Jó ideje nem történt semmi, mert beteg is voltam, és az egyik hétvégén rossz idő volt. Azon a szombaton egyébként mi magyarok Buresben a parkban találkoztunk, hogy elbúcsúztassuk Tamásékat, akik azóta hazaköltöztek, de olyan rossz idő lett pont akkorra, hogy hamar hazamenekültünk a piknikről.
Egyébként aznap vásár is volt, ahol előtte és utána nézelődtünk Böbéékkel. Azért így írom, mert persze Böbe nézelődött leginkább. Én vettem egy pár társasjátékot. Böbével utána hajnalig karé démenteztünk.:) Kb. olyan volt, mint Angliában a carboot sale, csak itt Buresben ez nincs minden nap, és városiasabb, kisebb a forgalom is szerintem. Párizsban egyébként rendszeresen van kacatvásár, bolhapiac.
Most hétvégén sokkal jobb idő volt. El is terveztem menni valahova hosszabb időre, csak vasárnapra már rossz időt mondott (nem volt rossz). Pénteken meg beszélnem kellett munkahelyen valakivel, aki Toulouse-ból jött.
Szombaton bementünk Robival megint Vincennesbe, mert ugye kiderült, hogy téves geoládát találtunk meg a múltkor. Előre elárulom, hogy megint nem találtuk meg, pedig tudjuk, hogy hol van, és tudjuk, hogy jó helyen keressük. Valami egyszerű dolgot nem vettünk észre, nem tudom mit.
Mindenesetre a kastélyt is megnéztük, most pangott az ürességtől. Míg a múltkor a szárnyakban is volt kiállítás, ahol sorban álltak, most ezek zárva voltak. Egyébként hadikiállítás lehet ott, mint az Invalidusokban.
A Donjon viszont nyitva volt, csak a tetejére pont nem engedtek fel akkor, amikor ott voltunk. Mivel előtte láttunk embereket odafent, ezért ez egy elég nagy kitolás volt, csak velünk szemben.:)
Vincennes régi királyi kastély, akkor épült, amikor a Louvre, és ugyanaz a mester is építette. Középkori, magas vár, kerek tornyokkal. Később nyilván alkalmatlan volt kastélynak, hiszen az ágyúzás után már nehezen volt védhető, és totál kényelmetlenek lehettek a kis szobák egy királynak.
Annál inkább a raboknak, így aztán börtönként szolgált. (Aaaa böörtőőőn aablakááában soha nem süüüt bea naaap (node ki az a Bea?)). A szobák tényleg kicsik voltak, csodálkozik is az ember, hogy egy király itt hogy élhetett. De ne feledjük, ez akkoriban volt, amikor Franciaország széttagolt, gyenge volt, középkor volt, sötét volt, és még a király is gyalog járt a vécére. A börtön korszakából viszont érdekes falfestmények, grafikák maradtak fent.
Járt itt Diderot (mert olyat írt, hogy az még Szalai Annamáriának se tetszene:), Mirabeau (őt Orbán is kicsinálta volna) és ami igazán érdekes, de Sade márkit is ide csukták (őrá Pálffy István gondolni sem mer). Utána néztem, és kiderült, hogy amikor de Sade márkit élete végén egy pszichiátriai intézetbe csukták, akkor az abban a blokkban volt, ahol az intézet nevét meg kellett fejtenünk egy korábbi ládához.
Megint összefutottunk egy házaspárral, akik frissen fényképeztek, és óriási limuzinnal érkeztek. Olyan hosszú volt, hogy amikor bekanyarodott a hídra, a végét még akkor bogozták ki, mert beletekeredett az Eiffel-toronyba.:)
Az ajándékboltban itt is vettem egy játékot, amely inkább szép, mint igazán bonyolult. Igaz, háromfélét is lehet vele játszani, és speciel dámázni vagy gózni is lehetne vele. Ugyanez igaz a pente nevű játékra, amely pont egy 19x19-es gótábla, és a kövek is jók hozzá, igaz, minden kicsi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.