez rendeltetésszerű használat, és egy euróért, miért ne. Na, gondoltam,elmegyek az Invalides felé.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Ott az utamat állták a katonák, mert persze katonai kiállítás volt. Olyan, mint nálunk is a "vöröshadsereg napján", csak messze több tankkal és helikopterrel. Láttam idegenlégiót,meg az ifjú Che Guevarát.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Ez azért érdekes volt, csak ugye nekem randim volt a következő parkolóval. Nos, nagy nehezen találtam egyet, ami nem működött,és emiatt a vis maior miatt 3 perccel túlléptem a fél órát. Hát ezek után vettem a következő biciklit, és vissza a Champs de Marchoz. De ekkor derült ki, még micsoda szvás lehet a biciklivel, mert hát tele volt a parkoló. És hát nem lehet csak úgy odatenni,mert akkor nem hozta vissza az ember, meg el is lopnák. No akkor tovább, de gyorsan! Találtam egy másikat, az is tele volt.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Na ekkor kezdtem aggódni, mivel az emberek meg csapatostul tódultak az utcán az Eiffelhez. El tudtam képzelni, hogy hetedhét határon nincs szabad bicikli-tároló, és a legközelebbi üres hely, az a Defense-nél van. Na, itt először néztem meg a térképet, hogy hol van a következő parkoló, és szerencsére abban volt üres hely.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Hát az emberek meg tódultak rendesen az utcán, de még rendesen világos volt, nem aggódtam. Így megáltam egy gyrosos-pizzás-falafeles mindenféle junkie food helynél, mert annyira fájt a fogam valamire. Egyébként reggel meg rántott húsos vagy májas szendvicsre éheztem meg nagyon, afféle utasellátós típusra, de hát itt olyat nem lehet kapni. Lám, hogy az egyszerű, sőt utált kis dolgok mennyire hiányozhatnak, és luxiusszámba mehetnek egy másik helyen. Ugyebár az egzotikum relatív.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Na de arab kaját szerintem Párizsban nem érdemes enni, mert ez sem volt valami jó, meg már korábban sem volt kellemes élményem vele. Mondjuk ez most kicsit jobb volt, mert az előző üres sült krumpli volt húsos szendviccsel, és csípős szósszal. Ebben volt csicseriborsó, meg kis saláta, de a sült krumpli ugyanaz, a tányérra csak úgy oda...

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

No a Mars mezőn meg sok ember volt már, de még a koncert is lassan kezdődött. Megérdeklődtem, a tűzijáték fél tizenegyre vagy tizenegyre változó. A rendőrök is ellent mondtak egymásra. Na, reméltem, hogy inkább korábban.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Hát hoztam magammal törülközőt, füveztem egy kicsit, elmentem vécére, megint vissza a fűre, járkáltam, gó-feladványokat oldottam meg (ilyen könyvet hoztam). Néztem a kosarazós néger és kevésbé néger gyerekeket.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Vettem két sört, ott, ahol Mikivel és Dáviddal előtte vettünk. Most messze több ember volt, de a sör ugyanannyi. Agnes figyelmeztetett, hogy alkoholt nem szabad bevinni, és sok a rendőr. A sok rendőr stimmelt, az alkohol nem. Mindenfele láttam. Egy embert leállítottak, és bevihetett pár üveg töményet is. Ezután nem aggódtam.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Néha petárdázott valaki, ami kicsit idegesítő volt, de távolról sem annyira, mint régen szilveszterkor Budapesten. Aztán láttam, hogy a rendőrök el is kapnak valakit petárdázásért. Na ez az, így kell ezt csinálni. Kint volt még a rendőrökön túl a gendermarie (afféle csendőrség), meg egy nemzeti civil védőszervezet. Megjegyeztem, hogy ezek a Magyar Gárdához képest láthatóan szerény emberek, az egyenruhájuk is szép narancsos, és az embereken is látszik, hogy nem cigányverésért jöttek össze, hanem tényleg rendet tartanak, és csak szép szelíden No meg az is látszott, hogy orvosi esetben is segítenek. Hát szóval ez a különbség egy rasszista, politikai gárda, meg egy tényleges biztonságért tevő szervezet között.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Aztán már nagyon untam a gó feladványokat, de nem volt más. Na jó, sakkoztam is a GPS-szel. Azon is sakkoztam, hogy egész pontosan mikor és hova menjek, ugyanis igazán jól az Eiffel tornyot a központi "csatornából" lehetett látni, de az hamar megtelt. Nem akartam órákat állva állni, nem volt kedvem egy helyben ülni sem, el is zsibbadt a lábam. Végül azt láttam, hogy jobb oldalról jobban látni, mert bal oldalon a fák nagyon eltakarják a tornyot. Viszont a metró az a bal oldalon volt közel. Hát nem baj, a látvány fontosabb.

Elterveztem, hogy én majd jól lelépek kicsivel előtte, és a tömeg előtt elérem az RER C-t, majd a Saint Michelnél átszállok. Ehhez jó oldalon is voltam.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Egyébként ez volt életem legnagyobb szar koncertje. De olyan rossz, hogy komolyan. Egyébként lehet, hogy a legnagyobb is, mert a Szigeten összességében többen vannak, de itt meg többen voltak, mint a nagy színpad előtt. Pogózni nem volt érdemes, mivel valami francia kappan énekelt, és elég hamisan, a hangosítás se volt valami jó. Éppen csak arra volt jó, hogy az ember annyira nagyon ne unatkozzon a gó feladványokkal. A koncertért tényleg kár lett volna kijönni, csak a tűzijátékot kellett megvárni.

Az ingyenvécék egyébként kitartottak, tíz perces várakozási sorral, de nem lettek nagyon gusztustalanok. Vágül ténylge fél tizenegykor kezdődött a tűzijáték. Hogy miért ekkor? Mert ekkorra sötétedett. Hát igen, nekünk augusztus huszadikán már könnyű kilenckor kezdeni, de ezeknek a franciáknak nehéz. A fene, miért július 14.-én jutott eszükbe lerombolni a Bastille-t, miért nem augusztusban. La Fayette-ék ezt nem kalkulálták be.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Közben volt egy kis felhősödés szemerkélt az eső. Esemény volt, csak a hidegtől féltem, de aztán nem lett gond. Ahol büdös van, ott meleg is van. Ahol sok ember van, ott meg nem olyan jó a levegő.:) Na jó, azért a szaggal nem volt baj.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Már a koncert közben is fellövöldöztek néha egy kicsit, de arra sosem voltam felkészülve. Amikor elkezdődött a tűzijáték, akkor persze mindenki felállt, de azt már ki lehetett bírni. Budapesten a Duna-parton több ember elfér, mint az Eiffel torony környékén. Még, ha figyelembe vesszük, hogy a Szajna mentén egy kicsit itt is fel lehet sorakozni. De nem annyira, mint otthon. És nem is folyópartira van tervezve a látvány. No meg Párizs sokkal nagyobb.

Ez a tűzijáték, akár csak a magyar, végülis cirkusz a népnek. Igen sok ember jön ki, a csőcselék, és ez nekik egy nagy szórakozás. Meg a magamfajta csőcselék turistának. Na jó, még sok fiatalnak is. A párizsi a koncert miatt még inkább, végül is egy nagyon kellemes pikniket lehet eltölteni itt. De a többi elem is ott van.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

A tűzijáték azon kevés dolgok egyike, amiben világviszonylatban felvehetjük a versenyt. Nekünk van Európában talán a legnagyobb tűzijátékunk és a legnagyobb könnyűzenei fesztiválunk (gy.k. Szigetünk). A párizsi tűzijáték abban volt jobb, hogy a történelmi események explicitebben markírozva voltak. Konkrétan ki voltak írva évszámok a toronyra. Vetítve. A vetítéssel csináltak egy olyan trükköt is, hogy úgy látszott, mintha a torony ízei kifordulnának, ez jól nézett ki, de nincs róla fénykép vagy video, nem látszódott volna. Végül is a vetítés, a zene több történelmet, több mondanivalót vitt a látványba.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Nehéz jó videókat és fényképeket készíteni, ami szabad szemmel látványos, az kamerával elég sötét. Ráadásul betájoltam a torony mellé egy lámpát, amit nem kapcsoltak le. És megint, ezt az ember intelligens szeme (agya) jól kompenzálja, de a kamera nem. (Erről szólt a doktori disszertációm egyik fele.:)

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Azért van pár jó kép és a videók sem rosszak, mert azokon mozog a tűzijáték, és egy pár kis mozgó fénypont ég a sötétben is látvány. A történelem elejét kicsit elnagyolták, csak francia trikolor, meg Marseillaise volt. Aztán volt egy kis vörös, ami a kommün lehetett. Majd a világkiállítás, és a forradalom száz éves évfordulója. Tudniillik ekkor volt a világkiállítás, és ekkor építették a tornyot. És eredetileg lerombolták volna. Ehhez képest jól tartja magát.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Szóval az nem úgy volt, hogy Robespierre az Eiffel toronyról kiáltotta ki a köztársaságot. Többszörösen sem így volt.

Aztán az Első Világháború volt felismerhető. Többször a torony távirati, rádiós, vagy tévés adótorony jellegét mutatták be, ami jól mutatott a hangokkal, és a felvetített mintákkal, de teljesen visszaadhatatlan kamerával. A Második Világháború megint sok piros tűz és zaj.

Aztán 1968 volt még igen látványos, a hippi zenével, és mintával. Akkor már oldalaztam kifelé. A végén egy nagy durranás volt, egy össztűz, amit hallottam, meg a házak felett kicsit érzékeltem, de akkor már jöttem el. Lehet, hogy volt még valami jelentős évszám, nem tudom. Például a millennium, a foci vébé.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

A tervem kútba esett, mert a rakpart le volt zárva. A tömegóriási. A pamplonai bikafuttatás a párizsi tűzijáték utáni meneküléshez képest semmi. Az RER C most már szóba se jöhetett. Az se, hogy a 6-os metróhoz visszamenjek a tömegen keresztül. Maradt az, hogy kelet felé menekülök, lesz, ami lesz. Itt egy darabon még a GPS-t is használtam, és jól, mert az Invalides-nél azért nem tudtam volna, hol is vagyok. Sötétben nehéz azon az irdatlan nagy téren tájékozódni. Az Invalides nem ismerhető fel olyan jól.

Nagyon kellett (azt is nagyon kellett:) sietnem, mert nem tudtam, hogy mikor megy az utolsó RER B haza, és hogy érek én oda. Ha teljesen az RER-ig át kell vágnom a városon, akkor nem biztos, hogy elérem. Nos, a Varenes volt a reményem, az egy metro, amely ugyan nem visz el az RER-hez, de elvisz valahova. Hova is? A fenébe. Ja a Montparnasse-hoz.

Igen ám, de a metrónál akkora tömeg volt, hogy a lejárat tele volt. Ilyet még nem láttam soha életben. Ehhez képest Buenos Aires semmi nem volt. Elképzeltem, hogy ha a metróig áll a sor, akkor az több száz méteres, és több soros tömeg. Mi lehet ott lent, amikor jön a metro? Mivel nem volt jobb ötletem, azért beálltam a sorba.

Származási hely: 2009.07.14.Quatorze.Juillet

Lassan látom, hogy halad a sor, és akkor jöttem rá, hogy amit elképzeltem, az lehet, hogy túlzás. Valóban, a sor csak a kapuk miatt állt, a kapuk jelentős bottlenecket képeztek, és mögöttük nem volt semmi.

Igazából a metrón még csak nem is a legnagyobb tömeg volt, amit eddig láttam. Az talán a hatos metrónál volt, de annyi eszem volt, hogy a Montparnasse-nél se a hatosra, hanem a négyesre szálltam, az olyan irányból jött, hogy nem volt rajta tömeg.

Így tehát öt percen belül elértem az utolsó előtti RER-t. A következő fél óra múltán lett volna. Mondhatja valaki, hogy ja, akkor minek pánikoltam, akár végig is nézhettem volna a tűzijátékot. Hát, nehéz ezt kiszámolni. Lehet, hogy a sűrűjéből nehéz lett volna kijönni. Lehet, hogy én azért a tömeg előtt jöttem, és később akár fél óra lemaradást is jelenthetett volna öt perc kezdeti késés.

Kárpótlásul itt van a youtube-ról az az utolsó, nagy apokalipszis. Hát olyan, mintha széjjelbombáznák az Eiffel tornyot. Tényleg olyan volt. Ahogy a kamera rezeg,az embernek az a benyomása, hogy eldől a torony.

Ja és, jó, hogy idén jöttem, mert most volt 120 éves a torony. Kicsit nagyobb lehetett, mint máskor. Lehet, hogy az eddigi legnagyobb volt, hiszen 89 óta meg a technika sokat fejlődött.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

Ha az ember meg akar nézni valamit mondjuk Monet-ről, ami nem a Musee d'Orsay, akkor hamar kideríti, hogy Giverny-be kell mennie. Aztán arra is rájön, hogy Giverny-be úgy lehet eljutni, hogy az ember elvasutazik Vernonba. Ez a vonat meg a St Lazare-ről indul. Hát akkor indulás!

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A St Lazzare-ra nekem a Chatelet-nél kell átszállni, a 14-es metróra, amit még soha nem csináltam. Szinte említésre se méltó, csak kicsit még komplikáltabb, mint amit eddig a Les Hallesnél tapasztaltam. Egy jó teszt volna mondjuk titkárnőknek, vagy ügyintézőknek, hogy mennyi idő alatt oldják meg a dolgot, és mennyi segítséget vesznek igénybe. Persze a feliratok követése is elég, de néhol azért érdekes feladat megtalálni a következő táblát. Olyasmi, mint amikor az erdőben keresgéljük a következő turistajelet egy elágazásnál. A 14-es metró egyébként azért érdekes még, mert az állomáson egy kis plexicsőben megy, amelynek külön ajtajai vannak. Nyilván kevesebb baleset és öngyilkosság van így, de csak az új vonal kiépítésénl tették meg ezt a lépést.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A St Lazare-nél bevállaltam, hogy automatából veszek jegyet, amit aztán érvényesíteni kellett. Nem automatásat is kellett volna, csak ez másfajta jegy volt, ezért az automata nem fogadta el. Sok próbálkozás után mutatta meg nekem az ellenőr, hogy egészen balra kell betolni, akkor lepecsételi. Na most már ezt is tudom. Volt egy kis időm, jártam egyet az állomás környékén, és egy igen érdekes Mc Donaldsot láttam.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

Vernonba, ha megérkezünk, nem is kell többet tudni, akármit csinál az ember, végül Monet házánál fog kikötni. Már az állomáson felfestett léptek jelzik, merre van Giverny. Lehet biciklit bérelni 12 euróért egy napra, de most utálom a biciklizést. Egyébként ha azt nézzük, akkor a bicikli árából meg van 10 alkalom, és ha havonta ellopják a biciklinket, akkor ez jobban megéri. Csak mondjuk Buresben nem csinálhatom ezt.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A busz az olcsóbb, hamarabb ott van, igaz, nem használható a faluban további közlekedésre, ott gyalogolni kell. Hasonlóan Vernonban is. Ha biciklit béreltem volna, talán kimentem volna egy kastélyba is, amit így elmulasztottam. Egyébként meg Chateau-kból már volt elég, nem baj.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A biciklivel még egy kis kockázat lett volna az időjárás. Kicsit esős, felhős idő volt, de később kisütött a nap. Ez az időjárás végül is optimális volt, hiszen nem volt dögmeleg, a napfényes, de a felhőkön, párán bizonytalanul megtörő, nagyon szórt fény pedig pontosan jó hátteret adott az impresszionista festészethez.

Giverny a Szajna völgyében van, de nem a folyó mellett, északról dombok határolják, amely dombokról nagy bokrosok futkosnak lefele a völgybe. Tényleg érdekes látvány, mert egy kicsit egyedi, nem tudok hasonlóról.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A falu déli peremén egy nagy parkoló van kocsiknak, buszoknak, és akkora fű övezi, mint ha az argentin pampákon lenne. A falu olyasmi, mint Tihany, csak nincs Balaton, és nem a strand a lényeg. Visszhang helyett meg ott van a művészet. Végül is Tihany s afféle festő-kézműves város. Most jut eszembe, Szentendre még jobb párhuzam, még a folyóvölgy is stimmel, csak Giverny kicsit tágasabb. De a házak drágák, sok a turista, és az egész falu turizmusra rendezkedett be. Van sok galéria, kocsmák, éttermek, ajándékboltok, és Monet háza mellett még egy impresszionista múzeum.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

Azért csak Monet házába mentem először. Ez egy nagy, hosszúkás, nem olyan régi udvarház, és óriási kertje van, ami ugyebár fontos volt már Monetnak is, aki nem csak festészettel, hanem ennek a kertnek a kialakításával is foglalkozott. Ha valaki a virágot szereti, akkor rossz helyen nem lehet.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A házban sok festmény végül is nincs, annyira sokmindent Monetről se tudunk meg. Van pár szoba, amely eredeti bútorral van berendezve, ennek van egy valamilyen hangulata, de azért a 20. század eleje annyira nem egzotikus. Majdnemhogy NDK-s stílusa van. Kivétel, hogy egy japán művész fametszeteivel van tele, japánokról, gésákról, valami hercegről. Monet ezeket gyűjtötte.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

Nyilván emiatt is van itt ennyi japán, a rokonszenv kölcsönös. Látogatóknak legalább harmadát ők teszik ki, ami azért elég nagy arány. Párizson kívül itt van talán a legtöbb japán Franciaországban. És Japánon kívül ez világviszonylatban is bizonyára jelentős sűrűség. No nem baj, jól mutatnak, és érdekes.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

Hátul egyébként is a viz-kert a legérdekesebb, ahol a japán híd van, és egy bambuszos sziget. No meg az a tó, ahol a híres vizililiomok vannak. A sok turista kicsit kerülgeti egymást, lehet, hogy jobb hétköznap jönni ide. Bár a nagy forgalomnak is meg van a hangulata.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A metszeteken senki nem gózott, és a kertben nem volt gingko. Hát nem nekem való ez a hely.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A ház után még el lehet menni a másik múzeumba, amire én nem szántam időt, meg a temetőbe, ahol Monet sírja van. Egyébként az egész családé. Impresszionista kirándulásomat azzal teljesítettem ki, hogy mindenfele benéztem egy kis időre, hogy valami benyomást szerezzek. Több galériába bekukkantottam, egy kocsmába, amely nekem olyan volt, mint egy kanadai kocsma, ami viszont argentin vagy spanyolra emlékeztetett. Aztán egy helyen homokszobrok is voltak. Látszik, hogy sokan próbálkoznak valami érdekes dologgal csábítani ide embereket. Így kell ezt tenni.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A temetőben Monet családi sírban van, semmi különös. A kereszt talán elég nagy. Érdekes viszont, hogy mennyire elhanyagolt, sok nyitott sír van, én csak úgy bírtam odamenni, hogy nappal volt, és nyüzsögtek a turisták. Meg lassan szokom az urnát.:) Volt még egyébként egy sír sok angol zászlóval, mindjárt gondoltam, hogy ezek a hős, felszabadító hadsereg áldozatai lehettek.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A templomtól igazából már Vernon nincs is sokkal messzebb, mint a busz vissza, de hát retúrjegyet vettem. Lehet, hogy egyszerűbb és gyorsabb lett volna innen visszagyalogolni. Különösen, hogy még a Szajna innenső partán is voltak dolgok, amiket meg akartam nézni. No de ha kifizettük a buszt, akkor igénybe vesszük, ha a fene fenét eszik is.:)

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

No nem baj, bebuszoztam a pályaudvarra, főleg, hogy megnézzem a vonatmenetrendet. Ezek után gyalogoltam ki a hídhoz. A másik oldalán Vernonnet és egy érdekes épület volt, egy romos híd hídfőjén. Ez egy nagyon régi híd, amelynek azonban még áll néhány lába. Az épület pedig állítólag malom. Található még ugyanitt egy vár, Tourelles, vagy erőd, amely szintén roppant régi, bár úgy néz ki, mintha modern lenne, olyan simák a kövei. Egyik tornya tényleg új, látszik a világosabb kövekből. De ez azért, mert lebombázták, és restaurálták.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

Mindegyik valamire való francia városnak van egy hasonló katedrálisa, mint Vernonnak, ezt szinte kár megnézni. Van viszont a vernoni oldalon is egy vártorony, és körülötte középkori házak. Igazából ezek a faházak azok, amelyek érdekesek, különösen azok, amelyek kissé különböznek a szokásostól. Mert most már van egy képem arról, milyen a szokásos francia középkori ház: világos, sötétbarna rácsokkal. Aminek más a színe, az érdekes.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

Találtam egy antikvárius-keleti árust, és vettem egy japán dobozkát. Ha valaki japán dolgokat akar venni, akkor Franciaország abszolút ideális neki. Talán még Japánnál is jobb, mert ott talán nincsenek ilyen boltok. Itt viszont nagyon sok helyen található valami japán szobrocska, doboz, lampion, vagy ilyesmi.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A vártorony mellett volt egy újabb de régi, érdekes ház, és itt bizonyos emberek rakétakilövőset játszottak. Nem vagyok benne biztos, de utólag olyan, mintha arabul beszélnének. Vagy csak nem értem a franciájukat?

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

A menetrendet hiába néztem meg, eltévesztettem. Ugyanakkor végül is kiderült, hogy valami általános butaság van itt, mert 17 óra után nem megy vonat vissza Párizsba közvetlenül. Ha rögtön jöttem volna, akkor sem biztos, hogy így visszajutottam volna, és igazán kár lett volna nem megnézni Vernont.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

Így viszont nagyon későn jutottam haza, mert át kellett szállni Mantes-la-Jolie-ban, és még Párizs külvárosában is valahol. Amilyen jó volt a vasutazás kifelé, olyan hülyeség volt hazafele. Igaz, olvasgattam, de azért nem volt valami hangulatos. És sötétedés után értem haza. A szerencsés csak annyi volt, hogy utolértem egy párt, aki pont a hotelbe jött haza.

Egyébként a francia tudásom már kezdem használni. Egy csomó amerikai és japán turistának segítettem visszajutni a civilizációba Vernon mocsarából.:) Továbbá a japán boltban az eladó nem beszélt angolul, szóval ott egész sokat beszéltem franciául.

Végül az íme az én modern verzióm Monet Gare Saint Lazare festményének. Amelyben a Saint Lazare is modernizálódott és a "festés" technikája is.

Származási hely: 2009.07.11.vernon_giverny_monet

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Most vettem észre, hogy el is felejtettem írni a Balzac múzeumról, és az elmúlt hétvégéről. A múzeumot már korábban kinéztem, de ünnepnap volt, amikor ott jártam. Könnyen elérhető a metróval, és Passy-nál ki is van írva, hogy itt a balzac múzeum. Passy egyébként anno egy kis falu volt, úgy vettem ki bizonyos leírásokból. Balzac idejében már a város szélén volt, és a háza valamilyen kerti kis házacska lehetett egy nagyobb palotához. A negyed ma is elég jómódú.

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Kellemes meglepetés volt, hogy ingyen léphettem be a múzeumba, nem tudom pontosan, hogy mi volt az alkalom. Odabent sok korabeli ember képével találkozhatunk, de Balzac dolgozó-szobájával is.

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Aztán, amikor sikerült elvennie, gyorsan megis halt.:)

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Az azért lenyűgöző, hogy hányféle karaktert vett ez az ember valahonnan elő. A szereplők egy része látható karcolatok formájában az egyik szobában. Persze, hogy a karcolat mennyire hasonlít Balzac elképzelésére, az jó kérdés, de az mindenesetre lenyűgöző, hogy valamilyen formában mégiscsak képes volt ez az ember kitalálni ennyi személyiséget. Nyilván valós minták alapján, de ha itt kávézgatott, és írogatott éjjelente, ráadásul bujdosott, akkor azért ez kemény munka lehetett. Jó emberismerete, memóriája, és a személyes karakterek részleteire való emlékezésre való fogékonysága lehetett. (Hú de bonyolult mondat.)

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Szóval Balzac fanoknak érdemes elmenni. Balzac nem fanoknak, mint nekem is érdekes azért. A kert érdekes, furcsa. Egy nagyvárosi környezetben, egy domb oldalán van, és nem mondhatnám, hogy egy kis nyugodt sziget, mert sosem tudod figyelmen kívül hagyni a környéket, de mégis valami más, és érdeke. Üldögéltem egy kicsit a padon, és egy fél francia nyelvleckét meghallgattam Ráértem, és milyen jó dolog ez Párizsban, hogy az ember ráér, és nem rohan a következő látványossághoz. ennyiben más nekem, mint egy turistának, és milyen szép kis luxus ez.

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Annyira ráértem, hogy visszagyalogoltam az Eiffel-toronyhoz a nélkül, hogy bármiféle tervem lett volna. A Champs du Marchon mégis volt valami rendezvény. valami, aminek sok célja és értelme nem tűnt, de le van írva itt. Ha nem a Champs du March jön be, akkor meg kell keresni a "June 17th, 2009"-hez tartozó bejegyzést. Nem tudom, számomra nem derült ki, hogy mi ez, de sok ember énekelt, ezüstös mikrofont tartott a markában, és egy műanyag bevonatos papírt dalszövegekkel. Arra azért rájöttem, hogy a papíron lévő dalokat énekelték. Hát, akármi is volt ez, azért jól nézett ki a Chams du Marchon.

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Kicsit arrébb a végén egy másik zajforrás keletkezett, és Joffre szobránál pár ember gyülekezett. Zene szólt hangszórókból, és nemsokára kiderült, hogy hát ez Michael Jackson. Jól tervezték a dolgot, mert nemsokára az emberek tömege átment oda, mihelyst az első éneklős eseménynek vége lett. Másrészt rosszul, mert a hangerő nem volt nagy, a számok annyira nem a legjobbak, és nem nagyon történt semmi, nem is dagadt a tömeg.

Mindenesetre az angyalszárnyas, aranyhajas emberek jól mutattak a másik rendezvényen is, és végül is akárhogy is nem szeretem Michael Jacksont, volt egy pár pillanat, amikor a körbe szaladgáló emberek egészen hatásosak voltak, és meghatódtam.

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Az utóbbi időszak több érdekes party ideje volt, további emberekkel ismerkedtem meg, illetve közelebb kerültem bizonyos emberekhez, akiket már felületesen ismertem. Ki fog derülni, hogy mire gondolok.

Először a LIMSI-ben volt egy party. Normális munkanap volt, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a tárgyalóban ünnepség van. Ez még nem is volt annyira nagy dolog, máskor is előfordult, például doktori védések után. Egy ilyenre nemrég nem mentem be, mivel nem ismertem az illetőt, és senki nem hívott konkrétan. Egy körlevelet kaptam, de hát azért...

No mindegy, ezen a napon viszont érdekesen zajlottak az események, az épület háta mögött olyan padokat építettek ki, mintha egy oktoberfestet akarnának rendezni. Néhány gyerek is szaladgált az épületben. Volt egy aranyos közjáték: három gyerek odajött az ajtómhoz, hogy kérdezzen valamit. Na, hát persze ők franciául beszéltek. Mondtam nekik, hogy nem beszélek franciául.

Az utóbbi időben egyébként nagyon sokszor kérdezgetnek mindenféle dolgokról franciák. Állandóan útbaigazítást kérnek, és hasonlókat. Kezdetben reflexből mondtam, hogy nem tudok franciául, mire ők is hamar tovább álltak. Mostanság szoktam egy kicsit várni, hogy hátha megértem. Furcsának tűnhet, mert ugye elég sok idő kell, mire el tudom dönteni, hogy értek-e valamit, 1-2 másodperc. Addigra sokszor nekik is leesik, hogy a franciával van gond, az okosabbja maga is angolra vált. Néha visoznt értem a kérdést, és tudok válaszolni. Ma is három gyerek megkérdezte, hogyg jó irányba mennek-e az egyetemhez, és mondtam, igen.

No annak a másik három gyereknek viszont nem értettem a kérdését, így angolul mondtam nekik, hogy nem tudok franciául. Finnországban tapasztaltam, hogy az ő nyelvükön mondani, hogy nem értem őket, igen zavarba ejtő. Pláne gyerekeknek. Hát ezek a gyerekek csodálkoztak nagyon. Erre elmondtam franciául is, hogy nem beszélek franciául. Azért még mindig csodálkoztak. Aztán hallotta, azt suttogják: "l'anglais, l'anglais". No megértették.

Ezután nagyon rámtapadtak, hiszen unatkoztak,és én voltam a legérdekesebb dolog. Kiderült, hogy azért kérdeztek, mert a szomszéd szoba zárva volt, és ők bizonyára a titkárnő fiai. Hát nem tudtam rajtuk segíteni. Mindenesetre vissza-vissza tértek.

Nem hívtak meg az "oktoberfestre", de láttam, hogy ez valami nagy dolog, egész LIMSI rendezvény, úgyhogy csak odamentem. Sajnos rendesen ebédeltem, így nem igazán tudtam nagyot enni, pedig láthatóan egy csomó minden volt: sült pecsenye, saláta, sajtok, desszert, gyümölcsök. Azért ettem rendesen, lényegében bármikor tudok elég sokat enni, csak persze aztán az ember bánja, hogy sokat evett.

Kiderült, hogy a party azért van, mert pont az a titkárnő, és valamelyik vezető elmegy. Szóval nem valami intézeti nyári party volt. Akik elmentek, kaptak sok ajándékot, könyvet. Láttam egy Proust-sorozatot, na az milyen lehet, franciául.

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Van egy nő, aki elég szimpatikusan köszönt nekem mindig, de sosem beszélgettünk, mivel kissé távolabb dolgozik tőlem. Állandóan egy csomó ember társaságában van, nem szólítottam meg sosem, hiszen annyira nem fontos. Másrészt, gondoltam, na nehogy már ilyen gyáva legyek, folyton csak köszöntgetek, mosolygok, és nem merek szólni hozzá?

Na most volt egy jó alkalom, amikor éppen egyedül állt ott, én meg egyedül voltam. Ja, azt elfelejtettem írni, hogy ezen a napon éppen senki nem volt bent. No és odaültem, és egyszerűen megkérdeztem, hogy hát mit is csinál ő a LIMSI-ben. Ugyanis ez nem derült ki sehonnan. Cikkei nincsenek, azért nem a titkárságon van, tehát gondoltam, hogy valami szervező.

Ez így is volt. Láthatóan ő is örült, hogy megszólítottam, mondta, hogy mi abban a szobában el vagyunk szigetelve, nem veszünk részt a nagy intézeti életben. Ez így van, a munkatársaim mintha csak a munka miatt jönnének be. Gyorsan megismerkedtem még egy szír férfival, aki itt PhD-zik, azért ez érdekes, nem? Szíriából is vannak itt.

A legérdekesebb rész azért az volt, amikor gitárral, harmonikával elkezdtek énekelni. Valamilyen népdalt is, és valami olyasmit is, ami láthatóan valami LIMSI induló-féleség volt. Legalábbis amit én értettem belőle, abban volt valami tudomány, és arról nem szoktak dalt írni. Ja és ismert dallam volt átírva.

Származási hely: 2009.07.05.balzac-jackson

Ugyanezen a napon a hotelemben is volt party, szóval így már tényleg igazán sok volt az evészet aznap. Ugye egy ilyen partyt az ember vegyes érzelmekkel várhat, hiszen végül is kivel ismerkedjen, meg hogyan kezdjen neki? Most ismerkedjek össze valakivel, aki holnap elutazik?

De aztán rájöttem, hogy akinek szóltak, az napokkal előtte kapott, tehát bizonyára hosszabb ideig van ott. Lementem hát, kicsit azért később, mint a többiek. Az ablakból pontosan láthattam, mi van odalent. És úgy se voltam éhes.

A hotel managere is ott volt, és rögtön kínált is. Később visszajött, hogy jó-e a party, és kifigurázta, hogy morcoskodok. Tudja nagyon jól, hogy miért vagyok rá morcos, a bicikli miatt, minimum felelős benne. Kb. a partyig elég morcos is voltam vele. Azóta azért már nem tartom ezt tovább, eléggé megmutattam, hogy nem vettem jó néven a dolgot. Most már folytatni nincs értelme. Végül is a managerrel jobb jóban lenni.

Egy pár indiai volt ott, és azokról feltételeztem, hogy tudnak angolul, úgyhogy odamentem, és megkérdeztem, meddig vannak itt, mit csinálnak. Láthatóan örültek, hogy valaki megszólítja őket. Úgyhogy velük beszélgettem sokat, és három hónapig itt vannak. Azóta mondjuk nem láttam őket, és nem túl aktívak, de hát nem baj. Két srác , és egy nő. A nőről kiderült, hogy az egyik férfi felesége.

Ami miatt még érdemes volt a partyra lemenni, hogy a recepciósok is ott voltak, és így mindegyikről megtudtam, hogy hívják, honnan van. Egyik sem őshonos francia, az látszik rajtuk, és így mindegyiknél adódott a kérdés. Van valaki Venezuellából, Madagaszkárról, Guadalope-ről. A madagaszkárinak meséltem Benyovszky Móricról, és ő nem tudott róla.

Még mindegyik csoporthoz odamentem, ahol angolul beszéltek. Van egy srác, aki francia óráról ismerek. Illetve ez nem pontos, mert egy másik órára jár, csak a kirándulásról ismerem. Meg összefutottunk egyszer az RER-en. No kiderült, hogy itt lakik, de sose látom. Hong kongi, Hubertnek hívják franciául. A kínai nevét nem tudom.

A múlt héten a francia óráknak is vége lett. Nyáron jobban rá fogok érni esténként, ami jó. Azért az, hogy hétvégén mindig elmegyek, és heti két alkalmat elvisz a francia, szerdán meg el szoktam volt menni gózni vagy shogizni, az nem sok időt adott másra.

Szombaton volt egy party a francia órásokkal. Ez a tanárnő házában volt, ami hát egészen jól néz ki, szép kerttel, és három szintes. Szép kis party volt, nem csak az én csoportomból voltak, hanem máshonnan is. Hubert nem volt ott.

Ezen a paryn igazából új emberrel nem ismerkedtem meg, pedig először úgy nézett ki, hogy az én csoportomból szintesenki nincs. De aztán sokan eljöttek, és velük beszélgettem. Először itt is azzal, aki angolul beszélt.

 Végül, amikor már sokan elmentek, akkor leültünk többen is egy körben, és ott már franciául beszélt mindenki. Így én sokat hallgattam. Volt, aki tudott beszélni, tehát folyt a beszélgetés. Főleg az egyik lány barátja, Adrian, aki Luxemburgból való, és eleve tud németül, angolul és franciául. Egyébként szeizmológus. El is viccelt vele, hogy az Luxemburgban nagyon fontos hivatás.:)

Hát szóval franciául nagyon sokat értek, csak az ember nehezen szólal meg. És mivel nem is nagyon kell, ez így is fog maradni jó sokáig. Mindenesetre mire ősszel visszamegyek a francia-órára, addigra már sokkal jobban fogok tudni. Elvégre most is gyorsan fejlődök. De erről majd egy másik alkalommal írok.

Nos, az mindenesetre nagyon jó, hogy mindenhol egy kicsit közelebb kerültem az emberekhez. A LIMSI-ben is a közvetlen munkatársaimon túl másokkal is beszélhetek. Talán az ebédnél is több asztalhoz oda ülhetek. A recepciósokkal is máshogy beszélhetek, nem csak a hivatalos dolgokról. Persze sokszor nem érnek rá, de most már mégis máshogy beszélünk.