Február vége volt az az időpont, ameddig a munkaszerződésem tartott legutoljára itt Franciaországban. Ez már a sokadik szerződés volt, és már egy hosszabbítás eredménye volt. Aztán kaptam egy három hónapos hosszabbítást, ami végső megoldásnak semmiképpen nem mondható, de egy jelentős extenzió. Három hónap elég idő arra, hogy egy nyugodtabb időszak, és valamire való felkészülés jöjjön.
Ugyanakkor ugyanez a dátum egy másik időszak végét jelenti, éspedig annak az időszaknak, amikor egy hotelben laktam. Ettől a hoteltől egy kedvező ajánlatot kaptam, amely versenyképes volt az albérleti árakkal. Először 790 eurót fizettem havonta egy 25 négyzetméteres, nagyon jó kis appartmentért, amely modern volt, fürdőszobával rendelkezett, és a folyosómon egy kis főzőlapos konyhával is. Később 838-ig emelték ezt a díjat. Minden rezsi, tévé és internet is benne volt, bár az internet kapcsán nagyon sokat reklamáltam, és csak az utolsó időszakban lett elfogadható a sávszélesség és a szolgáltatás. Megjegyzem, emellett rendkívül erős szűrést kaptunk, sokszor teljesen normális weboldalakat nem lehetett elérni.
A hotel közel volt a munkahelyhez, rendkívül kényelmes megoldás volt, takarítás is tartozott a szobához, tehát én elvoltam ezzel a megoldással, nem kerestem albérletet mindaddig, amíg bejelentették, hogy 1600 euró lesz az új ár havonta. Ez persze sokkolóan sok. Kiderült, hogy a munkahelyem, a CNRS speciális szerződést kötött a hotellel, és ebből hátrált ki. Én megpróbáltam három oldalról is elérni, hogy adjanak kedvezményt, az 1600 euró kn 50 eurós napi ár, ennyiért lehet Párizsban olcsó hotelt találni. Tehát ebben nincs kedvezmény, és egyáltalán nincs figyelembe véve az, hogy hosszan tartózkodok, tehát nincs benne az, hogy "sokat fizet, még többet kap", és az sem, hogy a takarítás csak hetente történt, és nincsen minden nap bizonyos költség utánam, ami az új vendég miatt szükséges (törülköző, papucs, szappan...).
Érveim hatására 1200 euróig engedett a hotel. Ez egy olyan összeg, amelyet ki tudok fizetni, és emellett a fizetésből tudnék jól élni, de még mindig szemtelenül sok. Egész biztosan a 838 euróból is van nyereségük, ennyit rátenni őrültségnek hangzik. Ennyi pénzért Párizsban vagy a környéken sok szobás lakást lehet bérelni. Tehát albérlet után néztem, volt rá egy hónapom, és legrosszabb esetben az 1200 eurót ki lehet fizetni, ha nincs más.
Nem akartam nagyon Párizsba menni. Az, hogy lakjak Párizsban roppant romantikus dolog, de ez hamar elmúlik, és két hét után azért a drágább albérlet, és az utazási költség, valamint utazási idő igazán nem éri meg. Nekem nincs Párizsban kismillió barátom, nem feltétlenül akarok minden éjjel bulizni, és a három hónapban ezen már nem is változtattam volna, tehát ezért kár lett volna bemenni. Párizsban nagy hátrány az is, hogy kocsival nem lehet parkolni, márpedig én ki akartam hozni, és ki is hoztam a kocsimat ezekre a tavaszi hónapokra.
A környéken a lakások majdnem párizsi árban vannak, Orsay nagyjából ugyanaz az árkategória. Bures-nél kintebb kezdődik egyfajta árcsökkenés. Van egy szervezet, a science accueil, amelytől lehet albérleteket kérni. Ez egyébként egy a külföldi tudósok boldogulását, integrálódását segítő intézet, nagyon jó, hogy vannak. Nagyjából egy közvetítő céghez hasonlóan működnek, annyi különbséggel, hogy totál ingyen van, azt hallottam, hogy az egyetem fizeti. Nem tudom, hogy esetleg a főbérlőktől vesznek-e le sápot, de a bérlőktől nem.
Én hozzájuk fordultam, mert azt gondolom, hogy megválogatják a hirdetőket, illetve a hirdetők jobban bíznak a bérlőkben is, mert mi is ugye meg vagyunk válogatva, visszaellenőrzik, hogy ténylegesen kaptunk-e állást például.
Konkrétan egy pár lakást néztem meg. Lényegében abban a kategóriáéban, amelyben én keresek a következő típusok vannak: önálló, modern kis lakás, avagy studio, egy szobás, esetleg másfél, 25-30 négyzetméter. Ennek előnye, hogy nincs ott egy főbérlő, nem érzi az ember úgy, hogy felügyelik. Ilyet én nem találtam éppen akkor, amikor kerestem.
A másik típus, hogy valamilyen főbérlő van a közelben. Például Bourg la Reine-ben néztem egy lakást, amely egy nagy ház mélyföldszinti része volt, nem volt elválasztva a fő lakástól, és a főbérlő sem akarta sokáig kiadni. Nekem ez baj, mert ha mégis maradhatnék valahogy tovább, akkor nem akarnék megint költözni. Egyébként vietnámiak voltak, és rendben lett volna.
Orsay-ben egy nagyon durva lakást néztem. Franciaországban sok nagyobb, már-már kiskastélyszerű háznak van olyan saroképülete, amely a "birtok" sarkában áll. Olyasmi ez, mint a nagy kastélyoknál az orangerie, a pavilon, vagy a guard háza. Itt is erről volt szó, tulajdonképpen valamiféle elhanyagolt nyári lak volt, amelyben munkások is tanyáztak, amikor a nagy házon dolgoztak. Iszonyatosan rideg volt, Internet, televízió nélkül, a fűtés és hőszigetelés kérdéses volt. Mindezt nyolcszáz euróért sokallottam, de ötszázért se vettem volna ki, mert nem fogok szenvedni. A legnagyobb baja az iszonyatos elhanyagoltságon kívül az volt, hogy tulajdonképpen az utcasarkon volt, és hát az autók gyakorlatilag a hálószobán robogtak volna keresztül. Legalábbis ilyen lehetett volna ott aludni.
Arcueil-ben volt egy hasonló melléképületes albérlet, amely viszont otthonos volt, és bár utcafronton volt, de nem olyan forgalmas utcán. A főbérlővel meg is egyeztünk, én is beleegyeztem, hogy azt veszem ki. Azt ajánlotta, hogy a szerződést küldjem el, és aláírja, és ő is elküldi. Én meg belementem ebbe a megoldásba, hogy ne kelljen kiutazni. Hiba volt.
Hiba volt, mert elvitték az albérletet. A nagy tanulság az, hogy Franciaországban ugyanolyan dörzsöltek a főbérlők, mint Magyarországon. Ugyanúgy önzőek, nem fairek, nem korrektek, csak a saját kis érdekeiket nézik. Aki elvitte az albérletet nem vihette el többért, ugyanis az ár fixálva volt, legfeljebb több hónapra ígérhette.
Tehát a franciák ugyanúgy ügyeskednek, mint a magyarok, a különbség az, hogy viszont van szerződés, és a szerződés szent. Tehát amint ki akar az ember venni egy albérletet, oda kell menni, és aláírni. Volt egy másik lehetőség is, az ráadásul a Robiék albérlete volt, ő ugyanis hazament Magyarországra, ott is azt lehetett érezni, hogy a főbérlőnek ha az fontos, hogy hosszabb időre veszi ki valaki az albérletet, akkor semmi más nem számít.
Volt még két lehetőségem, néztem olyan megoldás után is, amely nem albérlet, hanem szálloda, vagy közös szállás. Az egyik az Cité Université campusában volt, ahol vannak szállások kutatóknak és tanulóknak. Először azt hittem, hihetetlen körülményes bekerülni, mert nagyon nagy adminisztráció volt, és úgy tűnt nekem, hogy félévente döntenek személyekről, de aztán a német háztól kaptam egy ajánlatot. Ez is a nyolcázvalamennyi kategória volt, ahogy az albérletek is mind a nyolcáz-, kilencszázvalamennyi kategóriába estek. A CU-val az volt a gond, hogy már nagyon messze van a munkahelytől, ugyanakkor az már Párizs határa. Párizs hivatalos határa a Peripherique, és a CU azon éppen kívül van, de gyakorlatilag ez már rég Grand Paris. Mivel kívül van a hivatalos határon, az utcákban lehetett volna parkolni, bár a fene se tudja, hogy gyakorlatilag mennyi szabad hely van. A CU levelében volt egy határidő, gondoltam, addig még körbenézek, ez biztos utolsó lehetőségnek tűnt.
Ezt a lehetőséget halogattam, és közben Gif sur Yvette-ben néztem ki egy szállodát. Itt hétszáz euróért kaptam volna egy modern, kicsi szobát, olyasmit, mint a Residhome-ban. Egyetlen baja, hogy az RER-től távol volt, és a szoba kicsisége. A szoba kis mérete azért baj, mert közben elég sok cuccom lett, és valahova tenni kell. Ezért pár napig gondolkodtam.
Visszatértem tehát a CU-hoz, és pár nappal a határidő előtt telefonáltam, hogy akkor én azt megnézném. Kiderült, odaadták másnak. A határidő nem jelentette azt, hogy addig fenntartják. Vagy azt jelentette, csak szemetek voltak. Nem tudom. Franciául beszélt csak az illető, ami fura, és ami miatt nem tudtam vitázni, meg egyébként is egy jó alapos fejmosáson kívül úgy se tudtam volna megkapni a szobát.
Rögtön telefonáltam a szállodába Gifbe, de az is elkelt. Ez mondjuk jogos, mert kereskedelmi cég, nem foglaltam én le a szobát. Előtte mondjuk hetekig nem kelt el, ezért godoltam, hogy ráér. Na egy nap alatt elszállt az összes lehetségem, de ez valamikor február közepén volt, nem volt tragédia. Igazából minden normális, nyugodt ember őgy fogta volna fel, hogy még van két hét, bőven lehet még megoldást találni.
Én viszont hamar elfogadtam egy harmadik lehetőséget Gifben. Még hazafele jövet megnéztem a házat, mert tudtam róla, csak nem tetszett nekem ez a főbérlős-melléképületes dolog az arcueil-i fiaskó után. Szóval akkor nem volt megbeszélve a látogatás, csak emlékeztem a házra (google streetview-ban mindig megnézem), és becsengettem. Másnap pedig el is fogadtam az ajánlatot, mert végül is a nagy ház szép volt, a kis ház meg romantikus.
Odamentem aláírni a szerződést, és akkor néztem meg magát a szobát. Elég nagy szoba, csak egy szoba, kis zuhanyzó. Egy garázs felső szintjéről van szó, amelyet takaros kis faházzá alakítottak ki, de azért soha nem lett belőle igazi lakás. A kellemetlenségem vele az, hogy a szigetelése nem jó, tehát roppant mód le tud hűlni éjjel. Nem jó érzés otthon lenni, kicsit dohos is a hideg miatt.
Az albérlet előnye, hogy az állomás csak egy köpésre van, lényegében a legközelebbi lakóház. Amely előnyt nem használok ki, mert autóval járok a munkahelyre, az RER ugyanis meglepően drága. Még a munkahelyi támogatással is kb az autó benzinköltsége szintjén van, és akkor az autónak van egy csomó más előnye.
Hatszáz euróba kerül, ami mindenképpen alacsonyabb minden más megoldásnál. Lehetett volna még kevesebbért is találni talán lakást, de ez már mindegy, ezen nem fogok bánkódni. A cuccaim elférnek, ebben az árban minden költség benne van. A parkolás Gifben gondot okoz, mert mindenhol kék zóna van, azaz csak másfél órát lehet ott hagyni a kocsit. Elvben ez is elég, mert ha minden nap megyek munkába, akkor a parkolási zóna tiltott idejében nincs is otthon a kocsi. És akkor még van a másfél óra.
De sokkal jobb megoldás is van, ugyanis elmentem megkérdezni a rendőrségen, hogy albérlőként nem parkolhatok-e. Emlékezzetek, itt van szerződés az albérletről. Először azt mondták, nem, de kiderült, hogy mégis, és képzeljétek el, annyi a megoldás, hogy az ember kitesz a szélvédő alá egy számlát, amely a főbérlőt és a címet azonosítja.
Ez egy kis városias falu, itt így járnak el. Nincs regisztráció, a rendőrök ismerik az embereket, és valóban így működik a dolog, eddig nem volt gondom a parkolásból. Az más kérdés, hogy nehezen találok helyet, mert abban az utcában kell parkolnom, amely hozzánk legközelebb van. Ott illik. Egyszer parkoltam máshol, abból sem volt gond. Mostanában a járdára szoktam felállni a mellékutcában, mert más kocsit is láttam úgy, és erre szoktam rá.
Furcsa módon egyetlen albérletben sem volt azzal gond, hogy vannak-e garanciáim, van-e szerződésem. A végleges főbérlőm nem is kérte. Ő nagyon fairnek néz ki, nem annyira üzleti jelleggel csinálja. Namost ez az élményem teljesen ellenkezik az első albérlet-keresési élményemmel, ahol a garancia hiánya miatt nem akartak ideadni lakásokat. A garancia az, hogy valaki, akinek még magasabb a keresete jótáll érted, és aláírja, hogy ha te nem fizetsz, ő fizet. Ez azért kell, mert Franciaországban nagyon védi a jog az albérlőt, nagyon nehéz kitenni.
Ehhez képest most nem volt ilyen gond. Vagy azért, mert a science accueil-nél a főbérlők megbíznak abban, hogy ellenőrizve vagyunk, vagy azért, mert tudok franciául, és már itt dolgozok sok éve. Bár a bankszámla kivonatomat se kérték. Az mondjuk elég jó garancia lett volna. Nem mintha nagyon gazdag lennék, de van annyi rajta, hogy megnyugodjanak, és látszik a rendszeres fizetés is rajta. Hát mindez nem lényeges, mert nem kellett, csak én gondolkodtam azon, hogy vajon mivel tudnám igazolni, hogy ki tudok fizetni egy albérletet.
Lényegében elég sokat spórolok ezzel a hatszáz eurós albérlettel, még a hotelhez képest is, még egy kis utazási költséget is beleértve. A baj az, hogy az internet gyenge. Azt gondolom, hogy az összes helyen, ahol a főbérlő wifijét használja az ember, ilyen gond van. Hát otthon keveset internetezem, ki lehet bírni.
Nagyobb gond a hideg, amely miatt most nem is érzem jól magam. Egészen rossz hangulatba kerülhet ám az ember, egészen más az, ha csak egy kicsit is hűvös van otthon, és úgy kellene ott ülni, olvasgatni, enni, aludni. Ha állandóan fázik az ember, akkor a "kis fázás is nagy fázás".
 |
| Aus 2012.01.08.moreau |
De a hely szép, és nyáron remélem a hűvös lakás előny lesz, és nem hátrány. Gif arisztokrata kis város, nagyon jól néz egyébként ki. Az Yvette is nagyon szép. Van egy park is mellette, sportpályák között. Ideális futásra. Minden nap egy kis kocsikázás a munkahelyre, nem sok idő. Hazafele pedig útba esik a Simply Market.
