 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Lyonnak van egy óriási baja: nagyon messze van. Anno a síeléskor mentünk el mellette, és fizettünk két eurót, hogy elkerüljük. Annyira nagy dugóveszély volt. Egyébként így is belekeveredtünk. Akkor nem autópályán mentünk, hogy spóroljunk, de iszonyat hosszú volt úgy az út.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Most egészen más volt a helyzet. Melindának ajánlottam fel, hogy segítek neki Lyonból Párizsba költözni. Cserébe ő talált nekem szállást a barátoknál, és a visszautat fizette. Péntek délután indultam, és mivel oda kellett érnem, nem volt kérdés, hogy autópályán megyek. Esős, szeles idő volt, nagyon rossz vezetni. Egy helyen tértem le az autópályáról, Clunynél, de már elég késő volt. Az élményért megérte, szép kis város, éjjel igen hangulatos a sok fényes torony, az apátság megmaradt részei.
De utána későn értem Lyonba. Ráadásul el is tévedtem egy kicsit. Van egy óriási alagút, ami átmegy Lyon közepén, és nekem abból kellett volna kimennem a centrumba. Hát elmaradt. Így a Rhone túlpartján lyukadtam ki, és még fizetni is kellett.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Beáék a város közepén laknak, azon a helyen, ahol a selyemszövők voltak régen. Egy domb, girbe-gurba, tömött utcákkal. Furcsa mód nem fizetős a parkolás, emiatt parkolóhelyet találni szinte lehetetlen. Sajnos felmásztam a kocsival egy járdára, ahol parkoltak más autók, de ők tudták, hogyan kell nem fennakadni. Alig bírtam lejönni onnan. Végül leparkoltam valahol, és később egy legális helyet is találtunk, egyébként csak őgy, hogy valaki elment onnan.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Beáék a Croix-Rousse dombon, egy régi házban laknak, ami hajdan a szövőké volt. Ennek megfelelően nem igazán luxusház, de érdekes belülről. Nagyon magas szobák vannak, mivel a gépek bent voltak a szobában. Ezen kívül galéria is van, mert ott aludtak a munkások. De ez a galéria a pest galériáknál nagyobb. Hasonlít a magas, pesti lakásokhoz, de azért más a berendezés. Beáéknál régi súlyos bútorok, és keleti díszek, kiegészítők váltogatják egymást.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Érdekes család, mert István családja még két évesen, a Második Világháborúban menekült ki Tunéziába, majd onnan Franciaországba a gyarmati háború után. Ennek ellenére nagyon jól beszélt magyarul. Bea felnőtt fejjel ment ki, ott ismerkedtek meg. Van egy fiúk, aki szintén beszél valamennyit magyarul, hiszen otthon azt hall. Azt is. Érdekes ez, emlékeztet saját életemre is, de különbözik is. Sok a tanulság, csak nem akarok túl sok személyeset mesélni valakiről, akitől erre engedélyt nem kértem.
Másnap mentünk várost nézni. Először kimentünk a piacra. Most értettem meg igazán, hogy a francia fókusz az étkezésen mit is jelent. Ott kezdődik, hogy piacon, minőségi árut vesznek. Istvánnal végig jártunk egy hagyományos kirakodós piacot, ami egy nagyobb út mentén volt, a járdán. Tehát nem egy csarnokban, nem is piactéren, hanem egy utca az tulajdonképpen a piac-utca.
Ők ide járnak, szinte minden nap. Csak a rizst vettük normális boltban. A zöldséget, húst azt a piacon. Nem mondanám, hogy olcsóbb. Talán nem is (sokkal) drágább. Néha kisebbek a zöldségek. Valószínűleg legtöbbször jobbak, de biztos van rosszabb is, mint mondjuk a Carefour. Istvánnak megszokott árusa volt mindenhez, szinte mindent máshol vett meg.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
A piacozáshoz hozzá tartozik a beszélgetés is, és azt gondolom, hogy a várakozások miatt sokkal több idő, mint egy bevásárlóközpontba menni. Ezért aztán én inkább mégsem csinálnék ilyet. Nincs időm, kedvem kivárni és cseverészni. Pláne franciául. mit tudnék? Mert még valahogy csak megértetném, hogy mit akarok, de még a viccelődést is megérteni, na az nem menne. Furának néznének. Nos éppen ezért tulajdonképpen egyszer az életben azért ez nagy élmény volt.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Aztán Melindával elmentünk a várost megnézni. A belvárosban az operát, aminek érdekes a kupolája. A polgármesteri hivatalt, egy főteret nagy szökőkúttal. A dombról magáról szép kilátás nyílott, van egy kiemelkedő, nagy épület, mint a Montparnasse, ezt az alakja miatt ceruzának hívják (Crayon).
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Aztán valami templom, ahol összefutottunk egy magyarral. Volt egy nagy óra, mint Strassbourgban, és ott beszélgettünk, amikor mellénk vágódott. Aztán főleg Melindával annyit nevetgéltek a srác foglalkozásán, hogy az már a templomban igen rosszul nézett ki. Szóval el kellett válnunk, nehogy megkövezzenek.:) Egyébként valami termogravimnéteres műszert fejlesztett a srác. Meg lehet kérdezni, hogy mi az, de most nem írom le.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Utána elmentünk a régi Lyonba. Ez a Saone másik oldalán van. Itt találkoztunk egy dobos felvonulással, ami olyan volt, mint a kínai újév, mert volt egy sárkány. De már rég elmúlt, szóval szerintem csak kölcsönkérték a díszletet.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Itt ebédeltünk, én egy furcsa, nagy galuskát, ami Lyoni étel. Melinda meg fizetett, ugyanis elveszett a bankkártyám. A nagy stresszben, sietségben nem tudom, hova keveredett. Talán bent hagytam az utolsó autópálya kapunál. Előbb nem hagyhattam el, hiszen akkor ott ragadtam volna. Később meg sok hely nem volt, ahol hagyhattam. Letiltottuk, azóta van új, nem veszett el semmi, szerencsés voltam. Igaz, akkor még stresszben, de utólag átértékelődik minden.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Később felmentünk a Notre Dame bazilikához, amit a pestisjárványtól való oltalomért építettek Máriának. Közben persze jókat vitáztunk, mivel én ateista vagyok. Van egy amfiteátrum is, ahol meg az orvoslásról vitáztunk. Hát szóval gyorsan eltelt a nap, és igen intenzíven.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Vasárnap meg későn indultam el, aztán kiderült, hogy az órát is átállították. Továbbá eltévedtem a dombon, volt egy futóverseny, és a GPS alig akart elvinni oda, ahol Melinda lakott, és ahol a cuccai voltak. Hát azért, mert már megint gyalogos üzemmódban hagytam, és folyton az egyirányú utcába ment volna.
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Melinda Barbaráéknál egy olasz barátnőjénél lakott. Bepakoltunk, d eközben dél lett, így ettünk egy pastat is. Nagyon jó volt, mert Barbara meg ugye olasz, a férje pedig marokkói. Szóval megint egy csomót beszéltünk nyelvekről, kultúrákról. Kérem, ennyi multi-kulti, mint Franciaországban, még soha nem ért. Csak megjegyzem, hogy a franciaórán megint volt egy kis parti, és Kínáról, Iránról, Finnországról meg ilyenekről beszéltünk. Már franciául.
Na szóval csak elindultunk. Szerencsére Melinda ugye eleve vállalta a visszautat, így kártya nélkül haza tudtam jönni. Azért ha nem lett volna, akkor nem tudom, mit csinálok. Nem szabad egyedül messzire menni, és elhagyni a kártyát. Illetve kell pénzt kivenni. Illetve kell vinni a csekkfüzetet.:)
 |
| Származási hely: 2010.03.30.lyon |
Na, hazafele is elmentünk Clunybe, és bár most sem volt sok időnk, legalább fényképezni lehetett. Egyébként maga a város is nagyon aranyos, franciás kisváros, de az igazi az lenne, ha bemehetnénk ezekbe a kolostorokba. Idő hiányában, ez nem történt meg.
Utána mentünk egy darabot egészen kis utakon, falvakon keresztül, ami nekem tetszett, de Melindának nem. Lehet, hogy csak sietett volna haza. Nem biztos, hogy a priori nem tetszik neki az ilyen hangulatos táj és kocsikázás.
Gyorsan hazaautókáztunk az autópályán, de így is igen későn érkeztünk meg. Ami nekem mindegy volt, de Melindának az albérletben kipakolni, az nem volt mindegy.
Onnan még haza kellett találnom. Most már tudom, hol van a misztikus alagút, de elkerültem, mert azt is tudom, hogy "peage" az a fizetőkapu. Még egy jó hír. Az aksi lemerülése után kikódolódott rádiómat visszakódoltam. Egyszerű volt, megnéztem a kézikönyvben, benne van a kód. Csak ugye ezt apám nem mondta, eddig eszembe se jutott. Úgy tudtam, hogy nincs meg a kód.
Hát így éjnek éjjelén, klasszikus muzsikára mentem haza, amit nagyon szeretek. Különösen Párizstól délnyugatra, Versailles környékén. Ott valahogy olyan különleges a hangulat.
Tehűt minden nagyon jól végződött, szép élményu volt. És valamikor még legjobb lenne majd visszamenni.
