Île-de-France

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

A meleg-felvonulás még múlt szombaton volt, csak a biciklilopás után vasárnap nem volt sok kedvem írogatni. Szombatra több programom is volt, egyrészt már akkor hívtak Dávidék, hogy találkozzunk, másrészt Agnesék, hogy Palaiseau-ban van egy városi fesztivál, és lett volna még shogi verseny is, amit azért hamar kizártam, mint legkevésbé fontos programot. Shogi verseny az van még pár másik helyen, és végül is nem vagyok én versenyszinten jó shogiból. Dávidéknak nemet mondtam, mert velük máskor is sörözhetek.

Aztán amikor bementem, eszembe jutott, hogy hát ha már itt vagyok Párizsban, akkor sörözhetünk éppen egyet, aztán lehet, hogy a felvonulást is megnéznék. A fene se tudja, azért az ember nem tudja, hogy kinek mondjon ilyet. Ők azonban akkor már a Disney parkban voltak, és később még úgyis találkoztunk. A palaiseau-i fesztivált pedig estére halasztottam, majd kiderül, hogy ez is helyes volt, és jól jött ki ez a napom. Párizsba ezen a napon bicikli nélkül mentem, nem voltam benne biztos, hogy nem volna-e akadály. Másrészt pedig a Jardin de Luxembourgban soha nem tudok rendesen elmenni biciklivel, mert tilos. Itt várakoztam a felvonulásra.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Közben egyébként felfedeztem, hogy egy gyönyörű kút van a kertben, furcsa, hogy eddig észre se vettem, hiszen egészen központi helyen található. A kút, egy szökőkút, amely egy falból ered, úgy, mint a Mátyás-kút a budai várban, csak itt nincs mögötte épület. Van viszont előtte egy medence, és annak a partján sok szék és egy lugas. Az egész roppantul idilli, hűvös, nyugodt. És még le is lehetett ülni ebédelni.

A felvonulás kettőkor kezdődött, de hát azért nem számolta rá, hogy ténylegesen el is kezdődik, vagy négy óráig várakoztam, mire ténylegesen jöttek a felvonulók. Lassan sűrűsödött a nép, megjelent pár rendőr, de még sokáig nem történt semmi. A forgalom is sokáig haladt.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Tavaly megnéztem a budapesti felvonulást, és ezzel fogom összehasonlítani. Tudom, hogy a tavalyi budapesti kicsit egyedien rossz felvonulás volt, nagyon sok atrocitással, és nagyon kevés jó elemmel. Az igazán kemény részen már nem voltam ott. Feltételezem, hogy a korábbi felvonulások Budapesten jobbak voltak, de azért leírom, hogy a párizsi milyen volt, mert gondolom, messze jobb.

Először is a rendőri biztosítás nem volt túl erős. Mint írtam, sokáig le se zárták az utcákat. Elkezdtek emberek gyülekezni, és az autók még ott jöttek-mentek közöttük. Aztán praktikusan bedugult az utca, és ekkor az autósok már visszafordultak, kerülni kezdtek. Aztán elkezdtek még kóvályogni olyan emberek is, akik láthatóan a felvonulásban részt is vettek, és sikerült pár ilyen fényképet is lekapnom, amelyek közül néhány jobb lett, mint a felvonuláson készültek, hiszen jobb körülmények között kaphattam le őket.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Egyébként ezek a nagyon kiöltözött személyek sokszor beálltak, ha fényképezték őket, mert hát persze azért jöttek, hogy megmutassák a világnak... Én azért senkit nem fényképeztem feltűnően, csak passzív megfigyelő voltam.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

A rue Soufflot kereszteződését, a Place Edmond Rostandot néztem ki, mivel innen úgy lehet fényképezni, hogy a Pantheon mindig ott van a háttérben. Igen meleg volt, (mármint azokon kívül :) harminc fok, amit én azért nem annyira szeretek, csak a strandon. El is mentem vízért, és mire visszajöttem, már nem volt a helyem meg. De igazából mindegy volt, mert úgyis mindenki benyomult az utcára. A felvonulók egy igen keskeny kis sávban mehettek csak. Ez a sáv akkor szélesedett ki, amikor járművek is jöttek. De ezek előtt is felvonulók mentek, és egy kötéllel olyan kis területet kerítettek körbe, ami a járműnek kellett. Ez volt a humánus módja a helycsinálásnak. Mégiscsak jobb, mintha időnként valaki a jármű alá kerül.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

A felvonulás nagy volt, hosszú, szerintem akár tízezer ember is lehetett. A nézők még többen. A felvonulók nagy része tényleg homoszexuális lehetett. Egy kis részük úgy volt öltözve, sokan pedig szivárványos zászlókkal vonultak. Sokszor párosával, de olyan is volt, hogy mondjuk egy fiú, két lány, és világos volt, hogy azért nem hetero barátságról van itt szó. Nyilván páran voltak szimpatizánsok. Néhány olyan párt láttam, amely vegyes-páros volt, és láthatóan össze is tartoztak.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Az egyik legnagyobb különbség az volt, hogy látványában a felvonulás igen érdekes volt. Felfogható az egész egy álarcos bálnak is, hiszen nagyon sok homoszexuális, főleg férfi, olyan ruhában jött, ami tényleg valami pompázatos.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Ha valaki nagyon finnyás, akkor persze csak az a tudat, hogy ez egy férfi, az, hogy a lába kissé izmos, az arca "transzvesztitásan" sminkelt, visszataszító. De ha az ember ezen túlteszi magát, vagy messziről nézi őket, akkor egészen érdekes és ötletes ruhakölteményeket láttunk. Persze nem olyan, amivel azonosulni tudok, inkább olyan furcsák, mint mondjuk egy japán színház.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

A másik nagy különbség, hogy igen sok szervezet képviselte magát. Nálunk én csak a Humanista Pártra emlékszek, és pár SZDSZ-es képviselőre. Tehát nem csupán arról van szó, hogy homokosok felvonulnak, és "de érdekes", "de jó buli", hanem komoly szervezeti háttér van, és komoly politikai mondanivalója. Franciaországban a homo házasság még nem engedélyezett, ez nyilvánvaló volt a szórólapokból, feliratokból. Valahol azt is láttam, hogy a társadalom nagy része támogatja.

Egyébként az fura, hogy Spanyolországban már elérték ezt, de Franciaországban nem. Egy komoly lemaradás van itt, ami igazán nem méltó ehhez az országhoz, amely más tekintetben szexuális témában igen nyitott. Talán azért van ez, mert most éppen jobboldali az elnök. Rosszul jött ki a lépés. Mindenesetre az embernek az az érzése, hogy ez a felvonulás reális célért folyik, és ezért is olyan jó: a felvonulók érzik, hogy van lehetőségük, a siker nincs messze.

Más országokból pedig lehet, hogy azért jönnek, vagy azért jönnek tiltakozók velük kapcsolatban, mert ott a homoszexualitás nem hogy elfogadott, nem hogy törvényileg biztosított jogok vannak, hanem törvényileg üldözött, és akár brutálisan is.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Magyarországon a homoszexualitás elutasítottsága sokkal nagyobb, és ha el is fogadtatják a meleg házasságot, akkor azt inkább a politikusok fogják a népre erőltetni, mint a nép a politikusokra. Magyarországon annyi szervezet sincs, mint itt, ahol nem csak a fő szervezet van jelen, de mindenféle más variációk is megvannak, például homoszexuális szülők szervezete.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Aztán ott voltak mindenféle olyan kocsik, amelyben különféle országok vagy etnikumok szervezetei jöttek, mint például az irániak (álirániak?), akiknek igen jó hangulatú volt a kocsijuk. Az amerikai részleg pedig roppant mód hatásos volt, mivel zászlókkal, és Obama képekkel jöttek, akárcsak egy olimpián a sportolók.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Olyan fajta megjelenést, amit a közvélemény már túl provokálónak tart, egyet láttam. Egy kocsin két srác táncolt úgy, hogy akár teljesen meztelenek is lehettek, mert csak a korlát takarta el őket. Hogy mi volt mögötte, az rejtély, de ez a jelenet az, amire fel szoktak zúdulni a homofóbok. Azért ez ott senkit nem zavart, és jellemző se volt különösebben.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Természetesen tojást sem dobált senkit, úgy tűnik, Párizsban ha vannak homofóbok, nem mernek kijönni, illetve kibírják, hogy egy nap nem az övék ez a forgalmas, belvárosi út. Egyébként a felvonulás a Bastille-hoz ment, és elég jelentősen korlátozott fontos forgalmi csomópontokat. De dugó nem volt, ki lehetett bírni.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Itt is, mint annyi mindenben olyan sokat lehet tanulni, ha körbenézünk a világban. Lehet tanulni toleranciát, összefogást, aktivitást, kreativitást. Lehet látni, hogy egy városban hogy lesz valami problémából valami olyasmi, ami a város képét színesíti, ami kreatív, ami konstruktív, és ami ad valamit a városnak.

És a végére egy video, a legjobb:

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Nem követtem a menetet, hanem RER-rel hamar Palaiseau-ban termettem. Különösebben nem kellett sietni, mert az a fesztivál kevésbé volt érdekes, de mégis jó, hogy oda mentem. Egyrészt Balázzsal söröztem egyet, Agnesékkel beszélgettünk, másrészt azért egy falusi magyar fesztiválnál mégis érdekesebb volt, és ezen kellemesen meg is lepődtem.

Származási hely: 2009.06.27.gay_parade_paris

Először egy olyan fúvós zenekar jött végig az utcán, hogy csak na. Tudtak játszani, volt egy stílusuk, be voltak öltözve, és amit játszottak, az nem klasszikus volt, hanem valami nagyon érdekes. És az emberi hangot is nagyon érdekesen használták kíséretnek. A "nagyszínpad" egészen nagy volt,és ott is volt valami zenekar, de az elég szokásos volt. Mondjuk jobb, mint egy magyar falusi zámbó dzsimi.:)

Sötétedés előtt hazajöttem, mert a biciklit az állomásra se vittem ki. Mint másnap kiderült, ez helyes is volt, még ellopták volna. Komolyan az a gond, hogy ezek után az állomáson se lehetne ott hagyni a biciklit, akkor pedig a haszna szinte nulla.

Bizony megint, és most még jobban ki vagyok akadva, mivel most egyáltalán nem az én hibámból, és olyan hajmeresztő körülmények között, hogy nem fogjátok elhinni.

Történt, hogy a KDD-cupra jöttek ki barátaim és volt munkatársaim a SZTAKI-ból. Ez egy szakmai konferencia, aki ismeri, ismeri, aki nem, annak ennyi elég a történethez. Nos, Dávidék hívtak, hogy akkor már sörözzünk egyet, ami szombaton nem jött össze, de vasárnap gondoltam, leszállok a Denfert Rochereau-nál, és szólok nekik. Egyébként még azért is mentem volna, hogy hátha beengednek, mert egy-két előadást esetleg megnéztem volna.
Igaz, hogy 14 órára meg a Bastille-nál akartam lenni, mert egy Irán-tüntetés volt oda meghirdetve. Dávidékkal sikerült a találkozó, és elmentünk ebédelni, mert már erősen dél fele járt. A biciklimet lelakatolva hagytam a konferencia-központ előtt. A Denfert Rochereu mellett ebédeltünk, nagyon jó kis ebéd volt, igaz, semmi francia, és igaz, hogy nem is olcsó. És igaz, a sör se volt olcsó. Meg mutattam nekik ott egy piacot, ahol például bort meg sajtot vehetnek. Ezen a piacon ettem anno paélát, amikor még homeless voltam.
Aztán megittunk egy sört még plusszban is, és mentünk vissza, mert Miklósnak meg előadása volt. Szóval nekik mindenképpen vissza kellett menniük, én meg mentem volna a Bastille-hoz, mert ugyan már kettő felé járt, de még csak elértem volna a tüntetést, úgyis vonultak a Nation felé, és ezek a franciák úgy se kezdenek semmit pontosan.
No de ahogy a szálloda elé értünk, a biciklim sehol. Odamegyek, látom, hogy ott van a lakatom, le van vágva. Átvágták hidegvágóval a drótot. A drót nem a legvékonyabb volt, de nem is a legvastagabb. Van itt olyan U-zár is, amit feltehetően nem lehet átvágni, csak az nagyon nagy, és nehéz. Nem akartam folyton azt cipelni a hátizsákban. Azt nem tarthattam volna a biciklin. Meg hát nem akartam én sehol se éjjel otthagyni a biciklit. Ki gondolta, hogy nappal sem szabad?
Kérem, hogy képetek legyen a dologról: Párizs egyik nagy körútján vagyunk, a Bld. St. Jacques-on, egy nagy, négy csillagos hotel előtt (kicsit még jobb is). A biciklim a képen a francia zászló alatt állt, de kint az út szélén egy vasrácshoz kötve. Onnan lopták el, miközben az étteremben ott voltak az emberek, és a taxis standon ott álltak a taxik.
Én nem tudom, hogy lehet ezt kivitelezni, illetve csak nagyon pofátlanul lehet. Csak azt tudom elképzelni, hogy a taxisok maguk csinálták. A kocsiban ott volt a hidegvágó, beálltak a bicikli elé, hogy takarják. És elvágták a biciklit, aztán szépen elvitték. Pofátlanul. Meg lehet csinálni, ha az ember teljesen gátlástalan. Az útról nem tudom, hogy nem látszódott-e, de mondjuk éppen nem jött senki, vagy ha jön is valaki kocsival, mit csinál? Megáll?
Az a baj, hogy akár azt is el tudom képzelni, hogy mindenki szeme láttára történt a dolog, és senki nem szólt egy szót sem. Azt gondolná az ember, hogy egy hotel előtt biztonságos a hely, hogy vasárnap délben biztonságos. De lám, itt van valami maffia, és nem tesznek ellene semmit. Én lennék az egyetlen áldozat? Nem gondolom. Aki hidegvágóval mászkál Párizs egyik körútján, az egy profi tolvaj.
A hotelnél sem volt biztonsági kamera, azt mondták, tilos is nekik felszerelni. Lehet, hogy Franciaországban tilos köztéren a kamera. Nem tudom. Majd megkérdezem. De tényleg nem láttam kamerát. Tárgyaltam a biztonsági emberrel, mutattam neki az átvágott zárat, az hatásos volt, rögtön értették, volt is némi sürgölődés, de hát mit tudtak csinálni? Semmit. Nem ők lopták el a biciklit. Vagy ha igen, akkor meg nem adják vissza, csak mert reklamálok.
Iszonyatosan bosszantó a helyzet, mert tényleg az ember nem tudja, mire gondoljon. Tényleg lehet akár az is, hogy ők lopták el. Én minimum a taxisokból kinézem. Elképesztő. Hogy az ember ebben sem bízhat. Egy négy csillagos hotel környékén is úgy kell éreznie magát, mintha valami harmadik világbeli országban volna, ahol útonállók elvehetik a cuccait. Csak ebédelni voltunk el, nem volt két óra sem. Hihetetlen.
És mit tehet az ember? Elmehet a rendőrségre, el is mentem. Persze várnom kellett egy csomót, (én szenvedtem a károsult) és végül annyi adatot sem vettek fel, hogy még ha le is bukna valami bicikli-tolvaj, és valami bicikli-árus, akkor meg lehessen mondani, hogy melyik lehet az én biciklim. Egyébként Go-Sport, láttam egy ugyanilyet a Simply előtt. Abszolút tömegtermék. Olyan, mintha Finnországban felvennék jegyzőkönyvbe, hogy elloptak egy mobiltelefont. Milyet? Hát Nokiát. A pontos tpusa már nem érdekelte őket.
A vasárnapom ezzel tönkre is ment, a Nationra elmentem, mert oda mentek a tüntetők, de nem láttam semmit. Hazajöttem, mert ha nincs biciklim, akkor korán haza kell jönni. Na jó, várhattam volna még két órát, csinálhattam volna valamit, de semmi kedvem nem volt.
Nem vehetek többet biciklit, egyszerűen botorság volna. Két hónap alatt két biciklit loptak el. Egyiket sem hagytam felelőtlenül valahol ott. Mindkettőt totálisan biztonságosnak gondolt helyről lopták el. Most ha veszek, akkor miben reménykednék? Hogy ezt majd nem lopják el? Ennyi erővel ellophatták volna Fointenableau-ben a kastély előtt is. Ott is ott hagytam ennyi időre, és vasárnap volt, és délben. Nagy tömeg volt, de hát ez nem véd meg semmitől ezek szerint.
Miért vennék biciklit? Hogy elmenjek vele ide-oda, és akkor le kell tennem. Nem a pincének, nem a garázsnak veszem. Nem pincéből pincébe, magánházból magánházba megyek vele. Ha ilyen pofátlanság történik, akár a pincéből, a tárolóból is ellophatják. A rendőrség nem veszi túl komolyan a dolgot. Nem nyomoznak, nem kérdezősködnek, az biztos. Meg se kérdeztek, hogy látott-e valaki valamit.
Mit csinálhat az egyszeri ember? Bejelenti, hogy a statisztikát rontsa. Ennyit segíthet. Utálhatja az összes franciát, de az nem volna helyes. Ha egy nagy újságban volna rovatom, írhatnék egy cikket, és akkor sokan talán meggondolnák magukat. Talán a szálloda odaállítana pár biztonsági őrt, talán elkapnák a bandát. Talán a taxis cégnél vizsgálatot rendelnének el, és ha ők tették, lebuknának. De az egyszeri ember, aki nem is beszél franciául mit tegyen? Írjon magyarul, hogy bojkottáljuk a Marriott szállodát? UGyan már, nevetséges. És ők végül is lehet, hogy csak közvetve felelősek.
Olcsó biciklit vettem, nem gondolom, hogy egy profi tolvaj értékesnek vélte volna a biciklim. Vannak ezer eurós mountain-bikeok, de egy profi tolvaj, gondolom, csak meg tudja különböztetni őket. Miért pont ezt a vacakot lopja el? Nem ér sokat. De én azért nem adhatok ki havi százharminc eurót biciklire.
Végül is nem nélkülözhetetlen, csak jó volt kirándulni. Barbizon, Fontaineablue, Amboise, Chenanceau. Ja, Chenanceau-ba is ott hagytam, és Amboise-ban is. Legközelebb egy ilyen kastély előtt lopnák el a turisták szeme láttára.
Ha vennék biciklit, akkor csak rettegnék, hogy vajon ellopják-e. Nem mehetnék el nyugodtan kirándulni, mert amikor bemegyek egy múzeumba, azon járna az eszem, hogy ellopják-e a biciklimet. Nem mehetek vele boltba, mert hátha elvágják. Csak nyugtalanság lenne.
Igaz, így alkalmanként a sötét járdán kell majd feljönnöm, a boltba gyalog kell menni, és francia-óráról is majd gyalogolhatok haza. Télen a sötét úton. Nem jó dolog. Választhatok: rettegés vagy rettegés. Hogy az a tolvaj ott kapjon szívinfarktust, ahol van!
Az ember sajnálja a pénzt is, ami elveszett. De ami még kínos az az, hogy a biztonság-érzetem veszett oda. Az első eset után még azt gondolhattam, hogy "jó, ha odafigyelek, akkor majd nem fogják ellopni máskor". Mindig levittem a biciklit a tárolóba, rendesen vigyáztam rá. Nagyon odafigyeltem a kulcsra, és hogy jól lakatoljam le. És akkor jön ez. Hogy bármit tehetek, gondos lehetek, semmiféle butaságot nem csinálok, nem hibázok, és lecsap a balszerencse, és oda a bicikli.
Nem tudok magamnak teljes biztonságot teremteni, mert a szerencsétlenség akkor is betör az életembe. És az, hogy most tényleg nem tudom, mit csináljak. Kénytelen leszek lemondani arról, hogy Franciaországban biciklizzek. Ha jól számolom, egész életemben tőlem e5 biciklit loptak már el. Az utóbbi 8 év alatt, és mindegyiket külföldön.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Képzeljétek el, hogy a Sziget Fesztivált, a Zeneakadémiát, az összes jazz és blues kocsmát, Budapest összes zenészét fogják, és valami irdatlan sok helikopterbőlledobják őket Párizsra! A belvárost ellepik, és egy utcára talán két zenekar vagy énekes is jut, a külvárosba viszont nem nagyon jutnának. Nem terítenék be egész Párizst, de egészen szép eloszlást alkotnának a központban: egy afféle Sziget Lightot, ahol komolyabb zene is szól, és egy kicsit szellősebbre vannak véve a helyszínek

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Hát valami ilyesmi a Fete de la Musique, azaz a zene ünnepe Párizsban, ami most vasárnap volt. Róberttel előre lebeszéltük, hogy hát akkor bemegyünk, az e heti sörözés elmaradt. A Jardin de Luxembourgnál találkoztunk, és gyalog mentünk el a Madeleineig. Az elején sok minden nem történt, mert éppen csak délután volt, a Madeleine környékén még kocsmát se találtunk, mert sziesztáztak. Igazából nem is jó irányba indultunk el, mert ami akkor és ott útközben volt, az eléggé langyos chanzonzene meg komolyzene volt, és még sorba is kellett volna állni. Szóval langyosan indult nap.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

A Madeleine egyébként tetszett, az amúgy is kicsit érdekes templomban egy csomó ember volt, igazából ennyit még soha nem is láttam egy templomban, a zene egészen kellemes volt, számomra ismeretlen, és az illet is tetszett. Valami kis füstöl volt benne, de igen gyenge, és nem a szokásos. Nem tudtam megmondani, micsoda, alig különbözött egy egnyugtató hangulattól.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Aztán metróval elmentünk a Bastille-hez, mert Róbert azt mondta, ott azért kicsit olcsóbban van sür, és sok kocsma. Már  akijáratnál elég már elég szigetes zene szólt, és pogózak ott olyan arcok, hogy valószínűleg szívtak valamit.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Valóban sok kocsma volt a környéken, és ezek nem sziesztáztak, hanem tömve voltak. Egy tetszetős kis perzsa helyre mentünk be, ahol vizipipáztak, és kis asztalok, székek voltak. A berendezés pedig igencsak keleti. Amikor elmentem vécére, akkor láttam, hogy micsoda perzsa barlang volt az egység. Nem nagyon láttam még ilyet, pedig voltam már pesten a Perzsa étteremben.

Még egy másik, kevésbé emltésre méltó helyre mentünk, és azzal együtt lecsúszott vagy négy sör. Ezután Róbert hazament, pedig most kezdődött az élet. Én visszamentem a Concorde-ra, fel a Madeleine-hez,ahol már nem volt semmi. De aztán elindultam visszafele a Tuleriák felé, és innentől aztán volt zene dögivel. Nos, hát akkor elmondom a szabályokat, hogyan is kell Fete de la Musique-t nézni.

1) A sörözés előtte az nem árt.

2) Ahol nem zenélnek, azok feledősek. Megyünk tovább! Van elég másik.

3) Sehol nem ragadunk le többre, mint egy számra.

4) Soha nem jövünk vissza ugyanott, mint ahol mentünk: a másik utcában másik zene van.

Hát ilyen dinamikusan besétáltam egész Párizst.

Elsőnek elmentem a Marche Saint Honoréra, ahol Pink Floydról olvastam. Az nem volt, de valamilyen ismeretlen, jó zene volt. Bizonyára helyi zenekarok. Fiatal báránykák hallgatták, látszott, örülnek, hogy egyáltalán kiengedték őket a legelőre.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Itt egyébként megebédeltem, mert azt már nagyon kellett, és lenyomtat egy kulacsnyi teát. A kulacsom az a szokásos alumínium gyümölcsléflakon volt.

A képek nagy része innentől videó.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Utána jött a Tuleriák, ahol ezeket a szépen beöltözött négereket hamar otthgaytam, mert ők nem zenéltek.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Lekaptam pár érdekes fotót, mert még nem is mentem át rendesen a Tuleriákon eddig. Egy csomó új szobrot láttam.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

meg a másik oldalon ezek az énekesek.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Aztán a louvre egyik sötét átjárójában, ami kimegy a Point des Artsra, ott volt egy ilyen falzett énekes.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Furcsa, volt egy hasonló egyszer a Vosgesnél, és tnyleg tudnak énekelni, tudnak valamit, és sokan megálltak nézelődni, de eléggé furcsállotta mindenki. Az egyik leginkább megdöbbentő jelenet volt, pedig még sokmindent láttam. Hát nem érdekes? Nem a különféle egzotikus dolgok, hanem ez a kis régies jelenség a legfurcsább nekünk.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

A Pont des Artstól a Pont Neufig sok ember volt kint az utcán, de itt csak egy lemezlovas működött a parton.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Ez a csaj meg nem Neda, csak biztos nagyon elfáradt.

Aztán a Szajna partján a Tour Saint Jackues-ig. A Pont Neuf (nem kilenc, hanem új!:) és az Ile de la Cité a naplementében ragyogóan szép volt. A Tour Saint Jackues-nál aztán Jimi Hendrix várt, az egyik eset, amikor felismertem egy zenét.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

No és a gyerekek is aranyosak.:) Nemlehet kihagyni, meg kell nézni, nem lehet nem szeretni.:) Aztán a Marais szórakozó negyedén át a Pompidou központig, ahol akkora nagy élet nem is volt, csak két zenekar. Hát az relatíve nem sok.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Megint néger dobosok, és megint kisgyerek, csakis vendégcsalogatásnak. Vissza a Hotel de Ville-hez. A szabály szerint másik úton, és a szabály szerint otthagyva néhány lustálkodó zenekart.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Hát itt is doboltak. De voltak még ilyen forradalmi, deriliumos (nem berilliumos, ahogy a helyesírásellenőrző javasolja) szökőkút-lányok.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Kicsit eláztak. Aztán Ile de la Cite, Notre Dame, semmi gregoriánus-kórus. A hídon viszont görkorisok és indiánok. Ezek szorosan kapcsolódtak egymáshoz.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Majd a Quarter Latin, ahol a kocsmasűrűség és a zenekar-sűrűség is maximális volt.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Ha valaki tudja, ez milyen zene, mondja meg! A Sorbonne-nál meg ilyen koreaiak voltak.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

A végén volt a legjobb, amikor a rue Soufflot-on a Metallicával találkoztam.

Származási hely: 2009.06.21.fetedemusique

Ekkor már sötét volt, és elég késő, és bár ez volt az év legrövidebb éjszakája, ideje volt hazamenni. A biciklim a RER állomáson várt, hogy hazamehessek a sötétben.

Származási hely: 2009.06.17

Ha az ember bemegy egy nagyobb francia élelmiszerboltba, akkor - legyen bármilyen messze a tengerparttól - talál egy jól felszerelt halas pultot, ahol mindenféle halak, rákok, és tengeri gyümölcsök találhatóak gyönyörűen jégre téve. Párizsban is így van ez, sőt, különféle halárusok is találhatóak, fémbodegában, ugyanígy egy csomó jégre tett ketyerével. A piacokon is mindig megtalálható egy pár ilyen árus. Akárcsak a tenger partján lennénk.

Származási hely: 2009.04.13.Paris_Go_Tournament

A Simply nevű boltban, ahova járni szoktam, általában francia óra után megyek, éppen zárás előtt jutok oda, amikor ez a bizonyos halárus már nincs ott, és a jég már szépen leolvadt. Egyébként meglehetősen hűvös levegő érezteti, hogy nemrég itt azért még volt valami.

Ma először jutottam el szombaton ebbe a boltba, és nagyon kíváncsi voltam a választékra. Nos, az volt, amire vártam, mindenféle halak, amiket nem jegyeztem meg, továbbá több fajta kagyló, köztük osztriga is, és rákok igen különféle nagyságrendben. Az angolnak van ezekre különféle szava: shrimps, prawns, crabs. És még homár is volt.

Ugyanebben a boltban, a mélyhűtőben viszont bármikor megtalálhatóak különféle érdekes dolgok, és már korábban beszereztem két kagylót, amiről fogalmam nem volt, hogy mi. Mindkettő fésüskagyló. Az egyik neve latinul argopecten purpuratus, ez chilei, a másiké zygochlamis patagonica, ez természetesen argentin.

Hát mindkettőt megkóstoltam, csak egyszerűen vajon, sautee (ez a fényűző neve annak, hogy pároljuk, pirítjuk egy serpenyőben). Ez a kép mutatja azt, hogy tulajdonképpen milyenek.

Származási hely: 2009.06.17

Ez a chilei.

Származási hely: 2009.06.17

Ez meg az argentin. A különbség annyi, hogy a chilein az a piros kis izé, az ikra. Azaz kaviár. Kicsit furcsa egyébként, azt olvastam, azt nem szokták megenni, de azért nem rossz. Nyilván azért árulják, mert van, aki ezt is szereti, de van, aki meg nem. Rá van írva a csomagra, hogy "avec corail". Egyébként a középső részének enyhén tengeri íze van, áttetsző, nagyon delikát.

Na és akkor ma azt mondtam magamnak, hogy megint kinézünk receptet. Persze a fésüskagylóra, mert nem gondolom, hogy az argentínok a maguk kagylóját speciálisan készítenék el, de ha véletlenül matéba kell áztatni, az meg hát most perpill úgy sincs (van Párizsban, csak még nem vettem). És ha spanyol a recept az se igazán jó. Na szóval itt kerestem egy scallpos receptet, amiben van valami érdekes, de azért nem túl bonyolult. Olyan sok mindent nem akartam venni, nem könnyű hazahozni biciklin. Így is baguette-l a kezemben kellett bicikliznem az enyhe emelkedőn.

No és ennél a pultnál akkor már vettem egy kis mandula-kagylót is (Glycymeris glycymeris), az olyan jól nézett ki. Gondoltam, nem árthat a receptbe. Hát a háza tényleg jó, de egyébként azt olvastam, hogy nem eszik, angolul ezért nevezik dog cockle-nek. No mindegy, ha árulják, akkor azért biztos meg lehet enni. Kiderült, hogy csak annyi baja van, hogy kicsit ruganyos a húsa, ha megfőzzük. Nyersen azért nem eszem meg, az durva volna. De gyönyörűen kinyíltak a kagylók, és el is tette őket, olyan szépek.

Hát akkor a recept.

Hozzávalók:

cukkíni

paradicsom

olivaolaj

fésüs és mandula-kagyló

pasta

fokhagyma

só, bors, vagy inkább leveskocka

Feltesszük a vizet a tésztának, és amikor felforrt, beledobjuk a mandulakagylót. A kinyíltakat szépen kivesszük, a többieket kidobhatnánk, mert nem voltak frissek, de fel is nyithatjuk, és beleszagolhatjuk. Nekem egy volt, és mivel nem volt büdös, meg kék,vagy barna, azt is megettem. A vízbe pedig bedobjuk a tésztát. A cukkinit és paradicsomot megpároljuk, aztán bele a fésüskagylót. Elég a végén beletenni, nem éppen rágós egy dolog. A végén a kagylókat odatettem szépen körbe, de ha valaki melegen szeretné enni, akkor inkább tegye bele az ételbe a végén.

Ajánlok hozzá cidert, ahol ezek a kagylók vannak, ott az is szokik lenni. Miután ennyi sok olyan ételt ettem, aminek magyarul inkább csak latin neve van, egészen zoológusként érzem magam.