Île-de-France

A hétvégéken mostanában nem volt túl jó idő. Nem csináltam semmi különöset. Viszont régóta terveztem, hogy azért egy párizsi tüntetést megnézek. A probléma az, hogy ehhez előre kell tudni a tüntetésről, és azért ez elég nehéz. Még Magyarországon a magyar tüntetésekről is nehéz tudni, pláne, ha külföldön van az ember, és annyira nem is beszél franciául, avagy legalábbis nem néz folyton francia tévét, nem olvas újságokat.

Van egyetlen dolog, ami előny az információszerzés szempontjából, és ez az, hogy ha sztrájk van, akkor a menzán erről előre tájékoztatnak. Valójában a menzák környéke itt a baloldali politika központja, folyton osztogatnak mindenféle szórólapokat. Igazából elmulasztottam már olyan nagyobb tüntetést, amire még buszok is vittek.

A sztrájk és tüntetés a nyugdíjkorhatár megemelése ellen folyt már hónapok óta, de most már elfogadták a törvényt. Az igazán nagy sztrájk korábban volt. Ugyanakkor az igazán nagy sztrájk idején nem lehet bejutni Párizsba RER-rel. Az volt a tervem, hogy bemegyek kocsival az első metrómegállóik, de nem kellett, mert járt az RER.

Így hamar bejutottam, és a Tuileries mellett, könyvesboltokban töltöttem az időt. Valójában ez is tervezett volt. Akartam már venni egy francia életrajzot Voltaire-ról. A Tuileries mellett egyébként angol könyvesboltok vannak, ha akartam volna, bevásárolhattam volna egy mázsa könyvet angolul. Megálltam. Ez fontos, mert otthon már van egy tonna könyv, amit nem olvastam el.

Más a francia könyv, mert az tanulást szolgál. Sikerült még kétnyelvű könyveket is vennem, szépirodalom. Az a jó benne, hogy nem csak angolul és franciául van a szöveg benne, tehát nem kell szótározni, hanem még ki is emelnek, el is magyaráznak kifejezéseket, illetve megadnak más, rokon értelmű szavakat. Ezen a szinten, ahol most már tartok, ez is fontos.

Jól jött ki az idő, az Operához kettő körül értem. Nem tűnt nagy tüntetésnek, első ránézésre. Gondoltam, elmegyek közben ebédelni. Ezek a franciák, mire elhatározzák magukat, az még úgyis egy fél óra.

Találtam egy libanoni gyorséttermet, ami nem volt nagyon drága, nem volt nagyon elegáns, de nem is volt olcsó és lepusztult. Az olajbogyót szeretem ilyen helyeken, mert más, mint a bolti. Töpörödött, ízesebb, furább. A kaja kb. a szokásos volt: friss zöldség, savanyúságok, marhahús, kenyér. Csak kicsit autentikusabb, mint ami bárhol kapható. Volt libanoni "kannás bor" is. Tényleg, meleg is volt, meg édes is. Kicsit pezsgett is. Azért ennyi pénzért elmegy. A tüntetéshez meg egyébként is illik.

Amint kiléptem az étteremből, láttam, hogy oldalt, láttam, hogy a rue 4. Septembre-n már elindultak a tömegelők. Mostanra kiderült, hogy bizony elég sokan vannak, mert sem az elejét, sem a végét nem lehetett látni.

Érdemes összehasonlítani egy magyar tüntetéssel. Pontosabban, másik végletként egy Dél-Amerikai tüntetést tudok hozni. Buenos Airesben botlottam egy ilyenbe bele, és ott az embereket olyan hangszórós autó kísérte, amelyből szólt a zene, de nem csak az, hanem élőben egy "tüntetés-vezér" énekelt, illetve skandálta a jelszavakat.

A francia tüntetés ehhez képest kicsit volt európaibb, de elég latinos. Ugyanúgy ment a kocsi, skandáltak, éneklésből volt kevesebb. Kicsit kevésbé volt karnevál-hangulata. Ugyanakkor nagyon profi volt. Különösen az, ahogy két ilyen tüntetés-vezér felváltva skandált, egymásnak válaszolgatva. Ez nagyon jó ritmust ad a dolgoknak, és nagyon élővé teszi. Nem volt szónoklat, mint egy magyar tüntetésen, de volt menetelés, és az nagyon meg volt szervezve.

Ezeken a lelkes embereken, hétköznapi hősökön is sok minden múlik. Azokon, akik végigkiabálnak egy menetet, akik mikrofonba skandálják a jelszavakat, a ritmust. Azokon, akik transzparenseket készítenek és visznek. Azokon, akik rajzokat, karikatúrákat készítenek. Azon a nőn, aki kitalálta, hogy szalagokat köt a szellőzőaknákra, hogy a huzat lobogtassa őket.

Szónoklat azért sem volt, mert itt a szakszervezetek vonultak fel. Sok szakszervezet, igazán színes forgataga. Azt gondolom, ez is nagyon jó. Az is, hogy sok szakszervezet van, van verseny. Illetve egy ilyen tüntetésnél lehet látni, hogy mennyire széles az összefogás. A szakszervezetek láthatóan szinte versengtek, hogy ki tudja jobban csinálni, kinek van feltűnőbb látványossága.

Volt egy másik, még látványosabb technika, ezt egy "agresszívabb" szakszervezet játszotta. Miközben a vezérszónok és az autó előre ment vagy ötven métert, addig a tüntetők megálltak a plakát-szalag-transzparens (hogy hívják az ilyet?) mögött. Majd, amikor a vezér beintett, akkor rohantak egyet. Ennek teljesen forradalmi hangulata volt. Sajnos erről videóilag lemaradtam.

A tüntetés terve szerint a menet a Bourse (börze) felé haladt, majd azt körbevette. Ott egyébként egy vásár volt, szóval a kiskereskedelmi vásárosok tulajdonképpen véletlenül megvédték a nagybani piacot, a börzét. Érdekes volt, ahogy a parkoló kijáratát is eltorlaszolta a tüntetés, és így a feltehetően a börzén dolgozó brókerek, és gallérosok beragadtak a kocsijukkal. Ez végül is elég szimbolikus, és konkrétan is sztrájk.

Végül körbevették a nagy épületet, és azért odabent érezhették úgy, hogy egyfajta ostrom alatt vannak.

Ha Rákai Philip lennék, azt mondanám, kétmillióan voltak kint, de a tévé szerint harmincezren. Ez minden 2006-os magyar tüntetésnél nagyobb volt. Amivel azt akarom mondani, hogy lám, az, hogy tízezer ember kimegy az utcára, nem jelent semmit. Párizsban a dolgok normális menetének része. Másrészt a parlament már elfogadta a törvényt, ez már a tüntetési szezon vége volt. Relatíve kis tüntetés. Tehát a helyzet az, hogy százezer ember az utcán sem jelent semmit.

A helyzet az, hogy - akárcsak Budapesten vagy Berlinben - a főváros itt is baloldali. Sarkozy-nak nem itt van többsége, hanem vidéken. Párizs olyannyira baloldali, mint Berlin. Mint minden normális, európai nagyváros természeténél fogva baloldalibb és liberálisabb, de Párizs még ezen túl is az, hiszen itt nyerni szoktak akár kommunista polgármesterek is. Főleg a periférián. És hát nem véletlenül, itt volt a Nagy Francia Forradalom, a 19. századi forradalmak sorozata, a kommün, 1968.

Óvatos kell, hogy legyek a véleményem megfogalmazásával. Egyrészt nem ismerem a francia gazdasági helyzetet, költségvetés állapotát, és a nyugdíjreform részleteit sem. Véleményem tehát felszínes, és nem határozott. Az általános európai helyzet, demográfiai trendek szerint a nyugdíjkorhatár emelése általánosan elkerülhetetlennek tűnik. Az, hogy pont itt, pont most, pont ennyivel kellett-e emelni, azt nem tudom. Mindenesetre a tüntetésben nem tekinthettem sem résztvevőnek, sem szimpatizánsnak magam. Egy kívülálló szimpatizáns voltam.

Nem vagyok viszont semleges a magyar politikában, és ha ehhez hasonlítom a tüntetést, akkor van pár igen vaskos tanulság. Mint mondtam, ez egy tüntetés-sorozat lecsengése volt. Egy olyan sorozaté, amelynek kemény kihatásai voltak. Benzinhiány, egyszer majdnem Reimsben ragadtam emiatt, és akkor ez a legkisebb dolog.

Franciaországban ilyen kemény ellenállásba ütközik a nyugdíjkorhatár kitolása. Magyarországon ilyet egy kormány szinte gond nélkül megtehet. Emiatt nem mennek ki az utcára az emberek. Magyarországon még az is megtörténhet, hogy a kormány elveszi a magán-nyugdíjakat, és még mindig csak pár száz, pár ezer ember megy ki az utcára. Még az MSZP tüntetése nem volt, de az, hogy a BS-ben tartják, azt jelzi, hogy limitált résztvevőre számítanak. Igazából nem mennek ki az utcára. Borítékolhatom, hogy a legnagyobb magyar tüntetés akkora lesz, mint itt ez a viszonylag kicsi. Pedig Magyarországon elveszik a nyugdíjat, nem csak holmi korhatárt tologatnak. Próbálná Sarkozy itt megtenni azt, amit Orbán otthon! Lenne itt fogaknak csikorgatása, utcaköveknek felszedése, gyújtogatás, kocsiknak felforgatása, tűz. Pillanatok alatt barikádokat emelnének, és lenne forradalom.

Megint nagyon pontosan kell fogalmaznom. Mint mondtam, miközben nagyon egyetértek az otthoni tüntetésekkel, nem értek egyet az itteni tüntetéssel.De itt is fontosnak tartom, hogy minden nagyobb társadalmi reformot igazán teszteljenek. A nyugdíjkorhatár kitolása olyan kérdés, hogy persze, hogy sokan ellenzik. És a kormánynak mégis nyomnia kell. A kérdésnek pedig egy olyan igazi, éles teszten kell eldőlnie, ahol mindkét fél elmegy a határig, és ez kiadja az eredményt. Ha Sarkozy életben tud maradni, fent tudja tartani a rendet, normalitást, ha a tüntetők megtörnek, akkor ez az, ami leméri, és igazolja Sarkozy igazát. Ha nincs tüntetés, akkor Sarkozy nem mérettetik meg.

Azt kell, hogy mondjam, Orbán Viktor nem mérettetik meg otthon, mert tudom, hogy jóval több az ellenzők száma, mint a tüntetések létszáma. Magyarországon nincs megmérettetés, a magyar emberekkel sokkal több mindent meg lehet csinálni. Csak akkor lázadnak, amikor már nagyon betelt a pohár. Akkor lehet akár 56 is, de ahhoz már nagyon rossznak kell lennie.

A franciákkal nem. Ezeken a tüntetéseken lehetett érezni, hogy a francia elnök egy olyan fővároson ül, amelynek ereje van. Itt nem lehet akármit csinálni, Párizsban bármikor bent van egy forradalom. Itt mérlegelni kell, patikamérlegen kell kimérni, mit engedhet meg az elnök. Met a vidéki, konzervatívabb támogatással megtehet bizonyos dolgokat. De csak addig, amíg el nem szabadulnak a dolgok. Mert ha elszabadulnak, akkor Párizs a főváros. Az a Párizs, amely már a középkorban is kiüldözte a királyait, lefejezte őket, az a Párizs, ahol elsőnek volt kommunizmus.

Azt meg valahogy pláne nem lehet elképzelni, hogy egy Le Pen üljön be az elnöki székbe. Őt tutira elzavarná a párizsi nép. Ő legfeljebb vidékről, katonai elnyomással kormányozhatna. Az meg már milyen lenne a 21. században.

A tüntetés végén már komolyabb hangulat is volt. Arra lettem figyelmes, hogy valahol tűz van. Méghozzá a menet közepén. Kiderült, hogy egy fáklyát gyújtottak meg, egy görögtüzet, amilyet meccseken használnak. Később még több ilyet használtak, és az egész utca fuldoklásig megtelt füsttel. Ennek önmagában is volt egy forradalmi hangulata. Aztán meg egyszer csak meggyújtottak egy koporsót. Ez volt a leglátványosabb része a tüntetésnek, és egy kicsit fenyegető is. Nem annyira szó szerint veszélyes, mint inkább afrikaiasan fenyegető. Az a szakszervezet maszkokat is használt, emberek arca le volt "meszelve", mintha zombik, halál-légiók lennének. Érezhetően az a koporsó is Sarkozy koporsója akart lenni.

Mégis. Hangsúlyoznom kell, hogy nem volt veszélyes hangulata a tüntetésnek. Ezek a baloldali tüntetők nem rohamozták meg a tőzsdét, nem gyújtották fel, és nem borogattak autókat. Ezek nem jobboldali, magyar csőcselék voltak. Valójában az az érdekes, hogy azt a harmincezer embert alig pár ember kísérte. A börzénél volt vagy egy tucat. Különféle útlezárásoknál egy-egy, de a tüntetésen magán egy rendőr sem volt az út szélén. Ez egy békés, baloldali tüntetés volt.

A pontosság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy igen, Párizs arról is híres, hogy autókat gyújtogatnak, és említettem, hogy vannak itt barikádos, utcaköves forradalmaknak is hagyományai. De van valahol egy fontos határ. És ezt úgy látszik, a rendőrség nagyon jól tudja, mert itt helyesen, nem érzékeltek veszélyt.

Nem tudom pontosan, mi ez a különbség, de talán az lehet, hogy a romboló zavargások azok inkább a külvárosban történnek. Igazából nem tudom pontosan, miért, mert lehet, hogy műveletlen csőcseléknek van benne szerepe, de mintha legutóbb iskolások lettek volna. Az is lehet, hogy az utcakövek felszedéséhez nagy felháborodás kell. Lehet, hogy a reform bejelentése, a sztrájk tetőpontja elég volt erre, de aztán hamarosan bebizonyosodott, hogy csak egyedi esemény, és hogy a nép annyira még sem háborodott fel országosan. Ahogy mondtam, az intézkedés megmérettetett.

Fontos, hogy ezek az intézkedések megmérettetnek, fontos, hogy alapjában békés módon történjék, hogy senki ne fenyegessen senkit. Hajlok arra, hogy ezt a békét soha nem szabad megszegni, legfeljebb nyílt diktatúra esetében. Akkor, amikor a tüntetéseket sorban tiltják be, verik szét. Akkor talán eljön az ideje az utcakövek felszedésének, de csak akkor.

Magyarországon, 2006-ban úgy gondolom, hogy szégyen történt. Mert az őszödi beszéd következményei közel sem mondhatóak olyan jelentősségűnek, mint egy nyugdíjkorhatár-emelés. Emiatt megostromolni egy tévét, törni-zúzni az utcákon, barikádokat emelni, egy tankot szabadjára ereszteni túlzás volt. Szégyen az is, hogy ma, amikor sokkal durvább intézkedések történnek, amikor elveszik a nyugdíjat, akkor alig mennek ki emberek.

Magyarországon az a szégyen, hogy a demokratikus, normális tüntetésnek sokkal kisebb az ereje, mint például itt Párizsban. Ugyanakkor az értelmetlen rombolás az ugyanúgy ki bír törni, sőt, egy lényegtelen okból tört ki. Mert az őszödi beszéd után nem vettek el annyi pénzt az emberektől, mint most, amikor ellopják a magán-nyugdíjat.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: franciaország párizs tüntetés sztrájk sarkozy

2010.11.14. 21:17 Brendel Mátyás

Saint Chapelle és Conciergerie

Több hete elég rossz, esős idő van. November első hétvégéjén azért csak kihasználtam megint az alkalmat vasárnap, hogy valamelyik ingyenes múzeumot meglátogassam. Az elején totál elrontott ötletnek bizonyult, mert a Saint Chapelle előtt vártam vagy egy órát esőben. És nem gondoltam a várakozásra, szóval csak álltam az esőben, könyv se volt nálam. Viszont legalább az esernyőre gondoltam. Eljutottam odáig, hogy az egy órás várakozás helyett már inkább fizetném a belépőt, de ha már bementem Párizsba... Szépen végigvártam, és a járókelőket figyeltem, meg a sorban állókat, illetve "meditáltam". Végülis, ritkán vagyok ténylegesen Párizsban, és ez legalább tényleg ottlét volt, nem rohanás. "Dahsein", mondanám, ha Heideggert nem utálnám.:)

Egyébként a Saint Chapelle egészen jól néz ki, és érdekes is. Ez tulajdonképpen az akkori királyi palota kápolnája volt, amelyet Jézus keresztjének állítólagos darabjának tartására építettek. Az egész kápolna színes, de a színek pattogzanak le a falakról, tehát antik jelelge is van egyben. Ami érdekes, hogy viszont ott bent van a souvenir shop a kápolna közepén. Hát nem "ezeket az árusokat" űzte ki Jézus a templomból?!:)

Az emeleten olyan ólomablakok vannak, hogy még. Ez valami világrekord egyébként. Ilyen magas, ennyi darab nincs máshol. Így reklámozták, ha jól emlékszem. Hát ez a Saint Chapelle, mivel azért mégiscsak egy érdekes templom, megérte volna az RER jegyet, de az egy órás várakozást nem.

Szerencsére a Conciergerie az már sokkal jobb volt. Eleve azért, mert nem volt sor, meleg volt, és hosszabb, tartalmasabb időt el lehetett ott tölteni. A Conciergerie tulajdonképpen a királyi bíróság, és a francia legfelsőbb bíróság ma is ott székel. A királyi palotának eleve is ez volt a bíróság része, de aztán, amikor a király elköltözött a Louvre-ba, akkor csak ez a funkciója maradt meg. Egyébként ezek a párizsiak már a középkor óta folyton lázadoztak, igazán forradalmi város volt régtől kezdve. Emiatt ment el innen a király a Louvre-ba, de aztán egy következő lázadásnál már onnan is messzebb kellett mennie, Versailles-ba. Aztán ott is utolérték.

A Conciergerie azért volt kifejezetten érdekes, mert egy olyan kiállítás van ott, amelyik arról szól, hogy mely épületeket, elsősorban kastélyokat mely filmekben láthatjuk. Vagy fordítva, mely filmeket hol forgattak. Illetve, olyan eset is van, hogy mely kastélyban forgatták mely másik kastélyt ábrázolva. Ez azért érdekes, mert a helyszínek többségénél jártam. Ugyanakkor a filmek többségét meg nem láttam. Emiatt szépen lejegyzeteltem képi formátumban az érdekes eseteket. Amit tudtam kötni, az pl. a Vatel c. film, amely Chantilly-ben játszódik, de Chateau de Maisons-ban és Saint Cloudban forgatták. Azt tudtam, hogy nem Chantilly-ben, mert ott voltam. A Danton film meg pontosan itt, a Conciergerie-ben játszódik, a filmben lehet látni a rácsokat, amik a valóságban is felfedezhetőek a helyszínen.

Elnézést, ezek nem jó képek, ezek jegyzetek. El is kezdtem letölteni azokat a filmeket, amelyeket megtaláltam. Így van egy csomó francia filmem is. A kiállítást ajánlom mindenkinek, még jó ideig ott lesz.

A Conciergerie aztán börtön is volt, leghíresebb rabja Marie Antoinette, akinek berendezték a szobáját, illetve egy kápolna épült a szobája helyett, az eredeti cellája tulajdonképpen már nincs meg. De ott raboskodott Robespiere is kis ideig. A Conciergerie ezen része bemutatja a börtönt, viaszbábukkal, berendezett szobákkal, fényképekkel, dokumentumokkal, és néhány korabeli lakattal. Önmagában ez egy közepesen érdekes kiállítás, de a filmekkel együtt mégiscsak jó program. Nagyjából ezzel el is ment a nap.

Benéztem még a Notre Dame-ba is, mert azt mondták, ott van az ereklye. Kiderült, hogy minden hónap első péntekén nézhető meg. Hát azért még se megyek már be ateistaként.:) Csak kíváncsi lettem volna, mégis miről hiszik azt, hogy ereklye, és mit csinálnak vele. Egyébként muris a Notre Dame-ban ez a gyóntatófülke. Tökre olyan, mintha egy bank irodája volna.

Szerdán munkaszüneti nap volt. Lementem Buresbe a mosodába, ugyanis a hotelben a mosoda kissé drága. Mivel nekem van autóm, ezért nem akartam magam hagyni kihasználni. Ugyanakkor többet nem megyek le, mert azért az árkülönbségnek mégis vannak előnyei. Ki kellett próbálni.

A mosodában Szabó Magda "Katalin utca" c. könyvére bukkantam, franciául. Az első, rövid fejezetet olvastam el. Most ott tartok francia tudásban, hogy megértettem, miről szól, de azért az irodalmi mondatokat, szókincset nehezen értettem meg. Nem volna még igazán élvezet olvasni. Volt egy egyszerűbb regény is, azt tökéletesen értettem.

Azért volt munkaszüneti nap, mert 1918-ban november 11.-én kötöttek fegyverszünetet a németek és franciák. Emiatt a központ le is volt zárva. Az első világháborús emlékműnél még egy ünnepség is volt. Aranyos volt, ahogy a franciák kimentek, és még beszéd is volt. A magyarok ilyet nem csinálnak. Mondjuk persze, a franciák erre büszkék, mégiscsak megnyertek egy olyan világháborút, amelyben kicsit nekik volt inkább igazuk. Mégiscsak a németek támadtak, bár a világhatalmi helyzet meg a németeknek volt igazságtalan. Mindenesetre az agresszor vesztesnek nincs mit ünnepelni. Szóval nem maradtam sokáig, végül is én németként és magyarként is a legyőzöttekhez tartozok. Nekünk ezen a napon elgondolkodni kell azon, hogy mit hibáztunk. Szerintem ugyanis a magyarok hibáztak. De ez bonyolult kérdés, itt nem megyek bele.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: párizs conciergerie franiaország saint chapelle

2010.11.02. 15:29 Brendel Mátyás

Burgundia, Morvan

Morvan Burgundia egy eléggé dombos-hegyes része, keltául "fekete hegyeket" jelent. Ide hívtak meg minket ismerőseink. A családon kívül négyen mentünk le magyarok, Áron, Móni, Robi és én, két autóval. Ezen kívül Balázs és Agnes, illetve családja, övéké a nyaraló.

Mi Robival a Loire mentén mentünk le, ahol én pár hete voltam, tehát jól ismertem az utat, illetve Gienig mindenhol jártam már. Gienben viszont anno nem mentem be a kastélyba, ezt most megejtettük, és igencsak érdemes volt. Ugyanis ez a kastély tele van vadászathoz kapcsolódó dolgokkal. Az úr itt vadászmániás lehetett, iszonyat sok trófea és fegyver volt kiállítva.

A legjobbak azok a régi nyílpuskák, puskák voltak, amelyek egyébként sorra németnek bizonyultak, a nemesember onnan szerezhette be őket. Megmutattam Robinak Saint Brissonban a katapultokat is, de ezekről is írtam már.

Utána elhaladtunk a Belleville atomerőmű mellett, ez már a negyedik atomerőművem Franciaországban. Aztán nemsokára bevágtuk magunkat balra, Morvanba. A vidék majdnem olyan, mint Dartmoor, csak "puhább": nincsenek sziklák, a különféle legelők sövénnyel vagy kerítéssel vannak elválasztva, és egy csomó marha van, nem juh. Jó - kérdezhetitek - de akkor mi benne az olyan?

Talán az, hogy ilyen hegyes-dombos gyepes terület nincs Magyarországon. Például a Veszprémi Fennsík laposabb. Ahol annál hegyesebb a vidék, ott meg nálunk már egybefüggő erdő van.

Van ennek a tájnak egy vad hangulata, amely arra utal, hogy itt ritkább a civilizáció, ez nem egészen "városi embernek való vidék". Mindenfele erek csordogáltak, végig szeles idő volt, és bármikor eshetett az eső. És annyi marha van itt, hogy még.

A ház csodálatosan nagy volt, és abszolút jó állapotban fel van újítva. Agnes szülei úgy kitették a lelküket, hogy nem is tudom, mivel érdemeltük ezt ki. Hoztunk ugyan ajándékot, de hát mi volt ez ahhoz képest, amit mi ott enni-inni kaptunk. Egyébként olyan alma- és körtetortát, ami jobb, mint a Carefourban, töklevest igazi tökben felszolgálva, borokat minden mennyiségben. Balázs meg főzött egy gulyást vasárnap. De mivel az nem volt meg ebédre, ezért bolognai volt, ami messze jobb volt, mint Buresben az étteremben, amit a sztrájk alatt ettünk.

No és egy olyan bort, amiről Áron magyarázta el nekünk, hogy az aztán nagyon különleges. (Áron ért a borokhoz, ők meg is álltak Chablisban.) Egy grand cru bor volt a Cote d'Or vidékről. Pontosabban nem emlékszem, illetve ha valamit rosszul írtam, akkor bocs.

A csapatban egyébként mindenki jobban tudott nálam franciául, kivétel Robi, aki semennyire nem tud. Az én francia tudásom arra futotta, hogy alapvető dolgokat megértettem és kommunikáltam, illetve amikor franciául folyt a társalgás, akkor figyeltem. Aztán sokmindent értettem. Szegény Robi meg elég keveset. Áron és Móni meg sokkal többet tudnak franciául, ők részt is vettek a beszélgetésben.

A napok azzal teltek, hogy ettünk, ittunk, volt, amikor kicsit kirándultunk, de nem nagyon. Elmentünk Moulins-Engilbertbe, ami a legközelebbi kisváros. Agnes megmutatta nekünk, "mi van ott", ami nem jelentett nagyon szenzációhajhász látványosságokat. Ami érdekes volt, de lehangoló, hogy a vidék itt is mennyire pusztul le. Nagyon sok régi kirakatot láttunk. Egy virágboltot, amit otthagyott a tulaj. Egy újság szerkesztőségét. Nagyon elhagyatott, ronda hátső kis utcákat.

Utána Agnes elvitt minket Saint Honore les Bains-be, amiről volt egy plakát a szobámban a hatvanas vagy hetvenes évekből. Ekkor ez olyan fürdőváros volt, hogy párizsiak jöttek le ide. Még ma sem csúnya, de elhagyatottabb. Aznap is például zárva volt, pedig még csak vasárnap volt, és hosszú hétvége.

Ebéd után elmentünk a gulyásnak helyet csinálni egy kis sétával. Sokat "állatkodtunk", mert voltak disznók, tehenek és szamarak. Este nagy gulyásozás és Setlerezés volt megint. Az éjjel meg azért volt érdekes, mert itt aztán olyan koromsötét volt, hogy miután leoltottam a látványt, meglepődtem, mivelhogy egy kukkot nem láttam, és az ágyig nem tudtam elmenni. Itt Buresben besüt az utcai lámpa, és nincsenek ilyen gondjaim.

Ellenben nem is ébredek tehénbőgésre, mint hétfőn. Délelőtt elindultunk hazafele, de megálltunk Mont Beuvray-ben, ahol egy kelta múzeum van. Ezt ajánlották nekünk, mert persze a GPS itt se tudott szinte semmiféle látványosságot sem mondani. Holott ez a hely egészen szép.

Ezen a hegyen volt a gall Bibracte városa, amely később elpusztult, nem is annyira a rómaiak rombolása, hanem a békéjük miatt, ugyanis le lehetett költözni a völgybe, ahol jobban lehet közlekedni, és Autun városa ekkor vette át Bibracte helyét.

A múzeum után felmentünk a hegyre, a gall kapun át, láttunk néhány ásatást, amely nem is gall volt, hanem azért volt itt később is ferences kolostor. Aztán meg egy kilátóhoz értünk, ahonnan lehetett a Mont Blanc-t, de csak olyan módon, hogy volt egy térkép, és hát "oké, ott van" alapon. Nem volt különösebben feltűnő.

Aztán még hazafelé átmentünk Autunon is, ahol egyszer csak volt egy ilyen római akvedukt.